Önkéntes tábor Kenyában

Képek és beszámolók a Van egy téglám Kenyában projekt önkéntes táboráról.

2010. április 30., péntek

Találkozás a svédekkel és más projektekkel

...éppen egy tyúk nyakát nyiszitelem egy rossz késsel...
...kár, hogy nem látszik a tyúkszem a lábamon, ami kiugrott nyiszitelés közben (figyelem: enyhe túlzás!)
..."svéd asztal":)...
Meghívtuk a Svédországban tanuló önkéntes jányokat... Csirkét meg marhát készítettünk nekik, aztán kiderült, hogy vegetáriánusok egytől-egyig... Privát bajuk. Tetszett nekik a projekt, megígérték, hogy a svédországi önkéntes iskolán keresztül önkénteseket meg támogatást próbálnak majd szerezni nekünk.

Samuel a biogázban...

Phoebe Ausztráliából... igazi csatangoló ficsúrlány... körbetekeregte a félvilágot egyedül...
...ez a biogáz termelő latrina-együttes, amit korábban említettem... (körbe WC-k meg tusolók)
Samuel meg egy brazil önkéntes lány...
...hintaaa faricskaaaaaaaaa...
Kalapos Miranda meg egy barni...
..kőhordó, kőpadcsinaló kőasszonyok...
...a rövid haj okozta hosszú eszemmel egy munkás ács testébe bujtattam művész lelkemet... hahhahahahha
...ez egy "ballancing pole"...
...a hinta...
...kőpadok, ahol pihenni lehet zig-zagban... tetszett az ötlet, és egyszerű felépíteni... amit itt láttok, azt nők építették.
...sárkályha, amivel nagyon finom kenyereket lehet sütni... ilyen is lesz nekünk becsületszavamra...
Wilfred is eljött velem segíteni...
...ez egy kis fedett homokozó lesz a kölköknek...
...meghívott zenészek... A játszótér építéséhez... ez a projekt, ahova meghívtak minket segíteni, és sok ötletet gyűjtöttünk. Élveztem az ujjakra felszerelt pléh pengetőket...

Egy kis foci-jelentés

Sheldon... egyik legjobb játékos... utóbbi edzésen két szép gólt szerzett...
...a kamaszok is használják a pályát... az a sapkás a kép szélén egy igazi Rejtő-figura...

2010. április 26., hétfő

Garden-partik és információk

Az utóbbi időben sok meghívást kaptam a környéken. Nagyon jó, poénkodós kapcsolatban vagyok az internetklub főnöknőjével, aki ugyanannak a "Women Group"-nak a tagja, mint aminek Mrs. Odd is. A főnöknő meghívott tehát egy partira, amit Mr. és Mrs. Odd szervezett.

Mr Odd egy bosnyák milliomos, aki itteni útépítésekbe fektetett bele, és itt él néhány éve fekete feleségével egy szép nagy kertes házban. Szóval képzelhetitek milyen garden parti volt. Bosnyák milliomos társpartnerek szívták a drága cigarettájukat, kis, jól öltözött néger gyerekeket ringatva a térdükön, felváltva forgatták a nyárson már majdnem kész, ropogósra sült bárányt, miközben feldolgozott luo népzene ritmusára egy táncoló tömeg reagált. Aztán, hogy az ülő társaságot táncra késztessék, bevezették az "aki nem táncol, az fizet 1 euro" című játékot. Felálltam táncolni. Aztán titokban, csendesen visszaosontam a székemre, és beszélgetést próbáltam kezdeményezni néhány táncolni lusta - fizetni tudó milliomossal, erőltetve nevetve poénjaikon, mint Chandler a Friends című sorozatban a főnöke viccein. A hamar elhalt beszélgetést egy hideg, édes sörrel lenyomtatva idejekorán, 6 órakor, otthagytam a partit. Távozásom nem keltett nagy feltűnést. Hogy is?

