Kirándulás Mfanganoba

augusztus 20.

Ma pentek. Szombatrol kell irjak beszamolot. Az mar reg volt. Nem volt idom, illetve nem szakitottam ra idot, de most Malaria baratom besegitett egy kicsit es pihenes meg gyogyszerszedes mellett idot hagyott nekem arra is, hogy megirjam a beszamolot. Kosz Mali (igy becezem).

Na szoval a szombati nap eleg durvan kezdodott. Felkeltunk reggel hatkor. Ez azert durva. 7kor indultunk motorcsonakkal Mfangano szigetere.

Gyonyoru napfelkelte, sok muzungu a lyukas motorcsonakban, klasszikus giccses fenykepezesek, Obamas teli sapka nem tul vekony soforunkon, ugy is mondhatnam hogy feletebb izmos soforunkon (aki erejet aztan par nappal kesobb be is bizonyitotta az Mbitai MEETING POINT kocsmaban amikor is interju keszites alatt egyik reszeg barni kotozkodni kezdett a mi asztalunkkal. Csonakos baratunk felkezzel racsapott a reszeg csoki kezere, az meg rogton megfordult es eltavolodott es egy vad kezmaszirozasi projektnek fogott neki....ennyit az Obamas teli sapkas soforunk erejerol). Szoval kiszalltunk Mfangano szigeten egy 2 oras menet utan Viktorian (haha) es elindultunk a barlangrajzok fele.

Mfangano kicsit jobb allapotban levo sziget mint a mi Rusingank....jatszoteres iskolakkal, kicsi repuloterrel, meg arammal is talalkoztunk...

Mentunk mendegeltunk, mig egy muzeumhoz nem ertunk (pedig en azert ertek egy kicsit a muzeumokhoz - haha).

Itt kiderult hogy a mi kis barlangunk meg 1 ora csonak ut innen. Gondolkoztunk mi legyen, de hat ha mar ennyit jottunk csak elmegyunk a barlangrajzokig. Ezt is tettuk. Ismet megjelent soforunk (akinek Obamas teli sapkaja volt) s elindultunk. Ez az 1 oras csonakut volt az egyik legszebb elmenyem itt Kenyaba. Gyonyoru ido volt, igazi afrikai kilatasban lehetett reszunk (eskuszom teee... mintha a discoverybe neztuk volna embeeee): palmafak, meg csomo

exotikus novenyzet aminek csak latinul tudom a nevet...

de sokan nem ertenetek ugy hogy maradunk csak az exotikus novenyzet kifejezesnel, jo kis toparti nyaralok

(valoszinu mzunguke... mert eleg penzes helyeknek neztek ki), itt-ott megjeleno pucer uszkalo neger gyerekek, illetve kamaszodo halaszok akik ugyanugy mint a gyerekek nem szegyelltek ferfi mivoltukat es lobaltak fel s ala....a halaszbotjukat. Kozben az ido egyre melegedett es kiertunk a partra...ahol szokasos fogadtatasban volt reszunk: innen onnan erkezo "Mzungu, HOW ARE YOU ???-k (ezekre az elso napokban eroltetett mosoly nelkul tudtam valaszolni, de kb a 6 ezredik ilyen utan nagyon nehezemre esett visszavalaszolni... hogy "hey, i'm fine") meg egy csomo csoki gyermek aki csodalkozva bamul minket.
EL is indultunk a barlangok fele arkon-bokron at, olyan igazi dzsungel feelingem volt, sok banan meg mango fa, roviden: olyan helyeken jarkaltunk hogy egyfolytaban kattingattam Daninak a fenykepezogepevel, mint vmi japan turista. Nem is telt el sok ido amig megjelent egy reszeg neger testes emberke aki szent meggyozodessel allitotta magarol, hogy o az idegenvezetonk aki felvezet minket a barlangig. Szabo Peter megtudakolta reszegsegenek az okat: az emberunk egy expedicion volt, ahol bekellett rugni. Hat igen... itt Afrikaban van egy-ket erdekes expedicio. Ido kozben talalkoztunk az igazi idegen vezetonkkel, de reszeg csoki baratunk nem adta fel....a barlang elotti berjatnal szerencset probalt es megprobalta o osszegyujteni a belepo arat. Szegenynek nem sikerult.

