Tudni-illik a házépítésről (mindent). 5 rész És a Misszionárius

Jajj te, a ház adatait még nem is említettem…

Szóval 32x18 láb. Ez egymás melletti szobákra lesz osztva. Egy a fiúknak, egy a lányoknak, a középső pedig nappali-konyha. A szobák méretei: 10x18 láb a hálószobák, 12x18 láb a nappali. Meg lesz egy kis szépséges verandája is a háznak, ahova majd becsületszavamra virágot fogok ültetni a jövőben. Mit szóltok?

Nehezek voltak ezek az utóbbi napok, hetek, de én hálás vagyok azért, hogy most legalább itt történik valami. Van mozgás, kérem. Szervezkedünk, dolgozunk. Tegnap (múlt szombaton) pl. visszatért Ryan, a misszionárius barátom, prédikálni, ahogyan megígérte annak idején. Vagy csak a zakójáért jött? Neeeem, nem.

És annak ellenére, hogy nem nagyon volt időnk megszervezni ezt a napot, egy nagyon áldott délután kerekedett ki belőle. Sokan összegyűltek a focipályára, azok is ott voltak, akik egyébként nem járnak templomba, halászok, fiatalok, és nagy szemekkel hallgatták Ryant, aki vagányul prédikált. Bibliákat is hoztak, 20 angol meg 20 luo nyelvű újfordítású Bibliát, és jutányos áron, csupán 0.2 euróért adták el az. Ennek az emberek nagyon örültek, mert a közelben ilyen Bibliákat egyáltalán nem lehet találni, és ha lehet is, sokkal drágábban. Szóval nagy versengés volt a 40 Bibliáért. (Persze olyan is volt, aki 6-ot vásárolt, lehet azért, hogy aztán eladja őket drágábban, erre azért kellett volna gondoljanak, hogy 1 embernek csak 1 Biblia…) Aztán másnap (vasárnap) becsületszavamra többen mentek templomba, mint azelőtt, és új arcokat is láttam. Halász-arcokat. Nem semmi, mi?

Készítettem sok képet, de éjsze azokat csak otthon fogom tudni megmutatni, ugyanis akárhogyan próbálom, ilyen lassú internettel lehetetlen képeket küldeni vagy feltölteni a netre. Sajnálom. Azért még néhányszor meg fogom próbálni, jó?

(Megpróbálta többször is Balázs a múlt héten ÉÉÉSSS ma sikerült!!! Íme néhány kép az építkezésről:)

Kérem alásan, tudniillik most befejezem.

Szülinap előtt és a SZÜLINAP

Szülinapom, ami vidám volt

Afrikában lettem 22. Brant gondolta volna, mikor megszülettem. Érdekes érzés. Nagy buli volt. Meghívtam fekete meg fehér barátaimat, összesen vagy 15en voltunk. Volt csirke, marha, palacsinta, a sok barni alig bírta. De tényleg, szerintem rég nem ettek ekkorát, vagy az is lehet, soha. A krumplipürém ismét nagy sikert aratott. Minden további nélkül elnevezték Sarajevónak. A krumplipürét sehogy sem tudtak kiejteni.
Az önkéntes barátaim megleptek mindenfele jóval: gyümölcsöket, mogyoróvajat, csokoládét, tejet hoztak. Ezek itt Afrikában aranyat érnek.
Aztán meg volt hip-hip hurrá, gyertya fújás, majd a levegőbe dobáltak egy párszor, a helybeliek csak vakarták a fejüket, hogy ezek az európaiak, hogy ünnepelnek.
Este a tábortüzet raktunk a csillagos ég alá. A Holland önkéntes lány énekelt gitárjával, mint valami Norah Jones. Éjfélig sztorizgattunk, majd én otthagytam őket, mert utolért a betegség amiről az előbb írtam.
Ja és meg vacsora előtt szerveztem egy kis focit a gyerekekkel, majd a tóban úsztunk egyet. Szinte az egész falu lent volt a központban.
Szép nap volt.

