Tudni-illik a házépítésről (mindent). 5 rész És a Misszionárius

Jajj te, a ház adatait még nem is említettem…

Szóval 32x18 láb. Ez egymás melletti szobákra lesz osztva. Egy a fiúknak, egy a lányoknak, a középső pedig nappali-konyha. A szobák méretei: 10x18 láb a hálószobák, 12x18 láb a nappali. Meg lesz egy kis szépséges verandája is a háznak, ahova majd becsületszavamra virágot fogok ültetni a jövőben. Mit szóltok?

Nehezek voltak ezek az utóbbi napok, hetek, de én hálás vagyok azért, hogy most legalább itt történik valami. Van mozgás, kérem. Szervezkedünk, dolgozunk. Tegnap (múlt szombaton) pl. visszatért Ryan, a misszionárius barátom, prédikálni, ahogyan megígérte annak idején. Vagy csak a zakójáért jött? Neeeem, nem.

És annak ellenére, hogy nem nagyon volt időnk megszervezni ezt a napot, egy nagyon áldott délután kerekedett ki belőle. Sokan összegyűltek a focipályára, azok is ott voltak, akik egyébként nem járnak templomba, halászok, fiatalok, és nagy szemekkel hallgatták Ryant, aki vagányul prédikált. Bibliákat is hoztak, 20 angol meg 20 luo nyelvű újfordítású Bibliát, és jutányos áron, csupán 0.2 euróért adták el az. Ennek az emberek nagyon örültek, mert a közelben ilyen Bibliákat egyáltalán nem lehet találni, és ha lehet is, sokkal drágábban. Szóval nagy versengés volt a 40 Bibliáért. (Persze olyan is volt, aki 6-ot vásárolt, lehet azért, hogy aztán eladja őket drágábban, erre azért kellett volna gondoljanak, hogy 1 embernek csak 1 Biblia…) Aztán másnap (vasárnap) becsületszavamra többen mentek templomba, mint azelőtt, és új arcokat is láttam. Halász-arcokat. Nem semmi, mi?

Készítettem sok képet, de éjsze azokat csak otthon fogom tudni megmutatni, ugyanis akárhogyan próbálom, ilyen lassú internettel lehetetlen képeket küldeni vagy feltölteni a netre. Sajnálom. Azért még néhányszor meg fogom próbálni, jó?

(Megpróbálta többször is Balázs a múlt héten ÉÉÉSSS ma sikerült!!! Íme néhány kép az építkezésről:)

Kérem alásan, tudniillik most befejezem.

Munka és támogatás

Munka, munka, munka… és hogy mi történik a támogatásból…

• Még mindig ásás a téma. A munkásokat fizetjük a támogatásból összegyűlt pénz egy részéből. (3 munkás) Nagyon jó munkát végeznek. Ezzel a lehetőséggel őket is segítjük, mert ezek az emberek halászok, de a halászásból egyszerűen nem tudnak megélni, mert a halak száma nagyon lecsökkent (van olyan, hogy egész nap semmit nem fognak), és ezért az egész család éhezik. A másik probléma pedig az, hogy itt mindenki illegálisan halászik, mert kisszemű hálót használnak, amivel kifogják a növendékhalakat, amiket nem lenne szabad. De a nagyhalak kifogásához szükséges eszközöket, meg technikákat anyagi okok miatt nem tudjak alkalmazni. Ezért a parti őrség időről időre letartóztat egy-egy halászt, és elveszik a halójukat, a halászt pedig börtönbe zárják, amíg nem fizeti ki az óvadékot… de hogy fizesse ki???...Az itteni rendőrség nagyon korrupt meg kegyetlen, kihasználják az embereket. ...az afrikai börtön pedig nem egy kellemes hely. Sam unokatestvére járt így. Börtönben volt pár napig, ahol csak azért nem verték meg, mert volt néhány halászismerőse. Kölcsönből kifizette az óvadékot, most meg alkalmaztuk, hogy segítsük ezzel a kis pénzzel is. Mert ha egy halásztól elveszik a hálót az "nagy átok" neki… nem kevés pénzbe kerül új hálót fonni… szóval az ásás folyik, remélhetőleg ezen a héten befejezzük, és akkor nekikezdünk a szerkezet félhúzásának, meg az alap öntésének… a támogatásaitokból erre a célra spórolt összegből.
  
• A munkásoknak napi két kaját is állunk: nyojo (kukorica meg paszuly összekeverve:igazi energia bomba) meg tea.
• A támogatásból vettem egy nagy 10 kilós kalapácsot, meg 2 kővésőt, ami felgyorsította a munkálatot…
• Vettem egy új kamerát Kisumuban, mert a régi meghalt. Ezt a kamerát itt hagyom a projektnek, hogy a későbbiekben tudjanak nekünk képeket küldeni… elég drágák itt Afrikában a technikai cuccok… ez a kamera a legolcsóbb volt az egész városban… 90 euró…
• Wilfreddel utaztam Kisumuba, ahol a kamerát meg a kalapácsot vettük. Nagyon hálás volt ezért az utazásért, még sosem volt ekkora városban, csak úgy ámult mindenen, ahogy a nagy bevásárlóközpontokban sétáltunk. Az utazást meg a varosban való kajálást is a támogatásból sikerült fizetni…
• A szülinapom megszervezése, nagy kajálás: kb. 30 euró. Most biztosan mindenki jóllakott!!!
• A megvert asszony megsegítése is elég sok pénzbe került, mert egy elég távoli kórházba kellett elvigyem, ahol röntgent tudtak készíteni… kb 10 euró
  
• Saját magam kezelése… malária meg a büdös giliszták
  
• Köteleket vettem a kecskéknek :5 euró (első alkalommal történt meg mióta itt vagyok, hogy csúnyán becsaptak: 4 euróval!!!!!!!!!....5 kötél 1 euróba kellett volna kerüljön, és én 5eurót fizettem, mert nem voltam tisztában az árakkal… ne félj azóta megtanultam… másnap próbáltuk visszakövetelni a pénzt a nőtől, de persze mindent tagadott.
• Barkácshoz vettem egy kalapácsot, egy fűrészt, sok-sok szeget, aracsetet (tapétaragasztó), 10 papírragasztót, ecseteket, superglue-t, lufikat
• További pénzek mentek internetre, pikipikire, biciklim időnkénti javítására, meg néha besegítek a családi budzsetbe, mikor Samuel anyagi problémákkal küszködik, hiszen náluk lakom, és ők tartanak el.
• Ja és megvettem edző társaimnak, Wilfrednek meg Johnnak az edző-ruhát, amit korábban említettem…. fülig ért a szájuk… ez is 30 euróba került. Adidas, nagyon jól néz ki, nem sokára meglátjátok…
  
• Nem tudom hogy miért késik ennyit a focipóló, amit megrendeltünk a gyerekeknek… de már nagyon idegesítő. Június 1-én szervezzük meg a focipálya nyitóünnepséget. Nagggggyon remélem, addig a pólók is megérkeznek…

Na mostmár aztán igazán mennem kell… fiu-fitty… örvendtem a szerencsének…