Élmény-szilánkok (tallózás a facebookról)

2011. augusztus 13., szombat, 21:35 (Trásy Balázs)

Ma megalakult a Sargy Stones Kenya Ltd.!!

A cég első napját egész napos csákányozással ünnepelte.
E mellé 8db skorpiót termelünk ki, amiből 1 csípés is halálos :D

2011. augusztus 14., vasárnap 13:25 (Jozsó)
Tegnapelőtt megvertük "Kenyát" 3-2-re fociban... hepehupás focipályán vicces volt játszani és ha mellé rúgtál egy egész falu nevetett rajtad, de vicces volt :D.

Nincs olyan meleg mint amire számítottam, minden este esik az eső... de azért elég volt, hogy leégjünk rendesen.

Tegnap reggeltől estig dolgoztunk. Köveket hordtunk talicskával az iskola alapjára az afrikai melegben. Egyik ujjam szétroncsolódott, de sebaj mert bekentük aloé verával mert teli van ilyen bokrokkal. Láttunk vízilovat és skorpiót.

Ma volt kicsi Balazs Okomonak a keresztelője.

Balázsnak nevezte el a sziget-főnök (értsd az alapítvány igazgatója sz.m.) a legkisebb fiát és a focipályát.

Rendesen balázs-kultusz van. Énekeltünk és tapsoltunk a néger nénikékkel. Most megyünk a városba Tusker sört inni.

Afrika-shoping piki-pikivel

Mbita city shoping 2

Mbitai netkávézóban ... "Városban" vagyunk

ami azt jelenti hogy egy nagy ócskapiac... csomó érdekes dologgal és mindenki bámul hogy muzungu vagy...

a gyerekek szaladnak utánad, hogy fogjál velük kezet és megkérdi mindenki, hogy how are you...

kábé 600 how are you kérdésre válaszoltam már amióta itt vagyok úgy hogy i'm fine...

Nagyon finom itt a mangó, a banán és az ananász, teljesen más mint otthon

Szedik szét a "csokik" a gitárt

2011. augusztus 15., hétfő 18:25 (Jozsó)
Tegnap hatalmasat buliztunk egy lepukkant live music pubba...a csávó lyukas dobokon dobolt... nem dobütőkkel, hanem valami kifaragott ágakkal... a gitáros csávóval megbarátkoztam és engedte hogy játszódjak velük... nagyon nagy bulit csináltak és hatalmas élmény volt ilyen zenét játszani :D... van felvétel is róla :D...

Budzsett a közelmúltból

Budzsett az elmúlt napokról, hetekről, hogy lássátok, naponta kb. mire költök (100 Ksh=1 euro kb.)

