Önkéntes tábor Kenyában

Képek és beszámolók a Van egy téglám Kenyában projekt önkéntes táboráról.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nairobi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nairobi. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 12., péntek

RETRO2: Az utazás

2011. augusztus 6. szombat, 18:20
Kenya, are you ready? We're comin!

2011. augusztus 7. vasárnap, 23.42
Isztambul ... a policok Mini Cooperrel és Nissanokkal járnak a főtéren ... és az ablakokból vedreken emelik fel a narancslevet ... furcsa ... és a sok ember az nem kifejezés :)... a bárányos kebab finom volt:) ... vagány a hotel :D ... holnap reggel megint várost nézünk (Jozsó)

2011. augusztus 10. szerda, 10:44
Nairobi buszállomás ... várjuk a buszt ami kivisz a szigetre ... már vagy 4 órája mind érkezik csak meg nincs itt :P... láttunk egy taxit amin azt írja hogy Airforce 1 :)) és egy csavi tolta a szekeret egy Freedom Fighters nr 12 táblával :)) ... nagyon vicces és fura minden ... Mindenki bámul ... egy bog fehér ember a 10 milliós lakosú néger városban :P (Jozsó)
2011. augusztus 11. csütörtök, 18:44
Gyors helyzetjelentés tegnap estéről: 11 órányi buszozás után megérkezünk a Viktória tó partjára, vár egy jó öreg motorcsónak és két harcedzett fekete, akiket a sötétben csak a hangjuk alapján lehet beazonosítani. Beülünk mind a 16on+csomagok, nekivágunk a nagy víznek. Félúton az egyik Kárón sűrűn merengetni kezdi az egyre gyarapodó vizet a csónak aljából. Semmi pánik, megyünk tovább, öreg a jármű. A távolban feltűnik néhány vízilóárnyék. No problem. Egy órányi út után kikötünk, vár Mr. Okomo, két felesége, és számos hozzátartozója. Mondják, hogy sit down, dont worry. Szép sorban kipakolják az összes csomagjainkat, mi közben ülünk, mint a fehérek általában. A feleségek szépen a fejükre veszik a zsákjainkat, s nekiindulnak a hegynek. Hakuna matata. (Ábel)
2011. augusztus 12. péntek, 17:44
Tegnap ilyenkor: ülök egy ehhez hasonló netkávézóban, bejön Francis (a tulaj) egy sötét arcú, de jókedvű barátja, kezet fogunk. Én: Hello, I'm Ábel. Ő: Hello, I'm fine. Itt a hakuna matata tényleg alapállapot. (Ábel)

2011. augusztus 10., szerda

RETRO: A két Balázs


Az előző bejegyzésben már jeleztem, hogy a két Balázs (Halmen és Trásy), már július 29-én elindultak Budapestről. Céljuk az volt, hogy a csapat érkezéséig megmásszák a Kenya hegy 5000-es csúcsait. Mivel az internet-hozzáférésük eléggé szórványos, ezért a hazai háttércsapat besegít a munkába, szerkesztésbe. Beleegyezésükkel összeszedtük innen-onnan a facebook bejegyzéseket, hogy a blog-olvasó drukkerek is napirenden legyenek.
A Trásy Balázs elmúlt heti bejegyzéseiből:

2011. július 31., 13:23 - Isztambul
Péntek este felszálltunk a vonatra Balázzsal együtt és kb. minden OK volt Isztambulig, leszámítva a csóró francia fiatalok társaságát Belgrádig, akik kicsit megnehezítették az alvást a nagy lábaikkal, meg hogy néha összekevert a mellettünk ülő "kislány" a barátjával.... Kicsit helyre tett a 20 órás alvás. A vonat hibahatáron belül késett, csupán 5 órát, szóval nincs panaszunk :D
A mai terv: reggelig eljutni Dubaiba és valahogy kitalálni, hogyan redukáljuk le a cuccomat 30 kilóról 15-re.
Amúgy lelkesek vagyunk.

2011. augusztus 6., 18:27 - Lenana
Ma jöttünk le a hegyről, végül a Lenana csúcs jutott nekünk, 4985 m volt. A tervezett Batiant ebben a szezonban nem lehet mászni a sok hó miatt a normál úton. Az északi falából pedig minden parti visszajött, akivel találkoztunk a sok omladék és hideg miatt. Meg hát 1000 m mászás lett volna 4200-ról indulva. Amúgy aki esetleg arra adja a fejet, hogy Afrikába utazik semmiképpen se higgyen a földrajzkönyveknek, mert itt nagyon hideg van. De most, hogy lejöttünk 2000 méterre bízunk benne, hogy az 5 éjszaka szétfagyós sorozatnak vége szakad... Amúgy minden OK, a negrok jó-arcok csak nagyon sokan vannak, és ma már másodszorra hagytak a dzsungelben 1 hét alatt, ami elég ijesztő tud lenni. Ja, és felfele az esőerdőben találkoztunk elefántokkal, amikor a motor hátsó ülésén utaztunk kb. 20 km-t a 25 kg-os cuccokkal. A sofőr eléggé beijedt, de hát menni kellett. Majd összefüggőben is írunk, csak Balázs már noszogat, hogy keressünk egy hotelt (max. 2 euró errefelé), mert sötétedik és nem jó errefelé utcán lenni ilyenkor.