Szoval, tehat, namarmost pediglen ez a nagy barlangos kiruccanas kise csalodas v

olt szamunkra....ugyanis mindossze ket harom spiralis napocska volt egy nagyobbacska sziklan, amit a helyiek egy ket meteres bemelyedes miatt barlangnak neveztek. Az idegenvezeto mondott egy par szot az ottani torcsekrol es pontosan korulhatarolta a barlangrajzok keletkezesenek idejet (1000 vagy 4000 evvel ezelott valamikor)... Az idegenvezetonk speeche alatt ami reszeg csoki baratunk felmaszott az 1000 vagy 4000 eves barlangrajzok melle, kenyelembe helyezte magat, majd ragyujtott egy fuves cigire es nagy nyugodtan elszivta( :)))))) zarojel bezarva). Ezek utan elszallt erdeklodessel, meg mosolyogva kovette o is velunk egyutt az idegenvezetonk erdekfeszito speechet. A speech lejarta utan megerintette mindenki a Blessed Stonet majd felmentunk a szikla tetejere es par percig gyonyorkodtunk a kilatasban. Egy kis ido eltelte utan indultunk is vissza a falucskaba es mivel, hogy mindenki ehes volt vad etteremkeresesnek fogtunk neki. Eleg erdekes helyet kaptunk....a hely kb akkora volt mint az otthoni szobam fele... ide gyomoszolodtunk be tobb mint 10-en es a valtozatossag kedveert halat, ugalit (puliszka), es chapattit ettunk... meg 1995-ben lejart kolakat ittunk, de azt hiszem soha nem esett ilyen jol a kaja ez a harom het alatt. A nagy lakmarozas utan kovetkezett a legjobb resze a napnak, a reg vart furdes. Megkertuk soforunket (akinek Obamas teli sapkaja volt), hogy szokdecselhessunk a csonakbol es onnan uszkaljunk fel s ala... a nagy vizezodes kozben tamadt egy otletunk es felmasztam Peter nyakaba... Balazs pedig a

z Abelebe es vizes birkozast kezdemenyeztunk (az veszit aki leesik). Ez vmiert nagyon megtetszett a nem messze levo parton lubickolo pucer neger gyerekeknek es rendesen letamaadtak minket...

masodpercek alatt begyultek a csonak kore es kiabaltak hogy muzungu es mutattak hogy ok is akarnak nyakba maszni... es akkor kezdodott is a nagy haboru... Abel es Balazs nyakaba sorra masztak a kicsi neger lurkok es visibalva, kiabalva, nevetgelve, orditozva, pucerkodva birkoztak es nagyon elveztek, Balazsek meg nevettek mert elveztek es meg mert egyfolytaban csiklintotta a nyakukat vmi :P. Hat a furdes utan meg meglatogattuk a hires Tom Mboya, a kenyai hos muzeumat.... azutan meg egy hosszu-hosszu csonakut vart rank haza... es vegul mindenki elegedetten fekudt le a jo meleg agyaba.

Jozso

Beszámoló egy másik munkanapról - levél formájában

augusztus 18.

Drága Eszterkém!

Az a jó ebben a szigetben (az is jó), hogy akárhányszor nézek körül az önkéntes ház verandájáról, romantikus érzelmektől túlfűtve állíthatom (és nem sarkítva), hogy sosem látod ugyanolyannak a tavat és a belőle emelkedő szigetet (szigetecskéket).

Egyszer írtál nekem a béke szigetéről, mint állapotról, amit bárhol felfedezhetsz (ha már érzelgős szálon indultam el, folytatnom is kell), ez tényleg sziget és néhány eseten kívül békésnek tűnik és az is. Ma is az, a korai ébresztő ellenére, akkor is, ha chapatti nincs reggelire, csak édes kenyér és tojás, de még akkor is ha nem volt túl kellemes az alvás, ha fáradt a munka és még a főzés sem vidámít. Lényegében van munka csak a fehér-fekete tábor összedolgozásában akadnak hiányosságok, ami miatt több időnk van bambulásra.

