A londoni reptér és az illetékes angyal

Két rohanás közepette felléptem a netre, hogy nézzem meg a leveleim, és éppen akkor küldött Balázs egy SOS levelet, miszerint beragadt a londoni reptérre (Heathrow), mert azt hitte, hogy van még húsz euró a kártyáján, de közben úgy tűnik, nincs. És még a létező tízet sem adja ki a fösvény automata... Szóval írta, hogy ha valaki olvassa a családból, küldjön neki egy kis segélyt!!!

Gyorsan felléptem a mess-re, és váltottunk néhány hirtelen és mélyenszántó szót, hogy van-e ennivalója (van még rusingai "fánkó", azt mondta, azzal kihúzza holnapig), mennyi ideje van a internet előtt (néhány perc), hogy történt a pénz-csőd... A "macskakaparással" firkantott válaszok egy kis időre elakadtak, majd egy döbbent sort írt Balázs: "Huhh, az előbb valaki húsz fontot nyomott a kezembe..." Az illető angyal éppen egy reptéri illetékes személyében nyújtotta a gyors-segélyt. Valószínűleg feltűnt neki a fel-le koslató reptérbe szorult féreg... Aki közben arról érdeklődött egy-két embertől, hogy hogyan lehet gyalog bejutni Londonba?

Szóval a mennyei posta gyorsabb, mint a banki átutalás (mert közben mi is akcióba léptünk már, apa, Isti-tesó ugrott...)

Balázs tehát bemegy egy picit Londonba, majd éjszakára vissza. A repülőtéren alszik, mármint a váróteremben, és holnap érkezik Kolozsvárra a déli órákban!!! Alig várjuk!!!

Bejegyezte: Krisztina-tesó:)

Útban hazafelé

Balázzsal beszélgettem telefonon. Éppen kompon-ál(l)t, és a szigetről a szárazföldre tartott. Ma éjjel utazik Nairobiba. Aztán Londonon keresztül szerdán érkezik Kolozsvárra.

Az utóbbi időben, az utolsó nagy hajrá, aztán meg a búcsúzkodások miatt, nem volt ideje írni nekünk, és képeket azért nem töltött fel, mert az internet rém lassú volt (majd lassacskán a főnök elküldi őket, megígérte - hiszen a gép ott maradt nekik, használatra). De mondta, hogy öntöttek koszorút, és feltették a bádogtetőt a házra...

A kilencven gyerek szülőstől (már akinek van) elbúcsúzott tőle. Majd a barátai is, egy barátságos tábortűz fényénél. Ír ő bővebben, ha megérkezik.

Csak azért tudósítalak, hogy gondoljatok rá! Gond-mentes, "mentett" útja legyen hazáig!
Üdv mindenkinek, Balázs tesója, Krisztina.

Sok-sok euró...

Képzeljétek! A támogatás összértéke, melyet vagy a szülőkön keresztül, vagy direktbe eljuttattunk Kenyába 3244 Euro!!! Ez csak azt példázza, hogy Hála Istennek nem vagyunk szegények!!! Csupán az a klasszikus kérdés, hogy mire nézünk. Naná, ha egy amerikai vagy akár németországi (maradjunk Európában) színvonalra fáj a fogunk, akkor csak a panaszra telik, de ha a kis Rusingára nézünk, akkor sok fölöslegünk van, ami a más mínuszát pótolhatja!!! Ebbe jó "beledöbbeni"...

És köszönet az újabb támogatóknak (Nagy Erzsébet, Paniti ifi, Kolozsvári evangélikus ifi) a segítségért!

Egy kölök

az iskolából:

Kölkök

John edző két gyerkőce épp segíti egymást a mosakodásban... ez aranyos, nem?
Az utóbbi két hétben én voltam a fodrásza az Okuku családnak, azzal a borotváló masinériával, amit otthonról hoztam magammal, és amit itt hagyok nekik, hogy ne kelljen mindig 20 shilinget fizessenek egy borotválásért.

