Kedves család, bratyok, bratyingerek, testvérek, marha barátaim, jópofa ismerősök, zilahi gengszterek (mondtam, Ganna), támogatók, philothea, genifi, Halmen, Visky, évfolyam, Etus néni (tessék megkérni Alpárt, hogy mutasson képeket), Tata, Mama (Sasko, vagy valamelyik unoka pattanjon), drágák, szervusztok. Ígéretem, mint szép szó, betartásra kötelez. Olvassátok tehát újabb beszámolóm pofamosollyal, szomor-komoran, kacsintósan-vidáman, zsebkendősen, álmélkodva, legyintősen, káromkodva, kompjútert csapkodva, vagy ahogy éppen őszinte kedvetek diktálja.
Levélben kapott néhány vagányságos kérdésre engedtessék meg válaszolni: Hallottam már szomorú nőt énekelni (hát inkább dúdolni). Élvezem, mikor a reggeli vagy esti sétám alatt számtalanszor minden szomszéd, falubeli, saját nyelvén köszöni a jó reggelt (OJAORE), s én visszaintek, vagy visszaköszönök mosolyogva, kacagva is néha. A kezeik egytől egyig kérges munkáskezek, kirívó vagyok errefelé törékeny, zongorázásra alkalmas (hahhahahhahahhhaha), hosszúkás, sápadt, szélben kecsesen hajladozó ujjaimmal, puha tenyeremmel. A gyerekek gyakran csodálják kezemet, tapintják bőrömet, simogatják szőrös lábamat (ilyenkor egy mérges “Don’t touch me again!”-t hallatok, amivel egy 14 másodperces szünetet nyerek, aztán kezdődik minden előröl). Amúgy gyakran látni fiúkat, férfiakat hosszabb ideig egymás kezét fogva sétálni, ez itt a jó barátság, a kedvesség jele. Mikor először kézen fogott engem egy fiú, s úgy sétáltunk, beszélgettünk, azt se tudtam hova nézzek, aztán diszkréten zsebre vágtam a kezem. De csak velem,velünk van a baj, mi gondolkozunk összevissza a fejünkkel, össze van firkálva, pecsételve minden gondolatunk, okosságomban még arra is rájöttem , hogy gátlásaink nagy része is a túlinformáltságunkból származik. (dwaaaaaa, ez remek)
Várom már , hogy visszamenjek és folytassam a fociedzést, tanítást, kertészkedést. Ráakadtam egy nagyon hasznos weboldalra (
footy4kids.co.uk), ahol kezdő edzőket látnak el hasznos tanácsokkal, játék-, és edzésötletekkel. Már így is nagyon látványos a kölkök fejlődése, mi lesz még ezután, hahahhaha. Nemsokára felrakok egy videót az első, rongylabdás edzésről, ahol a labdát jóformán nem is látni, csak annyit, hogy egy nagy ember-bog szalad valami után. Nem gyakorlott szem könnyűszerrel összetévesztené egy tömeges küzdősporttal vagy éppen a rugbyvel. Mára már passzolgatnak, gólokat rúgnak, az ügyesebbek cselezgetnek, kanyarognak. Az a baj, hogy a fociban nagyon fontos “look up” parancsot legtöbbször félreértik és ilyenkor a kék eget, vagy a felhők játékát kezdik csodálni és leáll a játék. Jó lesz, jó lesz. A fociedzéssel kapcsolatosan meg annyit, hogy közben megérkezett a kártyámra a következő támogatás (225 ajrooooo! Ennyi pénz nem is létezik, ahogy Wagner úr mondaná… Hálás köszönet a támogatóknak, akiket nemsokára név szerint is fel fogok sorolni, ha megérkezik a lista… Kedvesek, drágák vagytok…), és ebből tudunk majd venni sportmezeket, további labdákat, edzői kellékeket, esetleg cipőket, ha arra is futja. A pénz további részét tankönyvekre (ami rendkívül fontos), iskolai eszközökre, meg kertészeti dóóógokra szeretném költeni. Két héten belül, az ünnepélyes, pálya- és csapatavató mérkőzésre is remélem sor kerül (immáron a tettek mezején, avagy a mezek tetején), ahol egy másik iskola csapatával mérjük össze az erőnket, és az összegyűlt nagy tömeget (szülők, falu népe, kecskék, tehenek) kihasználva szpícseket tartunk majd (vagy tart Samuel, mert ő gyakorlottabb az ilyesmiben) az AIDS és maláriamegelőzésről, meg efféle aktuális témákról... Fényképes beszámoló érkezik majd! APROPO (hogy utálom ezt a szót)…megjavult a kamerám! Az utóbbi időben mind hülyéskedett a kijelzője, meg gyakran magától kikapcsolt, és nagyon kezdtem aggódni, mert kamera nélkül nemsokra megyek. Aztán egy báttyusi jótanácsra formatáltam a kártyát, és most megy rendesen, olajosan. Hála!