Nekem nem jelent nehézséget. Ez sem. A fal épül, a mi segítségünk nélkül is (önmagát építő fal - csak viccelek, a meleg miatt, lehet).

Délután izzadtan és koszosan, fáradtan és bágyadtan, de megelégülten merültünk egyet a tóban, a szórakozási lehetőségek igen szűkösek, de élvezni, azt tudjuk.

Drága Eszter - Vegyszer - Kegyhely - Szvetter, bár ezt a poént már elütöttem párszor, nem tudok leszokni róla.

A kövek nehezek, a munkanélküliség is az, a víz bilharziával tele, de üdít, a levegő kellemes, ha fúj a szél és nincs kánikula.

A szúnyogok biztos csípnek, de meg tudnám számolni egy kezemen, hogy hány csípéshez hasonló folt van a kezemen.

Pár napja Samu bácsi és népes családja is velünk áhítatoskodik és a befejező ének utáni csend, ami Pétert ugyan zavarja, engem a legjobb érzésekkel töltött el, főleg amikor a kis Balázst egy lüktető, lélegző kis lurkót tarthattam a kezemben.

Édes leány. Gondolok rád, és a szilvás gombócodra.

Szeretettel,

Ré

U.I. Bővített változatát majd, amikor hazaértem, akkor olvashatod.

Molnár Réka

Épül az iskola

augusztus 16.

A tegnapelőtti napról írok ma este, 18-án, végre csillagos ég alatt, néhány kolléga, keksz, halász és 300 kerozinlámpa társaságában. A kerozinlámpák billegnek a hullámok kedve szerint leírt mozgásban és bizony szívesebben írnék a mai napról, de az sajnos mások dolga.

Végül is két nappal ezelőtt ugyanúgy keltünk, mint ma reggel. Kevésbé voltunk idegesek és úgy jött ki a lépés, hogy bal lábbal ünnepelem az újabb szutykos fél hetet. Ezért elnézést kértem, hogy aztán legyen minden megengedve, majd el lehetett indulni dombot cipelni egyik helyről a másikra. Ez most csak saját szempontból fogja iratni magát, tehát igazából. Nem tudom mik s hogyan zajlódtak a bizonyos közös történések kezdetéig, de biztos vagyok ízzadtságcseppektől áztatott kövek gördülésében, a könnyekkel itatott "maram"-föld döngölésében és a talicskák keserves csikorgatásában. A domb lábánál erős kezek rendezik újra a természetet, mert ez itt már csak így történik.

Jómagam a cooking comitee jeles társaságában próbálgatom az iskola néhány elemét újrarendezni múlt időben. Kedves az a gondolat minden ittlévőnek, amikor csónakba lehet ülni, márpedig reggeli után csónakban vette kezdetét a már említett közös történés. Elindultunk, a sziget egy másik szakaszát behálózó falucskába, Luanda Rombo községbe, látogatni. A motorcsónak dél tájékán üt partot, és a gyermeksereg az Aleki iskola sárga brandjének megfelelően beruházva énekel welcomingokat, majd elvezet az iskolába.

Ennek a községnek már van téglaiskolája, mely kellemesen emlékeztet az otthoni falvak elhagyatott vasútállomások kis kajibáira, ahol kecskék vannak, és még a vonat se jár.

Francis itt az igazgató.

Sátor alatt speechek. Rutinprogram. írni róla nem lehet (pedig esküszöm, megpróbáltam), esetleg annyit, hogy szerettük baba faithless Dixont, aki retired but not tired és hasonlít, vagy tényleg előadó-művész. Mindenki beszélt egy-két szót luo módra, kaptunk papucsokat és szoknyákat (mert a receiving a givinggel kezdődik), majd megvendégeltek úgy, ahogy az elő van írva.

Érdekes, hogy néhány szó milyen hosszúra nyúlik, amikor az itteniek beszélnek, így hát csak sötétedésre értünk újra ismerős vizekre. Közel nőttünk ehhez a mi falunkhoz, az az igazság. És a falu is hozzánk talán, mert a kedd esti közösködés volt az első ami áthozta Samwelt elnököstül, Balázsostul, családostul énekelni meg Master Esthert hallgatni.

Ez azóta minden este így van. Jó itt lenni.