Támogatóknak köszönet!

Köszönet mindenkinek, aki ezalatt a négy hónap alatt támogatta Balázs Rusinga szigeten végzett munkáját!

A támogatók névsora hosszú és ez nagyon jó:)

Aczél Dóra, Bakos Jolán tanítónéni, Bálint Tibi és Zsófi, Balogh Sámuel, Barabási család, Baumann Feri, Belényesi Gabi, Berke Eszter, Berke Sándor és Katinka, Deák Erzsébet, Deák Mária, Falus András, Fazekas Jánosné özv., Ferenczi Adél és csapata, Függőleges gyűjtés, Függőlegesen egy lány, Gáspár Hunor-Péter, Grósz Gyuriék, Győri Kinga, Huszplusz ifi, Kovács István és Bori, Mészáros Alpár és Timi, Nagy Ákos, Nagy Bea, Nagy Előd, Nagy Júlia, Nagy Kálmán, Nagy Sasa és Aszalos Zsolt, Nagytata, Nemes Kovács Tünde és csapata, Pénteki bibliaóra-csoport, Philothea, Póra Zoliék, R. Szabó István, Reingruber Tündéék, Samaj Imola, Szabó István és Lídia, Szülők és tesók és sógor, Tánczos Eszter, Tenkei CE, Váradi CE ifi, Varró Anita, Visky Júlia és Tamás, Zilahi ifi ÉS MINDAZON NÉVTELEN TÁMOGATÓK, és TOVÁBBI CSALÁDTAGOK, AKIKRŐL TUDUNK ÉS NEM TUDUNK! Nekik is NAGY köszönet!
És az imák... Azt meg se lehet hálálni. Hála ezért!:)

Az alaptól a falakig, és az ügyes fundik

...na nézd csak, mint egy lusta menedzser, ácsorgok...

...a barátságtalan vasajtó, ami biztonságos... ...a jelenlegi állás... (képzeljétek el, a tégla amit megvettünk, nem elég, mert az út rosszasága miatt több, mint 200 eltörött... 2 sornyi kéne még a koszorú fölé, de valahogy megoldjuk, mert a faluban van valakinek egy kevés téglája, és lehet eladja nekünk).

...a fundik...

És én...

Budzsett a közelmúltból

Budzsett az elmúlt napokról, hetekről, hogy lássátok, naponta kb. mire költök (100 Ksh=1 euro kb.)