30/05/2010

1500 Ksh – 2 baksz üdítő+cukorka a gyerekeknek a rendezvényre (csapat és focipálya avató ünnepség)

1000 Ksh – tea+mandazi a rendezvényre

60 Ksh – Xerox-diplomák, program, meghívó levelek

130 Ksh – biciklijavítás

25 Ksh – internet

28-29/05/2010

2000 Ksh – munkások fizetése

1000 Ksh – bankszámla megnyitása a szervezetnek

500 Ksh – mobil feltöltés

25.400 Ksh – ajtók meg ablakok megvásárlása

1000 Ksh – munkások fizetése (akik a köveket készítik)

215 Ksh – elemek a kamerába

25 Ksh – szalmakrumpli a városban (néha muszáj…)

100 Ksh – kenyér meg tea a vendégeknek (Ryanék)

26-27/05/2010

500 Ksh – cement szállítása teherautóval várostól a faluig

500 Ksh – cement szállítása motorral falutól a házig

50 Ksh – mobil feltöltése

150 Ksh – munkásoknak

200 Ksh – városban megfenni a vésőket

650 Ksh – még egy 10 kg-os kalapács

600 Ksh – nagy véső

2050 Ksh – vízum megújítása

22-25/05/2010

1000 Ksh – szekér bérlése a szállításokhoz

750 Ksh – szekér defektes kerekeinek vulkanizálása+ egy új belső

1730 Ksh – postai költségek

20 Ksh – biciklijavítás

35 Ksh – Internet

59.640 Ksh – 28 zsák cement, 45 drb. bádoglemez a tetőnek + szegek

400 Ksh – kaja a munkásoknak

60 Ksh – 3 cola

50 Ksh – mobil feltöltés

18-20/05/2010

1000 Ksh –munkások

80 Ksh – szalmakrumpli az edzőkkel

50 Ksh – mandazi+tej

100 Ksh – internet

100 Ksh – ebéd a városban (néha, ha sok dolgom van a városban, muszáj ott egyek valamit)

100 Ksh – 2 zsák a focipályának (erózió megfékezése)

200 Ksh – telefon

200 Ksh – pikipiki

15-18/05/2010

200 Ksh – egy falubeli iskolának megszervezett fundraising

1000 Ksh – munkások+kaja

100 Ksh – wc papír+fogpaszta

Nagyobb összegek + összesítések

59640 Ksh – cement+tetőzet+szegek

25400 Ksh– ajtó meg ablakok

7430 Ksh– összesen munkásoknak bér+kaja nekik

10.000 Ksh – kamera

3000 Ksh – Trackshut edzőknek

3350 Ksh – Pikipiki + biciklijavítás + egyéb utazási költségek az utóbbi 1 hónapban

1465 Ksh – kaja + személyes költekezések (wc-papír, fogpaszta) az utóbbi hónapban

550 Ksh – orvosi költségek az utóbbi hónapban nekem, meg a körülöttem lévőknek

3000 Ksh – szülinapom megszervezése

2600 Ksh – focicsapat és pálya-avatás megszervezése

1730 Ksh – postai költségek (majd meglátjátok…:P)

2750 Ksh – megvásárolt anyagok szállítása+szekér bérlése+annak javítása

4920 Ksh – szerszámok (2 nagy kalapács, 5 véső, 1 kis kalapács, 1 fűrész, szegek)

2160 Ksh – barkács (ragasztó, aracset, szkoccs, lufik)

Megj.: Ezek közül néhányat már említettem korábban is, de itt láthatjátok összesítve.

A napokban kifizetett és kifizetendő összegek:

Téglavásárlás: 3200 db. + szállítás: 36.400 Ksh

Fundik, kőművesek fizetése: kb. 20.000 Ksh

R6 round bars, binding, polythen paper, twisted iron, wall pass: 15220 Ksh

Homok, víz, téglák, kövek szállítása, kövek törése: ezt még nem tudom, hogy mennyi, de ez is meglesz kb. 10.000 Ksh

Szóval a támogatásból ezeket még valahogy kihúzzuk remélem, aztán, mint már korábban említettem, hátramarad:

Tetőzet, vakolás, padlócementezés, festés, belső ajtók, …

EROCAMAN O VADUA, NYAMINUA!!!

(thank you brothers and sisters!!!)

Tudni-illik a házépítésről (mindent). 2 rész.

Az ásást úgy néz ki, befejeztük. Megvásároltuk már a 28 zsák cementet és a bádogtetőket. 6 zsák cementből, meg a tóból kilapátolt homokból már elkezdték formálni azt a kétszáz valamennyi követ (blocks… hogy mondják azt magyarul?), amivel az alapot fogjuk építeni. Az alapot még ki kell ásni, és fizetett munkások kavicsot kell törjenek a kövek (blocks) alá (kb. 24 talicskányi), ezeket mind ezen a héten szeretnénk elintézni.
Aztán jön a nehéz része… mert tudniillik (kérem alásan) a házhoz vezető út igencsak nyomorék és kezdetleges, szóval jármű megközelíteni álmában se merné. Egyedül a pikipiki tudja megközelíteni, de ő se teszi ezt szívesen. Pl. a cementet így szállítottuk, kettőt egyszerre, de mind a pikipiki, mind a sofőrje, mind pedig én ki voltunk készülve a végére, mert helyenként, meredekebb helyeken lökni kellett hátulról, aztán meg cipelni az ötven kilós zsákokat a házig. De a pikipiki a téglákat, a köveket, a homokot meg a vizet nem tudja felhozni, ezért szamarakat kell béreljünk, azok pedig nagyon komótosan mozognak. Vizet meg homokot nagyon sokat kell szállítsunk. Ha jönne eső, jó lenne, mert a tankból használhatnánk a vizet, de úgy néz ki, beköszöntött a száraz évszak. (brant).
Szóval erre a hétre meg a következőre marad a téglák megvásárlása (3200 darab), amit elég messziről kell hozatni, szóval megint utazni fogok. Meg kell még vásároljuk kérem a következőket is: R6 round bars, binding, polythen paper, twisted iron, wall pass. Azért írom angolul, mert magyarul fogalmam sincs, mik ezek, tudniillik én nem vagyok egy fundi (így nevezik a helyiek az ezermestereket). Az 6 vasablakot meg vasajtót már megvásároltuk. Szép munkát végeztek a vasasok. A vasajtó nem éppen a legbarátságosabb, de biztonsági okokból rá vagyunk kényszerülve…
Ha ezek mind megvannak, akkor mar csak a fundik meg a kőművesek fizetése marad hátra, ami korántsem olcsó mulatság itt Kenyában. Persze ebből a támogatásból összegyűlt pénzből nem fogjuk tudni befejezni a házat, mert még hátra marad a gerendák megvásárlása a tetőzetnek, a föld cementezése, meg a vakolás, a későbbiekben festés, és egyéb luxusságok. De az hogy ennyi összegyűlt, valamiféle különös és vagány csoda, amiért hálás a falu. Csoda, csoda hátán…

