Informaciok, pontokba szedve

Naplementék és Obama.

Emlékeztek? Meséltem, hogy John barátom a szüleimről akar elnevezni eukaliptuszfákat. Hát a táblácskákat el is készítette, de a fákat még nem sikerült még megvennie. Addig is a gyerekek szórakoznak vele. Hát nem aranyosak? Becsületszavamra.......

A kalapomat Wilfrednek adtam, mert úgy néz ki benne, mint Tamás báttyó kunyhója. Legalábbis engem rá emlékeztet.

Egy kép a mostani családomról. Itt mindenki fáradt. A két feleség a két szélén.

Itt lesz a kunyhóóó... Hahhahahahaha... Nagy munk(h)a, valószínű május végéig mind csak ásni fogunk. Egy 15 x 30 láb méretű házacskát szeretnénk ide felhúzni.

Május végéig izmos leszek.

Füvet fogunk ültetni a kiásott, majd elhordott földbe. Az elhordott föld lesz a ház "terasza".

Itt lesz a ház + a terasz.

Döcög, burrog, recseg, kattog, nyikorog, énekel, kancsalodik, 30 kilós, de az enyém...

Ezeknek a könyveknek a gyerekek rendkívül fognak örülni, főleg a "story book"-oknak, melyek olvasásával könnyen fejleszthető angol nyelvtudásuk.

• Szinte egy hónap szárazság után tegnap végre esett egy kicsit az eső, de ez még mindig nem elég a növényeknek. A papaya-fák száradnak. A víztank még mindig szinte teljesen üresen áll.



• Elkaptam az első komolyabb betegséget: tífuszláz. (Pedig be voltam oltva ellene). Hála Istennek, időben elmentem orvoshoz a tünetekkel (hasmenés, gyengeség, fejfájás), így nem veszélyes. Kaptam 200 mg oltást, most meg 10 napos gyógyszeres kezelés alatt vagyok. Jól érzem magam. Egyáltalán nem durva. A gyógyszerek elég drágák voltak (11 euro). A támogatásból érkezett pénzt használtam fel, remélem nem haragudtok meg.


• Megjavíttattam Samuel régi biciklijét.(13 euróba került). Ezt használom mostanában, így nagyon sok pénzt megspórolhatok, mert nem kell a pikipikit (motor) fizessem a városig, ami oda-vissza 1 euro. Ez hasznos mind nekem, mind Samuelnek, mind pedig a következő önkéntesnek. Nagyon vagány tekerni a poros, köves úton. Persze mindenki röhög rajtam, hogy a muzungu biciklizik.


• A támogatásból 30 euro értékben könyveket vásároltunk a gyerekeknek: matek, szuaheli, meg angol könyvek. Ezenfelül történetes könyveket (Story books). Küldök Krisztinának képeket, ő majd felteszi.



• 17 euro értékben 2 további labdát vásároltam a csapatnak. Így az edzés vagányabb, több labdakezelést tudunk oktatni.
  
  
• 70 euro értékben megrendeltem a focimezeket, számokkal, csapat név felirással. Zöld, fehér gallérral, kapusoknak piros. Május elejére várhatóak.


• További pénzeket internetre, pikipikire, gyógyszerekre költöttem.

A maradék pénz pedig valószínű az alábbi projektre fog menni

Ami NAGYON FONTOS ÉS TERVBE VAN VÉVE: Samuel nagyon aggódik, mert július elejére 20 önkéntest vár, és nem tudja őket hol elszállásolni. Ezért minden erőnket összeszedve nekikezdtünk egy meredek domboldalt kiegyenesíteni Sam háza mellett, csákánnyal, ásóval, amivel érjük. Erre az egyenes területre szeretnénk majd egy nagyon olcsó költségvetésű házat építeni (a szerkezet fából, falak fémlemezből, 4 ablak, 2 ajtó, 2 szoba). Keményen dolgoznák most is, csak a tífuszláz keresztbe tett. Ez a ház szintén nagyon fontos lenne a jövőre nézve, ha majd csapattal visszajövök ide a következő nyáron, lakhatnánk ott. Samuel most is viccesen azt mondja, hogy ez az én házam lesz, mert én vagyok az első önkéntes. Eléggé eregetjük az álmokat a főnökkel, mikor megállunk a munkából egy porridge-ra, hogy majd hogy fog kinézni a ház, szép kerttel, függőágyakkal a fák között, zöldséges kerttel, kecskefarmmal, stb. Jövő, jövő... Szóval ilyenekre szeretnék majd gyűjteni. Ez hosszútávon nagyon sokat segítene, mert a szervezet jövője tulajdonképpen nagyrészt önkéntesek kezében van, akiket valahogy el kell szállásolni.

• Búcsúzom. Olvassátok az előző két újonnan írt bejegyzést.