Szabó Péter

Vasárnapi prédikáció a tékozló fiúról

Lukács ev. 15. 11-23.

Arra gondolhatunk a történet kapcsán, hogy milyen rossz volt a kisebbik fiú. Mennyire utálta az apját ha erre képes volt. Képzeld el, hogy az apád még él, s te odamész és ezt mondod: apa, add ide azt, ami az enyém lesz, ha meghalsz. És mit tesz az apa? Odaadja! Szerintetek ki pazarolt: a fiú? Szerintem inkább az atya.

Itt ez az üveg víz (szemlélteti). Ez a napi adag vizem. Ezt kell egész napra beosszam. Ha vigyázok rá, elég lesz a mai napra. Egy okos ember jól dönt: vigyáz a vízre, vigyáz az idejére, vigyáz az életére. De mi van ha nem ügyel? (kiönti a vizet egy lavorba) íme: ezt jelenti, ha valaki pazarol. Mára nincs több vizem. Ennyi! Nincs több!

Tudjátok kihez hasonl0t az apa? Istenhez, az Atyához, aki odaadta amije volt, az egyszülött fiát, Jézus Krisztust. Van itt egy másik történet is. Van itt közöttünk egy apa, akinek szintén 2 fia van. És a kisebbiket most fogjuk keresztelni, a kis Balázst. Egyelőre nem tudjuk milyen ember lesz a kicsi Balázsból. Ha megnő, majd lehet így szól: VAN EGY TERVEM A SAJÁT ÉLETEMMEL ÉS EZ SZERINT A TERV SZERINT AKAROK ÉLNI... És majd elkezd járni a saját útján. Egy napon - és ezért imádkozunk- találkozik egy másik úttal, jön Valaki és azt mondja: VAN EGY TERVEM AZ ÉLETEDDEL. EGY SOKKAL JOBB TERVEM, MINT AMIT TE VALAHA EL TUDNÁL KÉPZELNI. AKAROD EZT A TERVET? AKARSZ EZEN AZ ÚTON JÁRNI? NEM EGYEDÜL, HANEM VELEM! Ez a valaki az Atya.

Egyetlen dolog változtat meg minket: az amikor megértjük, Isten, a mi atyánk Jó és SZERET MINKET. A SZERETET MEGVÁLTOZTATJA AZ EMBEREKET.

Berke Eszter

Próbaparti Mbitában

A keresztelőt követően pogányság lett volna dolgozni, úgyhogy jobbnak láttuk, ha bemegyünk a közeli Mbita nevű nagyobb településre szétnézni. Egy rövid sörözést és internetezést követően egyik helyi barátunk úgy döntött, hogy leteszteli a partiképességünket, és elvisz egy klubba, ahol esténként fergeteges bulik zajlanak. Érkezésünk óta tudjuk, hogy ahol megjelenünk, ott a fekete gyerekek száma is rohamosan szaporodni kezd, és ez nem történt másképp a klubba vezető pocsolyás úton sem. Íme a bizonyíték:

Délután öt volt, ilyenkor az éjjeli zenét szolgáltató együttes tagjai normális esetben éppen átfordulnak a másik felükre, de a befolyásosnak tűnő kísérőnk közbenjárására egy-egy sör fejében kézbe vették hangszereiket, s bemutatták, hogy mit értenek errefele great partymusic alatt. A néhol kompromittáló videófelvételeket csak később hozzuk nyilvánosságra, egyelőre álljon itt két kép az esemény hitelességének alátámasztására.

Tény ami tény, a zene ellenállhatatlan végtagmegmozgató hatásának maga Csiszér Balázs sem tudott ellenállni, s fittyet hányva szépen felépített imidzsének, bemutatta otthonról hozott csekélyke tudományát: az európai beütésekkel is rendelkező afrikai partizenére nekiállt legényest táncolni. Fekete barátaink sem akartak alulmaradni, úgyhogy a boogie ritmusára ők is illegetni kezdték magukat, lehetőleg minél közelebb újdonsült fehér lányismerőseik bájosan ringó idomaihoz. Egy adott ponton Jozsó úgy gondolta, hogy neki is van itt megmutatnivalója. Úgyhogy szólt délebben élő kollégájának, hogy mostár kézbe venné a gitárt, ha ezzel nem sért meg senkit. Bátorításképpen le is fényképezte magukat, ha hit útján nem, hát látás útján bizonyosodjatok meg állításom igaz volta felől:

