...A legizgalmasabb azért mégiscsak az volt, mikor a csónakkal szállítottuk a tömböket, és a fekete hipo (ami veszélyesebb, mint a barna, mert több ideig bírja a víz alatt, és hirtelen, alulról támad, mint a derült égből az ökölcsapás, csak nem az égből, hanem a vízből, és nem ökölcsapás, hanem vízilóharapás) a kicsinyeivel együtt (ilyenkor a legveszélyesebb!!!) 30 méterre tőlünk prüszkölt nagyokat. Valahányszor a hipo-zónába értünk, Sam mint egy nagy ténymegállapítás, közölte, hogy ideális lenne, ha gyorsan éveznénk ezen az 50 méteres szakaszon. Ez háromszor történt meg. A víziló mikor meglátott, lassan alámerült, és pár méterrel errébb dugta ki a fejet... Így vett üldözőbe minket azon a napon. Így ahogy ezt leírom, kicsit veszélyesnek hangzik, tudom (főleg egy anyai szívnek), de becsületszavamra nem volt annyira vészes. 30 méter azért általában mégiscsak 30 méter. És a fejemben már papíron volt a menekülési terv: megvárni míg nagyra tátja a száját, a hosszú evezőt hirtelen lenyomni a torkán, ezzel fulladásos rohamot idézve elő, majd fejest ugrani, és irány a part gyorsúszással, persze ha éppen nem kell egy bajtársat megmenteni, hiszen azt elfelejtettem közölni, hogy voltaképpen én egy hőstípus vagyok, és nem is igaz, hogy úgy visítok, mint egy lány ...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... Persze ha ezt a tervet közlöm egy helybelivel, az csak nevetne gunyorosan, hogy ez hülyeség, mert itt mindenki azt hiszi, hogy jobban ismerik a vízilovak szokásait, mint én, aki gyerekkorában végigkövette kimaradás nélkül a Kicsi Hipo, a Viziló rajzfilmsorozatot. :)...
A ház alapja, és két sor tégla ebben a pillanatban mar készen van... 6-7 nap, és a fal fel van húzva ablakokkal meg ajtókkal... Köszönjük, köszönjük, hála, hála, vagány, vagány.
Most igazán mennem kell, mert mégiscsak.
...na nézd csak, mint egy lusta menedzser, ácsorgok...
...a barátságtalan vasajtó, ami biztonságos...
...a jelenlegi állás... (képzeljétek el, a tégla amit megvettünk, nem elég, mert az út rosszasága miatt több, mint 200 eltörött... 2 sornyi kéne még a koszorú fölé, de valahogy megoldjuk, mert a faluban van valakinek egy kevés téglája, és lehet eladja nekünk).
...a fundik...
És én...
...A legizgalmasabb azért mégiscsak az volt, mikor a csónakkal szállítottuk a tömböket, és a fekete hipo (ami veszélyesebb, mint a barna, mert több ideig bírja a víz alatt, és hirtelen, alulról támad, mint a derült égből az ökölcsapás, csak nem az égből, hanem a vízből, és nem ökölcsapás, hanem vízilóharapás) a kicsinyeivel együtt (ilyenkor a legveszélyesebb!!!) 30 méterre tőlünk prüszkölt nagyokat. Valahányszor a hipo-zónába értünk, Sam mint egy nagy ténymegállapítás, közölte, hogy ideális lenne, ha gyorsan éveznénk ezen az 50 méteres szakaszon. Ez háromszor történt meg. A víziló mikor meglátott, lassan alámerült, és pár méterrel errébb dugta ki a fejet... Így vett üldözőbe minket azon a napon. Így ahogy ezt leírom, kicsit veszélyesnek hangzik, tudom (főleg egy anyai szívnek), de becsületszavamra nem volt annyira vészes. 30 méter azért általában mégiscsak 30 méter. És a fejemben már papíron volt a menekülési terv: megvárni míg nagyra tátja a száját, a hosszú evezőt hirtelen lenyomni a torkán, ezzel fulladásos rohamot idézve elő, majd fejest ugrani, és irány a part gyorsúszással, persze ha éppen nem kell egy bajtársat megmenteni, hiszen azt elfelejtettem közölni, hogy voltaképpen én egy hőstípus vagyok, és nem is igaz, hogy úgy visítok, mint egy lány ...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... Persze ha ezt a tervet közlöm egy helybelivel, az csak nevetne gunyorosan, hogy ez hülyeség, mert itt mindenki azt hiszi, hogy jobban ismerik a vízilovak szokásait, mint én, aki gyerekkorában végigkövette kimaradás nélkül a Kicsi Hipo, a Viziló rajzfilmsorozatot. :)...
A ház alapja, és két sor tégla ebben a pillanatban mar készen van... 6-7 nap, és a fal fel van húzva ablakokkal meg ajtókkal... Köszönjük, köszönjük, hála, hála, vagány, vagány.