30/05/2010

1500 Ksh – 2 baksz üdítő+cukorka a gyerekeknek a rendezvényre (csapat és focipálya avató ünnepség)

1000 Ksh – tea+mandazi a rendezvényre

60 Ksh – Xerox-diplomák, program, meghívó levelek

130 Ksh – biciklijavítás

25 Ksh – internet

28-29/05/2010

2000 Ksh – munkások fizetése

1000 Ksh – bankszámla megnyitása a szervezetnek

500 Ksh – mobil feltöltés

25.400 Ksh – ajtók meg ablakok megvásárlása

1000 Ksh – munkások fizetése (akik a köveket készítik)

215 Ksh – elemek a kamerába

25 Ksh – szalmakrumpli a városban (néha muszáj…)

100 Ksh – kenyér meg tea a vendégeknek (Ryanék)

26-27/05/2010

500 Ksh – cement szállítása teherautóval várostól a faluig

500 Ksh – cement szállítása motorral falutól a házig

50 Ksh – mobil feltöltése

150 Ksh – munkásoknak

200 Ksh – városban megfenni a vésőket

650 Ksh – még egy 10 kg-os kalapács

600 Ksh – nagy véső

2050 Ksh – vízum megújítása

22-25/05/2010

1000 Ksh – szekér bérlése a szállításokhoz

750 Ksh – szekér defektes kerekeinek vulkanizálása+ egy új belső

1730 Ksh – postai költségek

20 Ksh – biciklijavítás

35 Ksh – Internet

59.640 Ksh – 28 zsák cement, 45 drb. bádoglemez a tetőnek + szegek

400 Ksh – kaja a munkásoknak

60 Ksh – 3 cola

50 Ksh – mobil feltöltés

18-20/05/2010

1000 Ksh –munkások

80 Ksh – szalmakrumpli az edzőkkel

50 Ksh – mandazi+tej

100 Ksh – internet

100 Ksh – ebéd a városban (néha, ha sok dolgom van a városban, muszáj ott egyek valamit)

100 Ksh – 2 zsák a focipályának (erózió megfékezése)

200 Ksh – telefon

200 Ksh – pikipiki

15-18/05/2010

200 Ksh – egy falubeli iskolának megszervezett fundraising

1000 Ksh – munkások+kaja

100 Ksh – wc papír+fogpaszta

Nagyobb összegek + összesítések

59640 Ksh – cement+tetőzet+szegek

25400 Ksh– ajtó meg ablakok

7430 Ksh– összesen munkásoknak bér+kaja nekik

10.000 Ksh – kamera

3000 Ksh – Trackshut edzőknek

3350 Ksh – Pikipiki + biciklijavítás + egyéb utazási költségek az utóbbi 1 hónapban

1465 Ksh – kaja + személyes költekezések (wc-papír, fogpaszta) az utóbbi hónapban

550 Ksh – orvosi költségek az utóbbi hónapban nekem, meg a körülöttem lévőknek

3000 Ksh – szülinapom megszervezése

2600 Ksh – focicsapat és pálya-avatás megszervezése

1730 Ksh – postai költségek (majd meglátjátok…:P)

2750 Ksh – megvásárolt anyagok szállítása+szekér bérlése+annak javítása

4920 Ksh – szerszámok (2 nagy kalapács, 5 véső, 1 kis kalapács, 1 fűrész, szegek)

2160 Ksh – barkács (ragasztó, aracset, szkoccs, lufik)

Megj.: Ezek közül néhányat már említettem korábban is, de itt láthatjátok összesítve.

A napokban kifizetett és kifizetendő összegek:

Téglavásárlás: 3200 db. + szállítás: 36.400 Ksh

Fundik, kőművesek fizetése: kb. 20.000 Ksh

R6 round bars, binding, polythen paper, twisted iron, wall pass: 15220 Ksh

Homok, víz, téglák, kövek szállítása, kövek törése: ezt még nem tudom, hogy mennyi, de ez is meglesz kb. 10.000 Ksh

Szóval a támogatásból ezeket még valahogy kihúzzuk remélem, aztán, mint már korábban említettem, hátramarad:

Tetőzet, vakolás, padlócementezés, festés, belső ajtók, …

EROCAMAN O VADUA, NYAMINUA!!!

(thank you brothers and sisters!!!)

Balázs a dobozon kívül:)

Ismét egy cikk Balázsról:
http://think.transindex.ro/?p=2670
(forrás: ez a blog)

Köszönjük Tímea, hogy idézésre méltatod!:)