Ez után már a helyi együttes gitárosa kénytelen volt átadni helyét, és Jozsó megmutatta, hogy egy adott akkordsorozatra akár kétkétféle szólót is lehet játszani, amiért kenyai kollégája igen hálás is volt. Így telt a délután, kedves pajtásias hangulatban, vendéglátóink nem csalódtak partiképességünkben, a főpróbán átmentünk, mi pedig megígértük, hogy egyik este visszajövünk egy valódi bulira.

Ábel

A Balázs-keresztelőről bővebben

2011 augusztus 14. minden valószínűség szerint az első színes bőrű Balázs keresztelésének dátumaként fog bevonulni az afrikai történelembe. Érkezésünket követő este Halmen Balázs, vagy ahogy a helyiek nevezik, Ja Rusinga (Rusinga fia) átment egy rövid időre a Sargy Education Centre igazgatójának, Samuel Okomonak a házába, hogy az illem szabályai szerint szóba elegyedjen házigazdánkkal. Mikor visszajött, kissé megilletődve közölte: keresztapa lesz belőle, s a kisfiút róla fogják elnevezni. Ő Samuel második feleségének első kisfia, 2011 augusztus 1-én érkezett a rusingai világba, kis testtel és sűrű fekete göndör drótfrizurával. A keresztelő időpontját ittlétünk első vasárnapjára tűzték ki, s a transzilván név és transzilván keresztapa mellé transzilván lelkészt választottak a szülők a szertartás lebonyolítására, Berke Eszter személyében. Úgyhogy a nagy nap reggelén nagy volt az izgalom, Balázs csendes volt és vörös, s az átlagosnál kissé felelősségteljesebben nézett el a távolba fogmosás közben. Amikor aztán eljött az idő, kiköpte a Viktória tó vizével keveredett Colgate pasztát, felvette ünnepi szandálját, s elindult a bádogtetejű iskolateremből templommá avanzsálódott épület irányába. S mi is mindnyájan hasonlóképpen. A helyszínre érve egy sötét arcú, de színes ruházatú néni behúzta az első harangszót: kezéből tölcsért formált, s éneklő hanggal hívogatta népét Isten újdonsült házába. Mikor fél óra után ketten vagy hárman egybe gyülekeztek, elkezdődött a hangos énekléssel egybekötött tapsolás, mikor pedig már haton vagy heten is egybe gyülekeztek, elkezdődött a ceremónia. Meghallgattuk egy idős asszonyság energikus bizonyságtételét, majd Eszter következett és a tékozló fiú története, kicsit másképpen, mint ahogy azt megszoktuk. Az atyáról hallottunk, akinek Samuelhez hasonlóan két fia volt, és aki mindkettőnek megadja a lehetőséget a valódi értékek felismerésére. Erős és mély istentiszteletet hallottunk, ami után a nagy Balázs végre kézbe vette a kicsit. Látszólag kissé nehezére esett egy ekkora gyerek helyes bepozicionálása két kar közé, s ezt tovább nehezítette a tény, hogy a kis purec alig látszott ki a kék takaróból.
Egy adott ponton hősünk gyors és némileg kétségbeesett mozdulattal fel is rántotta a takarót a kis Balázs arcáról, attól félve, hogy keresztfia nem kap elég levegőt. Mikor aztán megbizonyosodott az ellenkezőjéről, feladatához híven fogta a gyereket, és betartotta a víz alá, ahogy azt megszokhattuk az Erdélyi Református Egyházkerület minden becsületes gyülekezetében lezajló hasonló jellegű alkalmakkor. A víz és a kis göndör haj találkozása után a keresztapa imádkozott. Ez volt az a pillanat, amikor e sorok írójának és más egynéhány jelenlevőnek férfiakarata feladta a könnycsatornákkal vívott harcot, s engedett az elérzékenyülés jótékony nyomásának. A ceremónia lezárta után a kíváncsi népség közelebbről is szemügyre vette az ifjú reménységet. Hasonlít, na. Állapítottuk meg mindnyájan nagy gyanakodva.

