Élmény-szilánkok (tallózás a facebookról)

2011. augusztus 13., szombat, 21:35 (Trásy Balázs)

Ma megalakult a Sargy Stones Kenya Ltd.!!

A cég első napját egész napos csákányozással ünnepelte.
E mellé 8db skorpiót termelünk ki, amiből 1 csípés is halálos :D

2011. augusztus 14., vasárnap 13:25 (Jozsó)
Tegnapelőtt megvertük "Kenyát" 3-2-re fociban... hepehupás focipályán vicces volt játszani és ha mellé rúgtál egy egész falu nevetett rajtad, de vicces volt :D.

Nincs olyan meleg mint amire számítottam, minden este esik az eső... de azért elég volt, hogy leégjünk rendesen.

Tegnap reggeltől estig dolgoztunk. Köveket hordtunk talicskával az iskola alapjára az afrikai melegben. Egyik ujjam szétroncsolódott, de sebaj mert bekentük aloé verával mert teli van ilyen bokrokkal. Láttunk vízilovat és skorpiót.

Ma volt kicsi Balazs Okomonak a keresztelője.

Balázsnak nevezte el a sziget-főnök (értsd az alapítvány igazgatója sz.m.) a legkisebb fiát és a focipályát.

Rendesen balázs-kultusz van. Énekeltünk és tapsoltunk a néger nénikékkel. Most megyünk a városba Tusker sört inni.

Afrika-shoping piki-pikivel

Mbita city shoping 2

Mbitai netkávézóban ... "Városban" vagyunk

ami azt jelenti hogy egy nagy ócskapiac... csomó érdekes dologgal és mindenki bámul hogy muzungu vagy...

a gyerekek szaladnak utánad, hogy fogjál velük kezet és megkérdi mindenki, hogy how are you...

kábé 600 how are you kérdésre válaszoltam már amióta itt vagyok úgy hogy i'm fine...

Nagyon finom itt a mangó, a banán és az ananász, teljesen más mint otthon

Szedik szét a "csokik" a gitárt

2011. augusztus 15., hétfő 18:25 (Jozsó)
Tegnap hatalmasat buliztunk egy lepukkant live music pubba...a csávó lyukas dobokon dobolt... nem dobütőkkel, hanem valami kifaragott ágakkal... a gitáros csávóval megbarátkoztam és engedte hogy játszódjak velük... nagyon nagy bulit csináltak és hatalmas élmény volt ilyen zenét játszani :D... van felvétel is róla :D...

Ahogy tetszik, avagy a napi beszámoló felnőtteknek és egy mese gyerekeknek

2011. augusztus 12.
Reggel korán keltünk, de mégsem eléggé. Mire kiértünk a konyhára, Samwel felesége már javában sütötte a chapattit. Ez a francia palacsinta és a lángos keresztmetszete- legalábbis a mi fogalmaink szerint. Jó tanulság: MÉG korábban kell felkelni, ha valóban dolgozni akarsz (legyen szó konyháról vagy építkezésről).

A nap nyomós részét egy WELCOME-ünnepség képezte: délelőtt elmentünk a sziget néhány iskolájába.A fogadtatás: lenyűgöző! Az asszonyok körbetáncoltak s a maguk jellegzetes dallamaival "megkántáltak".
A gyerekek verseket, énekeket tanultak meg! Nagyon szeretünk titeket, nagyon örülünk, hogy itt vagytok! Isten hozott benneteket! Sosem felejtünk el! Ezek és ehhez hasonlók hangzottak el. Miután megnéztük az osztálytermeiket (valóban bádogfalak+rafiazsák szemléltető-eszközök), elsétáltunk a tópartra.
Délután a focipályán felállított sátrak alatt ültünk: ismét énekek, táncok, üdvözlő-beszédek.
A nap fénypontjai a focimeccsek voltak. Előbb a gyerekek, majd az önkéntesek és a helyi fiatalok rúgtak labdába. 3-2-re nyertünk.

VACSI

Ami azt illeti, egyre jobban megszokjuk a helyi ételeket. Ami ennél fontosabb: lassan de biztosan, a csapat egyre összeforrottabb: a közös munka, az azonos vagy hasonló tapasztalatok, amit a helyiekkel megélünk, egyre jobban összekovácsolnak bennünket. Vacsi után lazítás, éneklés és áhítat. Ma a Mélységekben járatta őket c. könyvből olvastam 2 történetet Binci megtéréséről és a nagy kongresszusról.

Minden nap más volt. Egyik meglepőbb mint a másik. De egy dolog elég hamar világossá lett számomra: mérhetetlenül sokat kaptunk és tanultunk a helyiektől emberi méltóságban, tiszteletben, vendégfogadásban és persze szeretetben.

Mese

Ismeritek a herceget? No... Legalább egyet! ... Tessék? Egyet sem? Ez lehetetlen. Körülöttem ma nagyon sok volt. Egyik különlegesebb mint a másik. Volt közöttük bátor és erős, volt, amelyik odajött, megfogta a kezemet és mosolygott. De olyan is akadt, amelyikhez ha én mentem oda, s barátságosan megkérdeztem: Hello, whats your name, csak ennyit mondott: YES! Ami azt illeti: sok dologban különböznek, de egyben biztosan: mindannyiuk szeme csodálatosan ragyog. Hogy mitől? -kérded. Épp ezt szeretném elmesélni. A kis YES-hercegek (ahogy én nevezem őket), egy szigeten élnek, nincs sok játékuk, de annál több testvérük és nagyon szeretnek énekelni, táncolni és focizni. Ha megsimogatod őket, előbb-utóbb barátaiddá válnak: közvetlenek és rengeteg szeretet van bennük. A hozzájuk érkezőket különleges bánásmódban részesítik. Az egyik YES-herceg bambuszból készített egy kis halász-hajót. Papír-csíkokkal és némi enyvvel összeragasztotta, majd ráírta a nevemet. Odajött és egy hatalmas mosoly kíséretében átadta. Meglepetten álltam és csak csodálkoztam: miért adja ezt nekem? Vagy: miért pont nekem? Hisz semmit sem tettem ezért. Nem érdemlem meg ezt a nagy szeretetet... Ráadásul csak én kaptam. Ez még inkább emeli az értékét. Hosszasan elgondolkoztam ezen. Idő kellett, amíg megértettem a titkot: MINDENT FÉLREÉRTETTEM. A szeretet nem rólam szól. A szeretet nem az, hogy kapok valamit, mert tettem érte. A szeretet elsősorban arról beszél, aki adja (és csak másodsorban arról, aki kapja). Ez a kisfiú, vagyis az egyik herceg nem azért szeret, mert kapott volna tőlem egy csokit, vagy mert jót tettem vele. Szeret mert ő ilyen. És nem: Szeret, mert én ilyen vagy olyan voltam vele. Hát így találkoztam én (életemben talán először), hercegekkel (és hercegnőkkel). Ma már tudom: hercegnek lenni annyi, mint csillogó szemmel mosolyogni, bőkezűen ajándékozni, s végtelenül szeretni. Mert a hercegek a Király gyermekei, s ez a magatartás teljes mértékben Királyhoz méltó...

Berke Eszter