Amúgy észrevettem magamon, hogy egy kicsit én is lehetőség-vadász lettem az ittlétem alatt. Feltehetően a környezetem hatására. Például titokban reménykedtem, hogy valamelyik milliomos, miután elbeszélgettem vele a kis focicsapatomról, meg a terveimről, a kezembe csúsztat egy százezrest, megveregeti a vállamat, és a fülembe súgja, hogy: "fel a fejjel, fiatalember!"

Egy másik, kellemesebb élmény a Muzungu-vacsora volt. Egy kedves önkéntes lány meghívta vacsorára az összes környékbeli fehér-bőrű önkéntest. Egy kinti teraszon ettünk finomakat, egy szép gazdag ház udvarán, majd miután végeztünk az étellel, gyertyafény mellett hallgattuk egymás történeteit, osztottuk a környék problémáit, mint valami okos emberek. Kint sötét, zajos eső zuhogott, megkétszerezve az est hangulatosságát.

Egy szafariról frissen érkezett ausztrál nő, vicces, érdekes történeteket mesélt a maszaj törzsről. A maszajok megtermett, nyurga, erős, gyorsfutó, jó nyomkövető harcosok, akiket nagyon sok helyen alkalmaznak éjjeli őrként, veszélyes helyeken éppen az előbb felsorolt tulajdonságaik miatt. A felnőtté válás próbatétele, az oroszlán szemtől szembeni lándzsával való legyőzése volt.

A maszajok főként tehén tenyésztéssel foglalkoznak, és étrendjük mindössze a tehénhúst, a vért, és a tejet tartalmazza... A tejet a tehén vérével vegyítve isszák. Ez a harcos törzs azt hiszi, hogy a világon az összes tehén az ő tulajdonuk (hajdan, mikor a világ keletkezett, egy nagy vihar volt, s egy hatalmas villámcsapás után, egy tehén hullott alá az égből a maszajok szent helyére), ezért még ma is előfordul, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül, megtámadnak egy-egy környékbeli törzset, hogy "visszavegyék" teheneiket. Mikor az ausztrál hölgy elmesélte, hogy hazájában egyes emberek 10-20 ezres csordák birtokosai, a maszaj szemei forogni kezdtek, és szerintem mindenét eladva, már az útlevél-megszerzés bonyodalmas és drága útjait járja.

Beszéltünk arról, hogy miért pont ez a része Kenyának a legnyomorultabb, a legszegényebb, miért itt van a legtöbb betegség. Ennek a legfőbb okai a luo szokások, hagyományok, meg a nagyfokú tudatlanság, ami a tanügy fejletlenségének egyenes következménye. Pl. a feleség öröklésének a hagyománya, "együttműködve" a tudatlansággal egyik legfőbb oka az AIDS gyors terjedésének. Ha meghal egy nőnek a férje, azt kötelezően egy családbeli testvér, vagy unokatestvér, vagy egyéb férfi rokon örökli. A tudatlanság egyik jele például, hogy a városban gyakran látni embereket, akik a tónak vizét isszák, és fürdenek benne, míg 10 méterrel fentebb más emberek, vagy tehenek a dolgukat végzik, mosakodnak, vagy mosogatnak (nem a tehenek) ugyanabban a tóban.

Ilyen dolgokról beszélgettünk, efféle történeteket meséltünk. Kellemes este volt.
 