A palyakeszito munkalatokrol lathattatok nehany fenykepet, egy olyan 2 hetes munka lehetett. Ebben az volt a nagyon erdekes, hogy Wilfred es John, akik nagyon sokat es kemeny munkaval segitettek ebben, a falu bolondjaiva, Noeiva(pffffffff) valtak ezaltal, mert nekem ugye nem volt mibol fizetnem oket(nem is vartak el amugy), es mert errefele az onkentesseg fogalma nem teljesen tisztazott. Tehat gyakran talalkoztunk olyan helyzettel, hogy az ott lezengok gunyoros megjegyzeseket hallattak, vagy nevettek, hogy mit dolgoztok ingyen ennek a muzungunak. De olyan is tortent neha, hogy valakik bealltak segiteni. Ezek a megjegyzesek persze legtobbszor anyanyelvukon szoltak, s mikor megkerdeztem a segitoket, hogy miket mondanak, csak annyit valaszoltak nekem , hogy “useless thinks”. Mire befejeztuk a palyat, es mindenki latta a munka eredmenyet, a tamadasok, kinevetesek csitultak, a falu apraja nagyja orommel hasznalja most ezt a palyat, igaz edzeni csak a suli diakjait edzuk. De ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy ezek a lelkes onkentes segitok, titokban remelik, hogy majd egyszer valahogy meghalalom nekik valamilyen formaban munkajukat(mert szemukben en vagyok az europai kapcsolat remenycsillaga), es neha pl. John elmeseli, hogy a multkor a nemetek a kornyezetvedelmi munkassagaert(rengeteg fat ultetett) hogyan es mivel jutalmaztak meg(napelemekkel), vagy hogy ha mar o nem is, de legalabb a fiai szeretne ha kijutnanak Europaba, meg ilyen celzasszeru megjegyzesek. Vagy azt ne is emlitsem, hogy nemreg vasarolt 3 eukaliptuszfat, es azt szeretne, hogy ezeket en ultessem el, es egyiket rolam szeretne elnevezni, a masik kettot pedig a szuleim utan(Eukaliptusz Istvan es Eukaliptusz Hugi), es ezeket kiirni vizhatlan papirra, es fenykepeket kesziteni rola, majd elkuldeni nekik. ‘You are very tricky, veeery tricky!’ mondtam neki. Nem mindig tudom , hogy kezeljem az ilyen helyzeteket, valamikor idegesitonek tartom emiatt, valamikor aranyosnak, valamikor nagyon megertem, hogy remenykednek, valamikor hagyom is, hogy remenykedjenek, mert tenyleg terveim kozt van meghalalni munkajukat, szeretnem a kapcsolatot tartani veluk. De ugyanakkor egyszer osszeszedetten, okosan, oszinten, es megaldott, szajuregben jol forgo nyelvvel el szeretnem magyarazni nekik, hogy vannak ennel fontosabb dolgok is, pl. az Istentol jovo bekesseg, stb…Meglatjuk, ki tudja…Amugy Wilfreddel nem teljesen ez a helyzet, o orul, hogy van mit csinaljon szabadidejeben, szivesen tekereg velem, beszelget, kivancsi sokmindenre, sok kerdese van, ilyenek. De o is szeretne ha megmutatnam neki, hogy kell Facebookot csinalni, es hogy majd toltsunk fel kepeket rola, meg ajanljak neki baratokat, stb…Szivesen megteszem. Osszefoglalva, igen, neha ugy erzem, hogy baratkozasuk, segitseguk, nem teljesen erdektelen, de becsuletszavamra teljesen megertem ezt a fajta hozzaallast, es tullepve ezen probalok baratkozni veluk, es ugy amugy jofejek, jopofak, jol egyezek veluk.