Fergeteges kecskevadászat

Ingszakító, bőrhorzsoló, koránkelős kecskevadászat! A házigazdám egyik kecskéje (legyen neve: Idióta) késő este elszakította béklyóit, és nekirohant a szabadságnak. Sajnos este nem sikerült elkapnunk, így hát reggel fogtunk neki a vadászatnak. Nagyon fontos begyűjteni az elkóborolt kecskét, mert különben tönkreteszi a szomszédok kertjeit, lerág mindent, s akkor a szomszédok mérgesek lesznek, s akkor konfliktus helyzet esedékes, s akkor az nem jó.
Így hát ma reggel mindenki pizsamában és elszántan, stratégikus tervekkel a fejében sarokba próbálta szorítani, majd rávetni magát a szökevényre. Valahogy mindig kicsúszott vagy fürgén kiugrott kezeink közül (pedig már nagyon beleéltem magam, hogy rávetem magam, elkapom, és akkor én leszek az ünnepelt hős... sajnos az én kezeim közül is kicsúszott Idióta). Szóval miközben itt írok, Idióta, a rég várt, s most hirtelen patáiba pottyanó szabadságtól eszeveszetten ugrándozik valahol, és valószínű szomszédok káposztáit rágicsálja. Remélhetőleg délután elcsípjük a frakkját!

Ezen kalandos események gondolkodásra, ezt követően pedig álmodozásra késztettek. Kérdezősködni kezdtem a kecskékről, azok ügyeiről, bajairól, gondozásukról, stb. És igen, elhatároztam, hogy idővel a szigeten elindítok egy kecskebizniszt (ez lehet akar a jövő, vagy az azt követő év), ami mint nemrég kiderült, rendkívül jövedelmező tud lenni, ha az ember hozzáértően műveli.
Az egyik legfontosabb tényező, ami nagyban akadályozza a kecskék virágzó bizniszét a szigeten, az két dologból tevődik össze: a kecskék nem szeretnek megkötözve lenni! Ez sok mindenben akadályozza őket. Például a kötelekbe gabalyodás miatt a vemhes kecskék gyakran elvetélnek és emiatt nem tudnak megfelelő számban szaporodni. (Ez már kétszer is megtörtént a gazdám kecskéivel). A másik dolog, hogy nem szeretik az esőt, és ha nincs egy hely, ahol meghúzódhatnak az eső elől, boldogtalanok lesznek, és melyik az az élőlény, kérdem én, akinek boldogtalanul, záportól megverve, kedve van szaporodni.
Tehát az első lépés, ezen problémák megelőzésének fényében, egy nagy terület megfelelő körbekerítése (hogy a kecskéket ne kelljen megkötni, s szabadon ugrálhassanak), valamint egy eső elleni fedezék felépítése lenne. Összesen, ez nem kevés pénz itteni viszonylatban, ezért a szigeten csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.
Ha ezek a dolgok megvannak, már csak a kecskegidák megvásárlása marad hátra, amelyek ára, 6 és 9 euró között mozog. Egy felnőtt kecskét pedig 20-30 euróért lehet eladni. Tehát, értitek? Látjátok? Ez egy hosszútávú biznisz, ami a későbbiekben nagyon sokat segítene a közösségnek. Szóval ilyen terveim vannak. Ha az Öreg is megsegít, hátha összejön valahogy. Amúgy azért érdemesebb kecskékkel, és nem szárnyasokkal foglalkozni, mert a kecske sokkal rezisztensebb, és nagyon nehezen betegedik meg. Nahát, nocsak, ilyeneket tanul meg egy füstös városi ficsúr ezen a jópofa szigeten. Mit szóltok az ötlethez? Szaporodjanak azok a kecskék, nem? Há' de!

Most mennem kell, de nemsokára jelentkezem újabb történetekkel. Hogy hogyan ismerkedtem meg a folyton beszélő, de jó dolgokat mondó, elszánt és törekvő amerikai misszionáriussal, és hogy hogyan alakulnak a FC Sargy Stars dolgai, meg effélék.

Annyit még elárulok, hogy a támogatásból eddig sikerült könyveket (angol, szuaheli, meg matek) vásárolni, ezenfelül pedig hosszas alkudozás után, megrendeltem a focimezeket, és az összeg felét már ki is fizettem. Jajj, és még vettem két focilabdát, hogy az edzés gördülékenyebb legyen, és hogy a lurkók mosolyogjanak. Ezekről, meg a jövőbeli tervekről majd részletesebben és képekkel beszámolok a jövőhéten. Még egyszer köszönöm nektek teljes szívemből!

Ahojj. Szervusztok. Oriti.

U.I.: Remélem délután sikeresen elkapom (IGEN! ÉN!) Idiótát! Valamit kitalálok, hiszen annyit stratégóztam, rizikóztam, számháborúztam, capture the flag-eztem életemben, hogy egy kecske, ami amúgy nem csinál tavaszt, csak nem fog keresztbe tenni nekem! Muhuhauhuahuhauhaua...