Garden-partik és információk

Az utóbbi időben sok meghívást kaptam a környéken. Nagyon jó, poénkodós kapcsolatban vagyok az internetklub főnöknőjével, aki ugyanannak a "Women Group"-nak a tagja, mint aminek Mrs. Odd is. A főnöknő meghívott tehát egy partira, amit Mr. és Mrs. Odd szervezett.

Mr Odd egy bosnyák milliomos, aki itteni útépítésekbe fektetett bele, és itt él néhány éve fekete feleségével egy szép nagy kertes házban. Szóval képzelhetitek milyen garden parti volt. Bosnyák milliomos társpartnerek szívták a drága cigarettájukat, kis, jól öltözött néger gyerekeket ringatva a térdükön, felváltva forgatták a nyárson már majdnem kész, ropogósra sült bárányt, miközben feldolgozott luo népzene ritmusára egy táncoló tömeg reagált. Aztán, hogy az ülő társaságot táncra késztessék, bevezették az "aki nem táncol, az fizet 1 euro" című játékot. Felálltam táncolni. Aztán titokban, csendesen visszaosontam a székemre, és beszélgetést próbáltam kezdeményezni néhány táncolni lusta - fizetni tudó milliomossal, erőltetve nevetve poénjaikon, mint Chandler a Friends című sorozatban a főnöke viccein. A hamar elhalt beszélgetést egy hideg, édes sörrel lenyomtatva idejekorán, 6 órakor, otthagytam a partit. Távozásom nem keltett nagy feltűnést. Hogy is?

Amúgy észrevettem magamon, hogy egy kicsit én is lehetőség-vadász lettem az ittlétem alatt. Feltehetően a környezetem hatására. Például titokban reménykedtem, hogy valamelyik milliomos, miután elbeszélgettem vele a kis focicsapatomról, meg a terveimről, a kezembe csúsztat egy százezrest, megveregeti a vállamat, és a fülembe súgja, hogy: "fel a fejjel, fiatalember!"

Egy másik, kellemesebb élmény a Muzungu-vacsora volt. Egy kedves önkéntes lány meghívta vacsorára az összes környékbeli fehér-bőrű önkéntest. Egy kinti teraszon ettünk finomakat, egy szép gazdag ház udvarán, majd miután végeztünk az étellel, gyertyafény mellett hallgattuk egymás történeteit, osztottuk a környék problémáit, mint valami okos emberek. Kint sötét, zajos eső zuhogott, megkétszerezve az est hangulatosságát.

Egy szafariról frissen érkezett ausztrál nő, vicces, érdekes történeteket mesélt a maszaj törzsről. A maszajok megtermett, nyurga, erős, gyorsfutó, jó nyomkövető harcosok, akiket nagyon sok helyen alkalmaznak éjjeli őrként, veszélyes helyeken éppen az előbb felsorolt tulajdonságaik miatt. A felnőtté válás próbatétele, az oroszlán szemtől szembeni lándzsával való legyőzése volt.

A maszajok főként tehén tenyésztéssel foglalkoznak, és étrendjük mindössze a tehénhúst, a vért, és a tejet tartalmazza... A tejet a tehén vérével vegyítve isszák. Ez a harcos törzs azt hiszi, hogy a világon az összes tehén az ő tulajdonuk (hajdan, mikor a világ keletkezett, egy nagy vihar volt, s egy hatalmas villámcsapás után, egy tehén hullott alá az égből a maszajok szent helyére), ezért még ma is előfordul, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül, megtámadnak egy-egy környékbeli törzset, hogy "visszavegyék" teheneiket. Mikor az ausztrál hölgy elmesélte, hogy hazájában egyes emberek 10-20 ezres csordák birtokosai, a maszaj szemei forogni kezdtek, és szerintem mindenét eladva, már az útlevél-megszerzés bonyodalmas és drága útjait járja.

Beszéltünk arról, hogy miért pont ez a része Kenyának a legnyomorultabb, a legszegényebb, miért itt van a legtöbb betegség. Ennek a legfőbb okai a luo szokások, hagyományok, meg a nagyfokú tudatlanság, ami a tanügy fejletlenségének egyenes következménye. Pl. a feleség öröklésének a hagyománya, "együttműködve" a tudatlansággal egyik legfőbb oka az AIDS gyors terjedésének. Ha meghal egy nőnek a férje, azt kötelezően egy családbeli testvér, vagy unokatestvér, vagy egyéb férfi rokon örökli. A tudatlanság egyik jele például, hogy a városban gyakran látni embereket, akik a tónak vizét isszák, és fürdenek benne, míg 10 méterrel fentebb más emberek, vagy tehenek a dolgukat végzik, mosakodnak, vagy mosogatnak (nem a tehenek) ugyanabban a tóban.

Ilyen dolgokról beszélgettünk, efféle történeteket meséltünk. Kellemes este volt.

　

1. Információk, tervek, és munkám pontokba szedve:Az utóbbi időben a fizikai munka mellett, PR munkát végeztem. Érdeklődő önkéntesek leveleire feleltem, képeket küldtem nekik, a blogomra írogattam, a Kis Tükör kérdéseire felelgettem, környékbeli projektek munkáit látogattuk meg a főnökömmel, tapasztalatokat, ötletetek cseréltünk velük, más itteni önkéntesek révén európai szervezetekkel próbálunk kapcsolatokat építeni.
2. Ezen a héten, szerdán, egy önkéntes-munkanapot szervezünk, hogy együtt haladjunk a "domb nagy ásásában", aminek helyén a tervezett önkéntes ház fog állni. Délelőtt teát meg valami harapnivalót adunk nekik, délben pedig egy jó ebédet kapnak: krumplipüré, marhahússal. A krumplipürét én fogom készíteni, mert az itteniek nem ismerik. Mindezt a támogatásból érkezett pénz egy részéből fogjuk megvalósítani. Továbbá munkásokat is fogunk fizetni a későbbiekben, akik speciális szerszámaikkal megkönnyítik majd az ásást.
3. Mindenki nagyon hálás a támogatásért!!!
4. Közeledik a focipálya és a csapat avatásának napja, már csak a megrendelt mezeket várjuk. A mezek készítői kijelentették, hogy a lealkudott árból egyszerűen képtelenek kihozni 20 pólót, tehát megemelték az árat 20 euróval.
5. Ezen a héten önkéntes edző-partnereim motiválására, edző-tréninget veszek nekik, meg a későbbiekben pólót "Coach" felirattal. Nagyon lelkesek.
6. Ha valaki fantáziát lát benne, meg könnyen meg tudja szervezni, a postai címre használt foci, meg akármilyen cipőket küldhet a gyerekeknek. Ezek nélkül elég sok baleset történik. Múlt héten például egyik purec lábfeje csúnyán megdagadt...