Hetvegi csaladlatogatasok…pffiiiiijjj, ejj meg hajjjjjjjjjjj, nagyon erdekes, elmeny volt. Kar, hogy a kameram pont akkor nem ment rendesen. Egy hosszu szigetvegi seta kereten belul vagy 5-6 csaladot latogattunk meg, az iskolaban tanulo gyerkocok szuleit, nagyszuleit, rokonait, gyamjait, esete valogatja. Diakjaim kiszaladtak elem, koszontottek, korbevettek, orultek nekem. Aztan beultunk a sokfoteles, huvos sarkunyhokba, beszelgettunk(forditassal), meseltek, panaszkodtak. Samuel elmeselte, hogy a projekt inditasakor, ezek az emberek nagyreszet o gyozte meg, hogy vallaljak fel betegseguket, beszeljenek rola, fogadjak el a gyogyszereket(sok esetben azt hiszik a betegsegrol, hogy valaki megatkozta oket, es ez ellen nincs mit tenni, nem mennek el szuresre, nem veszik a gyogyszereket, meghalnak), adjak be gyerekeiket az iskolaba, stb…Ezert ezek az emberek nagyon halasak Samuelnek, tisztelik ot, megbiznak benne. (konfidencialis beszelgetesek ezek).
Szeretnem folytatni ezeket a csaladlatogatasokat, fontosnak latom, esetleg ha batorsagom lesz hozza, egy ket iget felolvasni nekik, torteneteket meselni,(Krisztotezsver, a daily breadben van egy ket szep, egyszeru tortenet) imadkozni veluk, effele vagany, jopofa cselekedetek.
Ez alatt a seta alatt sikerult 3 kulonbozo templomot is meglatogatni, ezalatt ertsetek azt, hogy kifeszitett ponyvak, vagy eppen nagy kaktuszfak arnyekaban ulo emberek koze ulni, enekelni, imadkozni, hallgatni az igehirdetest. Samuellel mentem, szoval mindegyik helyen bemutatott, elmeselte milyen projektekbe fogtunk bele, aztan en is beszeltem egy keveset, megkoszontem vendegszeretetuket, kedvesseguket, aztan enekeltek nekem, aztan meg tovabballtunk. Az enekeket tapssal, dobbal kiserik, kozben mozognak olyan afrikasan-kenyasan-rusingasan, erzik a ritmust egeszsegesen. Amugy templomba kevesen jarnak, akik jonnek, azok vagy oregek(inkabb asszonyok), vagy gyerekek. Fiatalok, ferfiak, vagy halasznak, vagy tekeregnek, vagy lezengenek valahol, es radiot hallgatnak..
