A Balázs-keresztelőről bővebben

2011 augusztus 14. minden valószínűség szerint az első színes bőrű Balázs keresztelésének dátumaként fog bevonulni az afrikai történelembe. Érkezésünket követő este Halmen Balázs, vagy ahogy a helyiek nevezik, Ja Rusinga (Rusinga fia) átment egy rövid időre a Sargy Education Centre igazgatójának, Samuel Okomonak a házába, hogy az illem szabályai szerint szóba elegyedjen házigazdánkkal. Mikor visszajött, kissé megilletődve közölte: keresztapa lesz belőle, s a kisfiút róla fogják elnevezni. Ő Samuel második feleségének első kisfia, 2011 augusztus 1-én érkezett a rusingai világba, kis testtel és sűrű fekete göndör drótfrizurával. A keresztelő időpontját ittlétünk első vasárnapjára tűzték ki, s a transzilván név és transzilván keresztapa mellé transzilván lelkészt választottak a szülők a szertartás lebonyolítására, Berke Eszter személyében. Úgyhogy a nagy nap reggelén nagy volt az izgalom, Balázs csendes volt és vörös, s az átlagosnál kissé felelősségteljesebben nézett el a távolba fogmosás közben. Amikor aztán eljött az idő, kiköpte a Viktória tó vizével keveredett Colgate pasztát, felvette ünnepi szandálját, s elindult a bádogtetejű iskolateremből templommá avanzsálódott épület irányába. S mi is mindnyájan hasonlóképpen. A helyszínre érve egy sötét arcú, de színes ruházatú néni behúzta az első harangszót: kezéből tölcsért formált, s éneklő hanggal hívogatta népét Isten újdonsült házába. Mikor fél óra után ketten vagy hárman egybe gyülekeztek, elkezdődött a hangos énekléssel egybekötött tapsolás, mikor pedig már haton vagy heten is egybe gyülekeztek, elkezdődött a ceremónia. Meghallgattuk egy idős asszonyság energikus bizonyságtételét, majd Eszter következett és a tékozló fiú története, kicsit másképpen, mint ahogy azt megszoktuk. Az atyáról hallottunk, akinek Samuelhez hasonlóan két fia volt, és aki mindkettőnek megadja a lehetőséget a valódi értékek felismerésére. Erős és mély istentiszteletet hallottunk, ami után a nagy Balázs végre kézbe vette a kicsit. Látszólag kissé nehezére esett egy ekkora gyerek helyes bepozicionálása két kar közé, s ezt tovább nehezítette a tény, hogy a kis purec alig látszott ki a kék takaróból.
Egy adott ponton hősünk gyors és némileg kétségbeesett mozdulattal fel is rántotta a takarót a kis Balázs arcáról, attól félve, hogy keresztfia nem kap elég levegőt. Mikor aztán megbizonyosodott az ellenkezőjéről, feladatához híven fogta a gyereket, és betartotta a víz alá, ahogy azt megszokhattuk az Erdélyi Református Egyházkerület minden becsületes gyülekezetében lezajló hasonló jellegű alkalmakkor. A víz és a kis göndör haj találkozása után a keresztapa imádkozott. Ez volt az a pillanat, amikor e sorok írójának és más egynéhány jelenlevőnek férfiakarata feladta a könnycsatornákkal vívott harcot, s engedett az elérzékenyülés jótékony nyomásának. A ceremónia lezárta után a kíváncsi népség közelebbről is szemügyre vette az ifjú reménységet. Hasonlít, na. Állapítottuk meg mindnyájan nagy gyanakodva.

Ábel