Szülinap előtt és a SZÜLINAP

Szülinapom, ami vidám volt

Afrikában lettem 22. Brant gondolta volna, mikor megszülettem. Érdekes érzés. Nagy buli volt. Meghívtam fekete meg fehér barátaimat, összesen vagy 15en voltunk. Volt csirke, marha, palacsinta, a sok barni alig bírta. De tényleg, szerintem rég nem ettek ekkorát, vagy az is lehet, soha. A krumplipürém ismét nagy sikert aratott. Minden további nélkül elnevezték Sarajevónak. A krumplipürét sehogy sem tudtak kiejteni.
Az önkéntes barátaim megleptek mindenfele jóval: gyümölcsöket, mogyoróvajat, csokoládét, tejet hoztak. Ezek itt Afrikában aranyat érnek.
Aztán meg volt hip-hip hurrá, gyertya fújás, majd a levegőbe dobáltak egy párszor, a helybeliek csak vakarták a fejüket, hogy ezek az európaiak, hogy ünnepelnek.
Este a tábortüzet raktunk a csillagos ég alá. A Holland önkéntes lány énekelt gitárjával, mint valami Norah Jones. Éjfélig sztorizgattunk, majd én otthagytam őket, mert utolért a betegség amiről az előbb írtam.
Ja és meg vacsora előtt szerveztem egy kis focit a gyerekekkel, majd a tóban úsztunk egyet. Szinte az egész falu lent volt a központban.
Szép nap volt.

A szülinapom előtti nap, ami szomorú volt

A szülinapom jól telt, de az azelőtti Vasárnap szomorú volt. Le is akartam fújni a szülinapom szervezését. Egy asszonyt vittem el pikipikivel a kórházba röntgenre meg kezelésre, mert a férje megverte egy bottal valami nézeteltérés miatt.. Meg volt dagadva több helyen a keze, szinte biztos voltam benne, hogy törés. Itt ez normális. Nagyon normális. Csodálkoztak, hogy én csodálkozom. Az asszony és gyerekverésnek itt több ezer éves hagyománya van. Mindenki szemet huny fölötte. A szülők, ha az utcán találkoznak a gyerekük tanárjával azt mondjak: “Beat him hard so he can learn”. A tanárok meg betartják, mi más módja lehet a fegyelem fenntartásának? Mar említettem korábban, hogy néha, mikor tanítok a szomszéd osztályteremből áthallatszik a pálcák suhintása, meg a gyerekek csukladozó sírása. Aztán meg ha a férjet kérdezed meg, hogy miért veri a feleseget csak annyit felel: “Discipline”. Vagy már olyan válasszal is találkoztam, hogy: “What else can I do, when she doesn’t want to cook, for example?”.
Az asszony szomorú volt, sírt, ott akart hagyni mindent. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a motoron ültünk, és a távoli kórház felé tartottunk, de nem tudtam rendet rakni a fejemben. Túl sok volt ez nekem. És egyedül kevés vagyok ehhez. Mit is mondhatnék nekik?
Aztán hála Istennek, nem volt törés, csak az izmok sérültek. Gyógyszereket meg egy kenőcsöt vásároltam neki, amit az orvosok előírtak, majd hazavittem. Nagyon-nagyon hálás volt nekem ezért. Én is örültem, hogy segíthettem. Másnap csodálkoztam, hogy milyen hamar túltette magát az eseten. Mint aki szokva van ehhez. A gyerekei is hamar túltették magukat az eseten. Én nem olyan hamar.

Beszéltem a férjjel, amennyire tudtam. Elolvastam neki a Bibliából azt, ahova aznap reggel pont kinyílt (!!!) a Bibliám: Férjek, szeressétek feleségeiteket... Bocsánatot kért a feleségétől (lehet, hogy csak miattam... mert én mondtam, hogy ez így nem jó. nem tudom)

A szülinapom előtti-előtti nap, ami ismét vidám volt

Ezen a napon megmásztam a Gembe dombot sápadtbőrű testvéreimmel. A Gembe domb Mbita mellett nőtt ki a földből hajdanán igencsak magasra. Szép túra volt, hajnal 4kor indultunk és 8ra már a csúcson majszoltuk a lányok-sütötte chapattit. Végre tisztán láttam a szigetek formáját és elhelyezkedését. Azt is láttam, hol lakom. Sokmindent láttam onnan fentről…
A legjobb-pofább az volt, hogy míg mi bakancsokkal és táskákkal meg bicskákkal felszerelve trappoltunk, helybeli barátaink egy régi kosztümgyatyába, egy laza ingbe meg papucsba, fél kezüket zsebre dugva, fél kezükkel pedig örökösen a szeretett rádiójukat fogva, hallgatták a luo zenét és vezettek minket a sötétben…

Informaciok, pontokba szedve

Naplementék és Obama.