A hipo, a tömb, meg a hősiesség

...A legizgalmasabb azért mégiscsak az volt, mikor a csónakkal szállítottuk a tömböket, és a fekete hipo (ami veszélyesebb, mint a barna, mert több ideig bírja a víz alatt, és hirtelen, alulról támad, mint a derült égből az ökölcsapás, csak nem az égből, hanem a vízből, és nem ökölcsapás, hanem vízilóharapás) a kicsinyeivel együtt (ilyenkor a legveszélyesebb!!!) 30 méterre tőlünk prüszkölt nagyokat. Valahányszor a hipo-zónába értünk, Sam mint egy nagy ténymegállapítás, közölte, hogy ideális lenne, ha gyorsan éveznénk ezen az 50 méteres szakaszon. Ez háromszor történt meg. A víziló mikor meglátott, lassan alámerült, és pár méterrel errébb dugta ki a fejet... Így vett üldözőbe minket azon a napon. Így ahogy ezt leírom, kicsit veszélyesnek hangzik, tudom (főleg egy anyai szívnek), de becsületszavamra nem volt annyira vészes. 30 méter azért általában mégiscsak 30 méter. És a fejemben már papíron volt a menekülési terv: megvárni míg nagyra tátja a száját, a hosszú evezőt hirtelen lenyomni a torkán, ezzel fulladásos rohamot idézve elő, majd fejest ugrani, és irány a part gyorsúszással, persze ha éppen nem kell egy bajtársat megmenteni, hiszen azt elfelejtettem közölni, hogy voltaképpen én egy hőstípus vagyok, és nem is igaz, hogy úgy visítok, mint egy lány ...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... Persze ha ezt a tervet közlöm egy helybelivel, az csak nevetne gunyorosan, hogy ez hülyeség, mert itt mindenki azt hiszi, hogy jobban ismerik a vízilovak szokásait, mint én, aki gyerekkorában végigkövette kimaradás nélkül a Kicsi Hipo, a Viziló rajzfilmsorozatot. :)...
A ház alapja, és két sor tégla ebben a pillanatban mar készen van... 6-7 nap, és a fal fel van húzva ablakokkal meg ajtókkal... Köszönjük, köszönjük, hála, hála, vagány, vagány.

Most igazán mennem kell, mert mégiscsak.

A nagy nap

Focipálya- és csapatavató ünnepség...

...a múlt héten sikeresen lezajlott! Balázs leveleiből összevágtam az előtte és az utána közölt beszámolókat. A minap átérkezett képeket is feltöltöttem (mint a mellékelt ábra mutatja:D)!
Előtte:
"Holnap is nagy nap van, tudniillik holnap avatjuk fel a focipályát meg a focicsapatot. Focipólók nélkül sajnos… egyszerűen nem értem meg azt a fickót, akivel a bizniszt csináltuk. Mind csak ígérte, ígérte, hogy érkeznek a pólók, aztán sehol semmi. De a pólók már készen vannak Nairobiban, csak az eljuttatásban vannak valami zűrök, amit nem igazán értek, de mindegy na… ilyen ez… Azért mégiscsak boldog nap lesz a holnapi. Meghívtunk 2 iskolát is, akik ellen játszani fogunk. (Igazi, hivatásos bíró is lesz, piros meg sárga lapokkal a szíve alatt). Azonkívül lesz kötélhúzás, zsákban ugra, meg diplomaosztás a legjobb játékosoknak, tea meg mandazi (fánk, fánkó, pánkó)… és sok fontos meghívott. A meghívottaknak 2 láda üdítőt vásároltunk. Szép nap lesz ugye?"
Utána:

"Megvolt a foci-nap. Nagyon hangulatos volt sok száz emberrel, szpícsekkel, diplomákkal, zsákban ugrás, kötélhúzás... jól megszerveztük... szép nap volt."

Tudni-illik a házépítésről (mindent). 5 rész És a Misszionárius

Jajj te, a ház adatait még nem is említettem…

Szóval 32x18 láb. Ez egymás melletti szobákra lesz osztva. Egy a fiúknak, egy a lányoknak, a középső pedig nappali-konyha. A szobák méretei: 10x18 láb a hálószobák, 12x18 láb a nappali. Meg lesz egy kis szépséges verandája is a háznak, ahova majd becsületszavamra virágot fogok ültetni a jövőben. Mit szóltok?

Nehezek voltak ezek az utóbbi napok, hetek, de én hálás vagyok azért, hogy most legalább itt történik valami. Van mozgás, kérem. Szervezkedünk, dolgozunk. Tegnap (múlt szombaton) pl. visszatért Ryan, a misszionárius barátom, prédikálni, ahogyan megígérte annak idején. Vagy csak a zakójáért jött? Neeeem, nem.