Az utolso kaktuszfa-templomnal(ez Samuel protestans gyulekezete) a bemutatkozas utan arra is megkertek, hogy hirdessem az iget, tanitsam oket. Brrrrrrrrr. Varatlanul ert. Elkezdtem nyelni nagyokat, a kaktuszfak is hirtelen megnottek, az arnyek sotetseg lett, es en kicsinek ereztem magam.(mint mikor Gandalf merges lesz es “megno”, Frodo meg megijjed). Fene(vagy a Brant, nem tudom melyik) gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe kerulok errefele. En meg azt hittem meguszom egy kis fociedzessel, tanitassal, gyerek foglalkozassal. Eszembe jutott az utolso, bucsuztatos-faggatozos genifi, mikor megkerdeztek, hoy mit csinalok majd, ha ilyen helyzetbe kerulok, s valami olyasmit mondtam, hogy foggalmam nincs, de majd csak dormogok valamit Istenrol, Jezusrol, magamrol. Pont igy tortent: foggalmam sem volt, de csak dormogtem valamit Istenrol, Jezusrol, magamrol. Nagyon benanak ereztem magam, osszefuggestelenul beszeltem, nem jutottak eszembe az angol szavak(hogy is, ha meg a magyar sem), felolvastam egy iget(nagyjabol ahova kinyilt, plusz egy ket lapozgatas, mig valami “konnyut” kaptam, azt is addig olvastam, mig “nehezze” nem valt. Valami olyasmirol volt szo, hogy a vilag mindig is a keresztenyek ellen lesz, es hogy ez nem konnyu, sotmitobb nehez. Nahat elmondtam, hogy a kereszteny elet becsuletszavamra nehez, nekem is voltak/vannak harcaim az Oreggel(persze nekik nem ilyen szlengekben beszeltem). Mondtam egy hasonlatot, ami a beszedem fenypontja volt(woooooooow), hogy a hivo elet, olyan mint egy hegymaszas, tele akadalyokkal, kigyokkal, nehezsegekkel, de fentrol a kilatas nagyon elvezetes. Ha egy europai hallgatta volna ezt, azt mondta volna, hogy ez az ember nem eppen igehirdetesre szuletett(es teljesen igaza van az europainak), de ezek a barnik hihetetlen halasak voltak a beszedemert, es ismetelgettek ott mind nekem, hogy milyen jo hasonlat volt, es hogy meg maskor is jojjek, szoval ilyenek. Brant(vagy a Fene, sosem tudom) gondolta volna, hogy ilyen nehez helyzetbe kerulok. Mert nekem ez nehez helyzet…A talicskat konnyebben kitolom, a Folddel benne(ertitek a humort?). Meglatom, mi lesz. Ha legkozelebb jovok beszelni, keszulok elotte, de nem is tudom…jobban kedvelem en a szemelyes beszelgeteseket, esetleg csaladlatogatasokat, a focit. Talan hasznosabb is vagyok ezekben. Majd predikal az a bizonyos europai, aki ott fentebb kritizalt.(es igaza volt). Na ehhez a temahoz meg annyit, hogy ezek a gyulekezetek nagyon nyitottak egy testvergyulekezeti kapcsolatra(hat persze, hogy igen), ugy hogy ha valaki fantaziat lat ebben, esetleg megteremthetem a kapcsolatot, de most igy hirtelen belegondolva ez korantsem egyszeru(marmint a kapcsolat fenntartasa).
Meg egy erdekes tema: a poligamia. (ami nem egy soklabu, tappancsos Viktoria-tavi szornyeteg neve…habar ha jobban belegondolok…). Vagyis amikor valakinek nem egy, nem ket felesege van, hanem harem. (Wicc-wicc, na jo ez nem ugyanaz). A fonokomnek is 2 felesege van, tehat eleg kozelrol vizsgalgattam a helyzetet. Kotelezoen kulon hazban kell lakjon a ket feleseg, addig nem is hazasodik meg senki masodjara, mig egy kulon hazat nem tud biztositani uj felesegenek. Legtobb esetben ugyanazon ferj felesegei nem egyeznek. Samuel felesegei joforman nem is kommunikalnak, nem is koszonnek egymasnak. Az is megtortent, hogy az elso feleseg egyszer sirva odajott hozzam, es panaszolta, hogy a Gamia nevu polip masodik tappancsos nyulvanya, Betti, ellopta a fozeshez kikeszitett vizet, es hogy neki nincs kulcsa a viztartalyhoz, mert nem tudja miert, de Samuel a kulcsokat az uj felesegre bizza, es hogy o elszokik, es itthagy mindent. A en szobalakatkulcsom amugy nyitja a viztartaly lakatjat is, szoval en kisegitem neha titokban a kulcsommal, hiszen neki van 6 gyereke, az ujnak egy sincs meg, es a gyerkocoknek kell a viz. Nem tudom, mennyire jo , ha igy “beleszolok” a csaladi zurokbe. Az uj felesege egy osztalyteremben, parhuzamosan tanit velem mindennap. Jo tanarno, jol magyaraz, csak egy kicsit szigoru, es kulonosen szigoruan, mostohan banik Samuel elso felesegenek 3. lanyaval, aki szinten ott tanul. Csipkedi az arcat, vagy pofozgatja, mert egy kicsit lassu a felfogasa. Amugy a masik osztalyterembol neha athallatszik a diakok sirasa, akiket eppen palcaval seggen suhintanak.(Ott is egy elegge kemenykezu tanarno tanit). Amugy Betti sem egy szornyeteg, ne ertsetek felre, nagyon kedves velem meg minden, csak Lilliant egy kicit jobban kedvelem.