Ábel

Az első munkanap

augusztus 13.

Szombat reggel van. Szól az óra, de hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok. Ja, de talán mégis, mert Afrika szagot érzek, és Eszter is már lelkesen próbál minket ébreszteni. hiszen ma először egy egész napot dolgozhattunk. Az arcok gyűröttek, a szemek kicsik, de a szívekben nagy lelkesedést érzek és ez jó.

Reggeli nélkül gyorsan levonulunk a jó hűvösbe dolgozni: kőszedés a napi program.

Három órán keresztül gyűjtjük a köveket, talicskázzuk őket stb., de a helyzet egyre reménytelenebbnek tűnik. a terv az volt, hogy 1,5 métert kellene az alapból feltölteni, de egy női szemmérték szerint pár százalékot sikerült teljesíteni.

De szerencsére bekerült egy de a képbe. Rájöttem, hogy miért hasznos egy építő és egy építészmérnök egy csapatban.

A többet ésszel mint kővel elméletét átültetve, és persze egy új tervvel a hónunk alatt rájöttünk, hogy kevesebb kővel is megoldható az iskola-projekt. így hát a megkönyebbült mosoly mindenki arcára felmászott. De kivételek nélkül az élet unalmas lenne, úgyhogy a fundink arcára (ő az afrikai kőműves), a kétség ráült és szerintem kétkedve fogadta a terveinket. Szeme fehéren világítot, bőre meg feketén, de a blúza meg is

zonyú jól nézett ki, úgyhogy remélem minden jó lesz. Remélem kedves olvasók ti is jól vagytok, itt nálunk minden gyönyörű, és köszönjük, hogy gondoltok ránk.

Balázs Iringó

Élmény-szilánkok (tallózás a facebookról)

2011. augusztus 13., szombat, 21:35 (Trásy Balázs)

Ma megalakult a Sargy Stones Kenya Ltd.!!

A cég első napját egész napos csákányozással ünnepelte.
E mellé 8db skorpiót termelünk ki, amiből 1 csípés is halálos :D

2011. augusztus 14., vasárnap 13:25 (Jozsó)
Tegnapelőtt megvertük "Kenyát" 3-2-re fociban... hepehupás focipályán vicces volt játszani és ha mellé rúgtál egy egész falu nevetett rajtad, de vicces volt :D.

Nincs olyan meleg mint amire számítottam, minden este esik az eső... de azért elég volt, hogy leégjünk rendesen.

Tegnap reggeltől estig dolgoztunk. Köveket hordtunk talicskával az iskola alapjára az afrikai melegben. Egyik ujjam szétroncsolódott, de sebaj mert bekentük aloé verával mert teli van ilyen bokrokkal. Láttunk vízilovat és skorpiót.

Ma volt kicsi Balazs Okomonak a keresztelője.

Balázsnak nevezte el a sziget-főnök (értsd az alapítvány igazgatója sz.m.) a legkisebb fiát és a focipályát.

Rendesen balázs-kultusz van. Énekeltünk és tapsoltunk a néger nénikékkel. Most megyünk a városba Tusker sört inni.

Afrika-shoping piki-pikivel

Mbita city shoping 2

Mbitai netkávézóban ... "Városban" vagyunk

ami azt jelenti hogy egy nagy ócskapiac... csomó érdekes dologgal és mindenki bámul hogy muzungu vagy...

a gyerekek szaladnak utánad, hogy fogjál velük kezet és megkérdi mindenki, hogy how are you...

kábé 600 how are you kérdésre válaszoltam már amióta itt vagyok úgy hogy i'm fine...

Nagyon finom itt a mangó, a banán és az ananász, teljesen más mint otthon

Szedik szét a "csokik" a gitárt

2011. augusztus 15., hétfő 18:25 (Jozsó)
Tegnap hatalmasat buliztunk egy lepukkant live music pubba...a csávó lyukas dobokon dobolt... nem dobütőkkel, hanem valami kifaragott ágakkal... a gitáros csávóval megbarátkoztam és engedte hogy játszódjak velük... nagyon nagy bulit csináltak és hatalmas élmény volt ilyen zenét játszani :D... van felvétel is róla :D...