2011. augusztus 7., 15:49
Ma reggel Naro Moruban a vendéglőben elbambultam és feltűnt, hogy van másik fehér is szemben, ami meglepett mert elvileg fehérek oda nem szoktak bemenni. Gondoltam köszönök neki ott ülve és akkor vettem észre hogy az is én vagyok a tükörben. Csak hát Dubai óta nem láttunk tükröt és ennyi idő alatt átalakul az ember arca errefelé. Csak ilyenkor tűnik fel, hogy nem vagyok fekete. :D

2011. augusztus 8., 20:10 - Nairobi pihenés
Az átverésnek 3 fajtáját fedeztük eddig fel:
1, amikor nem vesszük észre, hogy átvernek, de valószínűleg sikerül nekik,
2, amikor utólag észrevesszük, hogy átvertek, de már úgy is mindegy,
3, tudjuk, hogy éppen átvernek, de nem lehet mit csinálni, mert annyit magyaráznak össze-vissza meg küldözgetnek ide-oda, hogy a végén annak is örülünk, hogy az útlevelünk megmarad... Amúgy ma pihenünk. Reggel eljöttünk a nyomornegyedből, Dixon barátunktól, ahol a motoros barátaink rossz helyre vittek ki, ezért fél órát kellett várni a mikrobuszra, amin egy pofa 70 percig térített valami új evangéliumi egyház nevében. Utána taxi most először, mert nagyon nagy tömeg volt és nagyon gáz arcok az utcán.
Amúgy a motorosok nem tudtak átverni, mert tudtuk az árakat (nem mintha nem próbálták volna meg...), a buszon se, mert volt aprónk, és mondtuk, hogy ennyi és kész. A taxisnak sikerült 2,5x árat fizetni, pedig 7x-ről indultunk. Utána lecuccoltunk 1 hostelben, majd beültünk kajálni, meg elintézni pár dolgot, vásárolgatni, buszt intézni, stb. Megvettük a szúnyoghalókat az ágyra, pár pólót, de én meg gyúrok egy Obamasra mindenképpen! Most pedig befoglaltuk a netcafét és hazai ízlésnek megfelelő (!) zenét hallgattatunk mindenkivel, ja és néha táncolunk a gépek között....

2011. augusztus 8., 20:36 - Kenyai gasztro + egy találós kérdés!
Végre én is megtudtam így 1 hét után, hogy a kenyaiak a rizsen, a babon és a krumplin kívül más kaját is ismernek. (Nem beszélve persze a banánról, amit még a hegy felé vettünk a busz ablakából menet közben, kb. 1 kg-ot 30ft-ért) Szóval, ahogy leértünk, bementünk Naro Moruba, ahova elvileg fehérek nem szoktak, de nem bántuk meg, találtunk egy "vendéglőt" ahol mi azt néztük, hogy létezik hely a Földön ahol 0.8 euróból ketten jóllaktunk, pedig kb. egy napja nem ettünk csak a kis húscafatokat, amit a néger serpáktól vettünk, akik a patronáltjaik kajáját adták el nekünk, majd minket otthagytak az esőerdőben kb. 3500 méteren. Pedig arról volt szó, hogy terepjáróval elvisznek a Nemzeti Park kapujáig. Szerintem azt a pillanatot fogom legkésőbb elfelejteni, amikor az egyenlítő mellett a délutáni zuhogó esőben egy eresz alatt megmondja a helyi arc, hogy a serpák mind elmentek nélkülünk... Visszatérve, nem bírom ki, hogy ne írjak árakat: itt a Fanta meg a Cola olcsóbb, mint ha a víztisztító tablettánkat használnánk. Egy üveg üdítő 20 és 40 ft (!) között van. Rántotta palacsintával kb. 50ft, nagy fánk 25 ft, stb.. A teát tejjel és néha csokiporral isszák 10ft-ért. Persze Nairobi jóval drágább, de még itt is jobban megéri étteremben enni, mert olcsóbban jön ki, mintha levesport csinálnánk krumplipürével...

A NAP KÉRDÉSÉRE helyesen válaszolók közül valakit ajándékkel jutalmazunk meg.

Miért van az, hogy a rántott csirke+hasábburgonya kombóhoz villát adnak és kanalat, míg a hotdogot nagy tányéron hozzák ki paradicsom karika-dísszel és villát meg kést adnak hozzá??