Johnnak is 2 felesege van, ok nagyon tavol laknak egymastol. Ok sem kenyeres pajtasok. John azt mondta ha ujra kezdhetne, csak egy feleseget tartana. Wilfred is eltokelte, hogy egy lesz neki. Hiszen ha tobb feleseg van, valameyik feleseg felesLegge valik. Amugy a valasok nagyon ritkak errefele. Es ha a ferj csalja a feleseget, azzal nincs gond, de ha forditva tortenik, akkor a szegyen s a szenvedes az asszonye. Igy van ez.
Valahogy be kell fejezni,
Szervusztok.
A fogadtatás: lenyűgöző! Az asszonyok körbetáncoltak s a maguk jellegzetes dallamaival "megkántáltak".
A gyerekek verseket, énekeket tanultak meg! Nagyon szeretünk titeket, nagyon örülünk, hogy itt vagytok! Isten hozott benneteket! Sosem felejtünk el! Ezek és ehhez hasonlók hangzottak el. Miután megnéztük az osztálytermeiket (valóban bádogfalak+rafiazsák szemléltető-eszközök), elsétáltunk a tópartra.
Délután a focipályán felállított sátrak alatt ültünk: ismét énekek, táncok, üdvözlő-beszédek.
A nap fénypontjai a focimeccsek voltak. Előbb a gyerekek, majd az önkéntesek és a helyi fiatalok rúgtak labdába. 3-2-re nyertünk.
A fogadtatás: lenyűgöző! Az asszonyok körbetáncoltak s a maguk jellegzetes dallamaival "megkántáltak".
A gyerekek verseket, énekeket tanultak meg! Nagyon szeretünk titeket, nagyon örülünk, hogy itt vagytok! Isten hozott benneteket! Sosem felejtünk el! Ezek és ehhez hasonlók hangzottak el. Miután megnéztük az osztálytermeiket (valóban bádogfalak+rafiazsák szemléltető-eszközök), elsétáltunk a tópartra.
Délután a focipályán felállított sátrak alatt ültünk: ismét énekek, táncok, üdvözlő-beszédek.
A nap fénypontjai a focimeccsek voltak. Előbb a gyerekek, majd az önkéntesek és a helyi fiatalok rúgtak labdába. 3-2-re nyertünk.
Vacsi után lazítás, éneklés és áhítat. Ma a Mélységekben járatta őket c. könyvből olvastam 2 történetet Binci megtéréséről és a nagy kongresszusról.
Vacsi után lazítás, éneklés és áhítat. Ma a Mélységekben járatta őket c. könyvből olvastam 2 történetet Binci megtéréséről és a nagy kongresszusról.
De olyan is akadt, amelyikhez ha én mentem oda, s barátságosan megkérdeztem: Hello, whats your name, csak ennyit mondott: YES! Ami azt illeti: sok dologban különböznek, de egyben biztosan: mindannyiuk szeme csodálatosan ragyog. 