A szülinapom előtti nap, ami szomorú volt

A szülinapom jól telt, de az azelőtti Vasárnap szomorú volt. Le is akartam fújni a szülinapom szervezését. Egy asszonyt vittem el pikipikivel a kórházba röntgenre meg kezelésre, mert a férje megverte egy bottal valami nézeteltérés miatt.. Meg volt dagadva több helyen a keze, szinte biztos voltam benne, hogy törés. Itt ez normális. Nagyon normális. Csodálkoztak, hogy én csodálkozom. Az asszony és gyerekverésnek itt több ezer éves hagyománya van. Mindenki szemet huny fölötte. A szülők, ha az utcán találkoznak a gyerekük tanárjával azt mondjak: “Beat him hard so he can learn”. A tanárok meg betartják, mi más módja lehet a fegyelem fenntartásának? Mar említettem korábban, hogy néha, mikor tanítok a szomszéd osztályteremből áthallatszik a pálcák suhintása, meg a gyerekek csukladozó sírása. Aztán meg ha a férjet kérdezed meg, hogy miért veri a feleseget csak annyit felel: “Discipline”. Vagy már olyan válasszal is találkoztam, hogy: “What else can I do, when she doesn’t want to cook, for example?”.
Az asszony szomorú volt, sírt, ott akart hagyni mindent. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a motoron ültünk, és a távoli kórház felé tartottunk, de nem tudtam rendet rakni a fejemben. Túl sok volt ez nekem. És egyedül kevés vagyok ehhez. Mit is mondhatnék nekik?
Aztán hála Istennek, nem volt törés, csak az izmok sérültek. Gyógyszereket meg egy kenőcsöt vásároltam neki, amit az orvosok előírtak, majd hazavittem. Nagyon-nagyon hálás volt nekem ezért. Én is örültem, hogy segíthettem. Másnap csodálkoztam, hogy milyen hamar túltette magát az eseten. Mint aki szokva van ehhez. A gyerekei is hamar túltették magukat az eseten. Én nem olyan hamar.

Beszéltem a férjjel, amennyire tudtam. Elolvastam neki a Bibliából azt, ahova aznap reggel pont kinyílt (!!!) a Bibliám: Férjek, szeressétek feleségeiteket... Bocsánatot kért a feleségétől (lehet, hogy csak miattam... mert én mondtam, hogy ez így nem jó. nem tudom)

A szülinapom előtti-előtti nap, ami ismét vidám volt

Ezen a napon megmásztam a Gembe dombot sápadtbőrű testvéreimmel. A Gembe domb Mbita mellett nőtt ki a földből hajdanán igencsak magasra. Szép túra volt, hajnal 4kor indultunk és 8ra már a csúcson majszoltuk a lányok-sütötte chapattit. Végre tisztán láttam a szigetek formáját és elhelyezkedését. Azt is láttam, hol lakom. Sokmindent láttam onnan fentről…
A legjobb-pofább az volt, hogy míg mi bakancsokkal és táskákkal meg bicskákkal felszerelve trappoltunk, helybeli barátaink egy régi kosztümgyatyába, egy laza ingbe meg papucsba, fél kezüket zsebre dugva, fél kezükkel pedig örökösen a szeretett rádiójukat fogva, hallgatták a luo zenét és vezettek minket a sötétben…

Garden-partik és információk

Az utóbbi időben sok meghívást kaptam a környéken. Nagyon jó, poénkodós kapcsolatban vagyok az internetklub főnöknőjével, aki ugyanannak a "Women Group"-nak a tagja, mint aminek Mrs. Odd is. A főnöknő meghívott tehát egy partira, amit Mr. és Mrs. Odd szervezett.

Mr Odd egy bosnyák milliomos, aki itteni útépítésekbe fektetett bele, és itt él néhány éve fekete feleségével egy szép nagy kertes házban. Szóval képzelhetitek milyen garden parti volt. Bosnyák milliomos társpartnerek szívták a drága cigarettájukat, kis, jól öltözött néger gyerekeket ringatva a térdükön, felváltva forgatták a nyárson már majdnem kész, ropogósra sült bárányt, miközben feldolgozott luo népzene ritmusára egy táncoló tömeg reagált. Aztán, hogy az ülő társaságot táncra késztessék, bevezették az "aki nem táncol, az fizet 1 euro" című játékot. Felálltam táncolni. Aztán titokban, csendesen visszaosontam a székemre, és beszélgetést próbáltam kezdeményezni néhány táncolni lusta - fizetni tudó milliomossal, erőltetve nevetve poénjaikon, mint Chandler a Friends című sorozatban a főnöke viccein. A hamar elhalt beszélgetést egy hideg, édes sörrel lenyomtatva idejekorán, 6 órakor, otthagytam a partit. Távozásom nem keltett nagy feltűnést. Hogy is?

Amúgy észrevettem magamon, hogy egy kicsit én is lehetőség-vadász lettem az ittlétem alatt. Feltehetően a környezetem hatására. Például titokban reménykedtem, hogy valamelyik milliomos, miután elbeszélgettem vele a kis focicsapatomról, meg a terveimről, a kezembe csúsztat egy százezrest, megveregeti a vállamat, és a fülembe súgja, hogy: "fel a fejjel, fiatalember!"