És annak ellenére, hogy nem nagyon volt időnk megszervezni ezt a napot, egy nagyon áldott délután kerekedett ki belőle. Sokan összegyűltek a focipályára, azok is ott voltak, akik egyébként nem járnak templomba, halászok, fiatalok, és nagy szemekkel hallgatták Ryant, aki vagányul prédikált. Bibliákat is hoztak, 20 angol meg 20 luo nyelvű újfordítású Bibliát, és jutányos áron, csupán 0.2 euróért adták el az. Ennek az emberek nagyon örültek, mert a közelben ilyen Bibliákat egyáltalán nem lehet találni, és ha lehet is, sokkal drágábban. Szóval nagy versengés volt a 40 Bibliáért. (Persze olyan is volt, aki 6-ot vásárolt, lehet azért, hogy aztán eladja őket drágábban, erre azért kellett volna gondoljanak, hogy 1 embernek csak 1 Biblia…) Aztán másnap (vasárnap) becsületszavamra többen mentek templomba, mint azelőtt, és új arcokat is láttam. Halász-arcokat. Nem semmi, mi?

Készítettem sok képet, de éjsze azokat csak otthon fogom tudni megmutatni, ugyanis akárhogyan próbálom, ilyen lassú internettel lehetetlen képeket küldeni vagy feltölteni a netre. Sajnálom. Azért még néhányszor meg fogom próbálni, jó?

(Megpróbálta többször is Balázs a múlt héten ÉÉÉSSS ma sikerült!!! Íme néhány kép az építkezésről:)

Kérem alásan, tudniillik most befejezem.

Tudni-illik a házépítésről (mindent). 4 rész.

Korántsem egyszerű egy ház építése, annak menedzselése pedig még annál is korántsem egyszerűbb…

Fáradt vagyok, stresszes vagyok, bizonytalan-határozatlan vagyok sok helyzetben, sokszor pedig reményt vesztett. Túl sok döntés, túl sok program, túl sok csákányolás, túl sok pénzről beszélés, túl sok találkozás fundikkal, túl sok alkudozás, túl sok biciklizés a városba és vissza, túl sok, túl sok…

A menedzselés szó feltüntetése a nevem mellett pedig egy mélységes paradoxon, kérem alás an, tudniillik, én sosem csináltam ilyet, és nem is vagyok valami jó ezekben a pénzes dolgokban, legszívesebben csak ásnák reggeltől napestig, de most rá vagyok kényszerülve… és csinálom kérem, meg tanulok nap, mint nap hibáimból, rossz döntésekből… Igazán próbálkozom, de azért kérlek hordozzatok csak tovább imádságaitokban, hiszen ez utóbbi hetek igencsak nehezek voltak, és a következők sem lesznek különbek.

…Versenyt futunk az idővel… de a kenyaiak jó futók, és én is próbálom tartani az iramot. A kenyaiak jó futók, sok olimpiai arannyal, de az idő, mint fogalom, kérem, sosem állt meg dobogón szegény. Hiszen kérem, abban a pillanatban, mikor az aranyérmet a kicsípett fiatal nőszemély az “idő” nyakába akarná akasztani, az csak egyszerűen a földre esne nagyot koppanva az olimpiai dobogó műanyag borításán… vagy miből készítik a dobogót? Cementből öntik? Vagy préselt lemez? Ha valaki tudja, kérem írja meg kommentben, mert rendkívül aggaszt ennek nem tudása.

Mert ha példának okáért cementből öntik, akkor az érme nem koppanna akkorát, és akkor az előbbi állításom sokat vesztene igazság tartalmából, szegény… Kérem alásan, bocsássatok meg a sok marhaságért, amit itt összehordok, tudniillik én csak nagyon fáradt vagyok, és én csak próbáltam logikusan levezetni, hogy az idővel való versenyfutást végső soron csak mi fogjuk megnyerni, mert azert na… értitek. Remény, remény hátán…