Hogy mitől? -kérded. Épp ezt szeretném elmesélni. A kis YES-hercegek (ahogy én nevezem őket), egy szigeten élnek, nincs sok játékuk, de annál több testvérük és nagyon szeretnek énekelni, táncolni és focizni. Ha megsimogatod őket, előbb-utóbb barátaiddá válnak: közvetlenek és rengeteg szeretet van bennük. 
A hozzájuk érkezőket különleges bánásmódban részesítik. Az egyik YES-herceg bambuszból készített egy kis halász-hajót. Papír-csíkokkal és némi enyvvel összeragasztotta, majd ráírta a nevemet. Odajött és egy hatalmas mosoly kíséretében átadta. Meglepetten álltam és csak csodálkoztam: miért adja ezt nekem? Vagy: miért pont nekem? Hisz semmit sem tettem ezért. Nem érdemlem meg ezt a nagy szeretetet... Ráadásul csak én kaptam. Ez még inkább emeli az értékét. Hosszasan elgondolkoztam ezen. Idő kellett, amíg megértettem a titkot: MINDENT FÉLREÉRTETTEM. A szeretet nem rólam szól. A szeretet nem az, hogy kapok valamit, mert tettem érte. A szeretet elsősorban arról beszél, aki adja (és csak másodsorban arról, aki kapja). Ez a kisfiú, vagyis az egyik herceg nem azért szeret, mert kapott volna tőlem egy csokit, vagy mert jót tettem vele. Szeret mert ő ilyen. És nem: Szeret, mert én ilyen vagy olyan voltam vele. Hát így találkoztam én (életemben talán először), hercegekkel (és hercegnőkkel). Ma már tudom: hercegnek lenni annyi, mint csillogó szemmel mosolyogni, bőkezűen ajándékozni, s végtelenül szeretni. Mert a hercegek a Király gyermekei, s ez a magatartás teljes mértékben Királyhoz méltó...
De olyan is akadt, amelyikhez ha én mentem oda, s barátságosan megkérdeztem: Hello, whats your name, csak ennyit mondott: YES! Ami azt illeti: sok dologban különböznek, de egyben biztosan: mindannyiuk szeme csodálatosan ragyog. 
Hogy mitől? -kérded. Épp ezt szeretném elmesélni. A kis YES-hercegek (ahogy én nevezem őket), egy szigeten élnek, nincs sok játékuk, de annál több testvérük és nagyon szeretnek énekelni, táncolni és focizni. Ha megsimogatod őket, előbb-utóbb barátaiddá válnak: közvetlenek és rengeteg szeretet van bennük. 
A hozzájuk érkezőket különleges bánásmódban részesítik. Az egyik YES-herceg bambuszból készített egy kis halász-hajót. Papír-csíkokkal és némi enyvvel összeragasztotta, majd ráírta a nevemet. Odajött és egy hatalmas mosoly kíséretében átadta. Meglepetten álltam és csak csodálkoztam: miért adja ezt nekem? Vagy: miért pont nekem? Hisz semmit sem tettem ezért. Nem érdemlem meg ezt a nagy szeretetet... Ráadásul csak én kaptam. Ez még inkább emeli az értékét. Hosszasan elgondolkoztam ezen. Idő kellett, amíg megértettem a titkot: MINDENT FÉLREÉRTETTEM. A szeretet nem rólam szól. A szeretet nem az, hogy kapok valamit, mert tettem érte. A szeretet elsősorban arról beszél, aki adja (és csak másodsorban arról, aki kapja). Ez a kisfiú, vagyis az egyik herceg nem azért szeret, mert kapott volna tőlem egy csokit, vagy mert jót tettem vele. Szeret mert ő ilyen. És nem: Szeret, mert én ilyen vagy olyan voltam vele. Hát így találkoztam én (életemben talán először), hercegekkel (és hercegnőkkel). Ma már tudom: hercegnek lenni annyi, mint csillogó szemmel mosolyogni, bőkezűen ajándékozni, s végtelenül szeretni. Mert a hercegek a Király gyermekei, s ez a magatartás teljes mértékben Királyhoz méltó...