Egy másik, kellemesebb élmény a Muzungu-vacsora volt. Egy kedves önkéntes lány meghívta vacsorára az összes környékbeli fehér-bőrű önkéntest. Egy kinti teraszon ettünk finomakat, egy szép gazdag ház udvarán, majd miután végeztünk az étellel, gyertyafény mellett hallgattuk egymás történeteit, osztottuk a környék problémáit, mint valami okos emberek. Kint sötét, zajos eső zuhogott, megkétszerezve az est hangulatosságát.

Egy szafariról frissen érkezett ausztrál nő, vicces, érdekes történeteket mesélt a maszaj törzsről. A maszajok megtermett, nyurga, erős, gyorsfutó, jó nyomkövető harcosok, akiket nagyon sok helyen alkalmaznak éjjeli őrként, veszélyes helyeken éppen az előbb felsorolt tulajdonságaik miatt. A felnőtté válás próbatétele, az oroszlán szemtől szembeni lándzsával való legyőzése volt.

A maszajok főként tehén tenyésztéssel foglalkoznak, és étrendjük mindössze a tehénhúst, a vért, és a tejet tartalmazza... A tejet a tehén vérével vegyítve isszák. Ez a harcos törzs azt hiszi, hogy a világon az összes tehén az ő tulajdonuk (hajdan, mikor a világ keletkezett, egy nagy vihar volt, s egy hatalmas villámcsapás után, egy tehén hullott alá az égből a maszajok szent helyére), ezért még ma is előfordul, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül, megtámadnak egy-egy környékbeli törzset, hogy "visszavegyék" teheneiket. Mikor az ausztrál hölgy elmesélte, hogy hazájában egyes emberek 10-20 ezres csordák birtokosai, a maszaj szemei forogni kezdtek, és szerintem mindenét eladva, már az útlevél-megszerzés bonyodalmas és drága útjait járja.

Beszéltünk arról, hogy miért pont ez a része Kenyának a legnyomorultabb, a legszegényebb, miért itt van a legtöbb betegség. Ennek a legfőbb okai a luo szokások, hagyományok, meg a nagyfokú tudatlanság, ami a tanügy fejletlenségének egyenes következménye. Pl. a feleség öröklésének a hagyománya, "együttműködve" a tudatlansággal egyik legfőbb oka az AIDS gyors terjedésének. Ha meghal egy nőnek a férje, azt kötelezően egy családbeli testvér, vagy unokatestvér, vagy egyéb férfi rokon örökli. A tudatlanság egyik jele például, hogy a városban gyakran látni embereket, akik a tónak vizét isszák, és fürdenek benne, míg 10 méterrel fentebb más emberek, vagy tehenek a dolgukat végzik, mosakodnak, vagy mosogatnak (nem a tehenek) ugyanabban a tóban.

Ilyen dolgokról beszélgettünk, efféle történeteket meséltünk. Kellemes este volt.

　

1. Információk, tervek, és munkám pontokba szedve:Az utóbbi időben a fizikai munka mellett, PR munkát végeztem. Érdeklődő önkéntesek leveleire feleltem, képeket küldtem nekik, a blogomra írogattam, a Kis Tükör kérdéseire felelgettem, környékbeli projektek munkáit látogattuk meg a főnökömmel, tapasztalatokat, ötletetek cseréltünk velük, más itteni önkéntesek révén európai szervezetekkel próbálunk kapcsolatokat építeni.
2. Ezen a héten, szerdán, egy önkéntes-munkanapot szervezünk, hogy együtt haladjunk a "domb nagy ásásában", aminek helyén a tervezett önkéntes ház fog állni. Délelőtt teát meg valami harapnivalót adunk nekik, délben pedig egy jó ebédet kapnak: krumplipüré, marhahússal. A krumplipürét én fogom készíteni, mert az itteniek nem ismerik. Mindezt a támogatásból érkezett pénz egy részéből fogjuk megvalósítani. Továbbá munkásokat is fogunk fizetni a későbbiekben, akik speciális szerszámaikkal megkönnyítik majd az ásást.
3. Mindenki nagyon hálás a támogatásért!!!
4. Közeledik a focipálya és a csapat avatásának napja, már csak a megrendelt mezeket várjuk. A mezek készítői kijelentették, hogy a lealkudott árból egyszerűen képtelenek kihozni 20 pólót, tehát megemelték az árat 20 euróval.
5. Ezen a héten önkéntes edző-partnereim motiválására, edző-tréninget veszek nekik, meg a későbbiekben pólót "Coach" felirattal. Nagyon lelkesek.
6. Ha valaki fantáziát lát benne, meg könnyen meg tudja szervezni, a postai címre használt foci, meg akármilyen cipőket küldhet a gyerekeknek. Ezek nélkül elég sok baleset történik. Múlt héten például egyik purec lábfeje csúnyán megdagadt...