Emlékeztek? Meséltem, hogy John barátom a szüleimről akar elnevezni eukaliptuszfákat. Hát a táblácskákat el is készítette, de a fákat még nem sikerült még megvennie. Addig is a gyerekek szórakoznak vele. Hát nem aranyosak? Becsületszavamra.......

A kalapomat Wilfrednek adtam, mert úgy néz ki benne, mint Tamás báttyó kunyhója. Legalábbis engem rá emlékeztet.

Egy kép a mostani családomról. Itt mindenki fáradt. A két feleség a két szélén.

Itt lesz a kunyhóóó... Hahhahahahaha... Nagy munk(h)a, valószínű május végéig mind csak ásni fogunk. Egy 15 x 30 láb méretű házacskát szeretnénk ide felhúzni.

Május végéig izmos leszek.

Füvet fogunk ültetni a kiásott, majd elhordott földbe. Az elhordott föld lesz a ház "terasza".

Itt lesz a ház + a terasz.

Döcög, burrog, recseg, kattog, nyikorog, énekel, kancsalodik, 30 kilós, de az enyém...

Ezeknek a könyveknek a gyerekek rendkívül fognak örülni, főleg a "story book"-oknak, melyek olvasásával könnyen fejleszthető angol nyelvtudásuk.

• Szinte egy hónap szárazság után tegnap végre esett egy kicsit az eső, de ez még mindig nem elég a növényeknek. A papaya-fák száradnak. A víztank még mindig szinte teljesen üresen áll.



• Elkaptam az első komolyabb betegséget: tífuszláz. (Pedig be voltam oltva ellene). Hála Istennek, időben elmentem orvoshoz a tünetekkel (hasmenés, gyengeség, fejfájás), így nem veszélyes. Kaptam 200 mg oltást, most meg 10 napos gyógyszeres kezelés alatt vagyok. Jól érzem magam. Egyáltalán nem durva. A gyógyszerek elég drágák voltak (11 euro). A támogatásból érkezett pénzt használtam fel, remélem nem haragudtok meg.


• Megjavíttattam Samuel régi biciklijét.(13 euróba került). Ezt használom mostanában, így nagyon sok pénzt megspórolhatok, mert nem kell a pikipikit (motor) fizessem a városig, ami oda-vissza 1 euro. Ez hasznos mind nekem, mind Samuelnek, mind pedig a következő önkéntesnek. Nagyon vagány tekerni a poros, köves úton. Persze mindenki röhög rajtam, hogy a muzungu biciklizik.


• A támogatásból 30 euro értékben könyveket vásároltunk a gyerekeknek: matek, szuaheli, meg angol könyvek. Ezenfelül történetes könyveket (Story books). Küldök Krisztinának képeket, ő majd felteszi.



• 17 euro értékben 2 további labdát vásároltam a csapatnak. Így az edzés vagányabb, több labdakezelést tudunk oktatni.
  
  
• 70 euro értékben megrendeltem a focimezeket, számokkal, csapat név felirással. Zöld, fehér gallérral, kapusoknak piros. Május elejére várhatóak.


• További pénzeket internetre, pikipikire, gyógyszerekre költöttem.

A maradék pénz pedig valószínű az alábbi projektre fog menni

Ami NAGYON FONTOS ÉS TERVBE VAN VÉVE: Samuel nagyon aggódik, mert július elejére 20 önkéntest vár, és nem tudja őket hol elszállásolni. Ezért minden erőnket összeszedve nekikezdtünk egy meredek domboldalt kiegyenesíteni Sam háza mellett, csákánnyal, ásóval, amivel érjük. Erre az egyenes területre szeretnénk majd egy nagyon olcsó költségvetésű házat építeni (a szerkezet fából, falak fémlemezből, 4 ablak, 2 ajtó, 2 szoba). Keményen dolgoznák most is, csak a tífuszláz keresztbe tett. Ez a ház szintén nagyon fontos lenne a jövőre nézve, ha majd csapattal visszajövök ide a következő nyáron, lakhatnánk ott. Samuel most is viccesen azt mondja, hogy ez az én házam lesz, mert én vagyok az első önkéntes. Eléggé eregetjük az álmokat a főnökkel, mikor megállunk a munkából egy porridge-ra, hogy majd hogy fog kinézni a ház, szép kerttel, függőágyakkal a fák között, zöldséges kerttel, kecskefarmmal, stb. Jövő, jövő... Szóval ilyenekre szeretnék majd gyűjteni. Ez hosszútávon nagyon sokat segítene, mert a szervezet jövője tulajdonképpen nagyrészt önkéntesek kezében van, akiket valahogy el kell szállásolni.

• Búcsúzom. Olvassátok az előző két újonnan írt bejegyzést.