A válaszokat itt várjuk kommentben (meg persze SMS-ben is a +36 20 828 9797 -as számra, mert elég nehezen viselem, hogy hiába kapcsolom be a Nokiámat... :)

2010. június 27., vasárnap

Útban hazafelé

Balázzsal beszélgettem telefonon. Éppen kompon-ál(l)t, és a szigetről a szárazföldre tartott. Ma éjjel utazik Nairobiba. Aztán Londonon keresztül szerdán érkezik Kolozsvárra.

Az utóbbi időben, az utolsó nagy hajrá, aztán meg a búcsúzkodások miatt, nem volt ideje írni nekünk, és képeket azért nem töltött fel, mert az internet rém lassú volt (majd lassacskán a főnök elküldi őket, megígérte - hiszen a gép ott maradt nekik, használatra). De mondta, hogy öntöttek koszorút, és feltették a bádogtetőt a házra...

A kilencven gyerek szülőstől (már akinek van) elbúcsúzott tőle. Majd a barátai is, egy barátságos tábortűz fényénél. Ír ő bővebben, ha megérkezik.

Csak azért tudósítalak, hogy gondoljatok rá! Gond-mentes, "mentett" útja legyen hazáig!
Üdv mindenkinek, Balázs tesója, Krisztina.

2010. június 9., szerda

A nagy nap


Focipálya- és csapatavató ünnepség...
...a múlt héten sikeresen lezajlott! Balázs leveleiből összevágtam az előtte és az utána közölt beszámolókat. A minap átérkezett képeket is feltöltöttem (mint a mellékelt ábra mutatja:D)!
Előtte:
"Holnap is nagy nap van, tudniillik holnap avatjuk fel a focipályát meg a focicsapatot. Focipólók nélkül sajnos…
egyszerűen nem értem meg azt a fickót, akivel a bizniszt csináltuk. Mind csak ígérte, ígérte, hogy érkeznek a pólók, aztán sehol semmi. De a pólók már készen vannak Nairobiban, csak az eljuttatásban vannak valami zűrök, amit nem igazán értek, de mindegy na… ilyen ez… Azért mégiscsak boldog nap lesz a holnapi. Meghívtunk 2 iskolát is, akik ellen játszani fogunk. (Igazi, hivatásos bíró is lesz, piros meg sárga lapokkal a szíve alatt). Azonkívül lesz kötélhúzás, zsákban ugra, meg diplomaosztás a legjobb játékosoknak, tea meg mandazi (fánk, fánkó, pánkó)… és sok fontos meghívott. A meghívottaknak 2 láda üdítőt vásároltunk. Szép nap lesz ugye?"
Utána:
"Megvolt a foci-nap. Nagyon hangulatos volt sok száz emberrel, szpícsekkel, diplomákkal, zsákban ugrás, kötélhúzás... jól megszerveztük... szép nap volt."

2010. május 30., vasárnap

Tudni-illik a házépítésről (mindent). 1 rész.

(Balázs többoldalas levelét, melyet megkért, hogy tegyek fel a blogra, csak részletekben közöljük, hogy megkönnyítsük számátokra a befogadást:)! A hét folyamán minden felkerül. Kitartás, Győzelem!)

Kérem alássan tudniillik...

...itt, a semmi közepén házépítés folyik. Minden a házról szól manapság, a mi kis önkéntes házunk körül forog fejünk minden gondolatttya… Mi vagyunk a csontbrigád. Soványan, forróságban izzadva két hétig folyamatosan sziklát csákányoztunk, és az újonnan vásárolt vésőkkel meg kalapácsokkal okoskodva meg erősködve nagy darab köveket gurítottunk a mélybe. Fociedzés, iskolában tanítás elmaradt.

Kérem alássan, tudniillik, Wilfred meg John barátom nagyon örültek annak a kevéske pénznek, amivel fizettem őket (10 euró per hét). Wilfred azt mondta, hogy ezt a pénzt vagy az egyetemre fogja megspórolni, vagy pedig arra használja fel, hogy engem elkísérjen Nairobiig, egészen a repülőig, hogy integessen fehér tenyerével. Izmos emberek ezek a fiatal halászbarátaim, nagyon keményen dolgoztak, tudniillik Wilfrednek első alkalommal életében izzadtak az alsó lábszárai. Meg volt lepődve, hiszen eddig még sose látta a lábát izzadni. Azt mondta ez Kenyában történelem. Lehet, hogy a közeljövőben az érettségi kérdések között fog szerepelni, hogy kinek a lába izzadt 2010 májusában, miközben önkéntes szolgálatot végzett. És a diák meg se várja, hogy a tanár befejezze a kérdést, máris rávágja, hogy Sir Wilfred Omondi James. Vicces ember ő, így beszél.

Related Posts with Thumbnails