  1. Információk, tervek, és munkám pontokba szedve:Az utóbbi időben a fizikai munka mellett, PR munkát végeztem. Érdeklődő önkéntesek leveleire feleltem, képeket küldtem nekik, a blogomra írogattam, a Kis Tükör kérdéseire felelgettem, környékbeli projektek munkáit látogattuk meg a főnökömmel, tapasztalatokat, ötletetek cseréltünk velük, más itteni önkéntesek révén európai szervezetekkel próbálunk kapcsolatokat építeni.
  2. Ezen a héten, szerdán, egy önkéntes-munkanapot szervezünk, hogy együtt haladjunk a "domb nagy ásásában", aminek helyén a tervezett önkéntes ház fog állni. Délelőtt teát meg valami harapnivalót adunk nekik, délben pedig egy jó ebédet kapnak: krumplipüré, marhahússal. A krumplipürét én fogom készíteni, mert az itteniek nem ismerik. Mindezt a támogatásból érkezett pénz egy részéből fogjuk megvalósítani. Továbbá munkásokat is fogunk fizetni a későbbiekben, akik speciális szerszámaikkal megkönnyítik majd az ásást.
  3. Mindenki nagyon hálás a támogatásért!!!
  4. Közeledik a focipálya és a csapat avatásának napja, már csak a megrendelt mezeket várjuk. A mezek készítői kijelentették, hogy a lealkudott árból egyszerűen képtelenek kihozni 20 pólót, tehát megemelték az árat 20 euróval.
  5. Ezen a héten önkéntes edző-partnereim motiválására, edző-tréninget veszek nekik, meg a későbbiekben pólót "Coach" felirattal. Nagyon lelkesek.
  6. Ha valaki fantáziát lát benne, meg könnyen meg tudja szervezni, a postai címre használt foci, meg akármilyen cipőket küldhet a gyerekeknek. Ezek nélkül elég sok baleset történik. Múlt héten például egyik purec lábfeje csúnyán megdagadt...

2010. április 20., kedd

Na egy kis budzsetta

Na gyorsan: Tífuszláz, fuccs, elment, tenyeremen a bőr keményedik. A vasárnap jó hangulatban telt. Megint prédikáltam, mostmár magabiztosabban, a helyi templomban. (Ez most sátán-mentes volt.) Röviden, velősen, történetekben, egyszerű szavakkal, fogalmam sincs mennyire őszintén.

Tegnap este Samuellel egy kis budzsetet összeállítottunk az álmainkról. Úgy döntöttem, hogy bemásolom ide a blogra, mert sose lehet tudni, milyen támogatók kerülhetnek így a szervezetnek. Az összegeket ne adjátok össze, mert megijjjedtek. Éppen azért írok külön árakat mindenre, hogy lássátok, miből tevődnek össze a dolgok. Fontossági sorrendbe állítom.
Úgy döntöttünk, hogy mégsem a legolcsóbb költségvetésű házat húzzuk fel. Legalábbis, ami a szerkezetet illeti. Felhúzunk egy stabil, jó minőségű fa-szerkezetet gerendákból, és a falakat egyenlőre olcsón, fémlemezekből állítjuk fel. Később majd lehet téglából, ha megengedhetjük magunknak. De így legalább az alap meg a szerkezet meglesz, és nem kell azt is később lecserélni.

Az árakat szakember állította össze(e=euro):

Roofing Nails: 7 kg, 14 e\kg
Wire Nails: 5": 1 kg, 1,2 e\kg
6": 5 kg, 6 e\kg
3": 2 kg, 2,4 e\kg
2": 1 kg, 1,2 e\kg
Gerendák:
1. 3*2: 70 e
2. 2*2: 65 e
3. 6*1: Facia boards: 33,6 e
4. Sedear poles: 34 drb.: 119 e
5. Iron sheet: 42 drb.: 285,6 e

Cement a padlónak, meg az alapnak: 25 zsak.(9 e\zsak)

Ablakok(3*3 lab): 4 ablak: 4*30 e: 120 e

Ajtó: 2 ajtó: 140 e

Latrinák: 180 e

Itt megemlítek egy jó ötletet, amit Vasárnap meg hétfőn láttam egy másik projektnél, amit meglátogattunk Samuellel: Egy kör alakú épület, budikkal meg tusolókkal, középen egy nagy tartállyal, amibe a ganyé megy. (most becsületszavamra nem jut eszembe szebb szó, és nincs időm gondolkozni). Az ott keletkezett gázakat pedig csövekkel kivezetve főzőgáznak használják fel. A maradék trágya megy komposztnak. Tehát minden felhasználódik jóformán. Nagyon tetszett az ötlet.

Víztank: 500 e. (beszereléssel, ereszfelszereléssel együtt)

Tusolófülkék: ide még nem tudok árakat.

További dolgok amikre még szükség van:

- asztalok, ágyak, emeletes ágyak, polcokhoz deszka, ágyneműk, matracok, moszkitó-hálók, műanyag vagy bármiféle székek, szekrények.

Hagyományos kis kunyhó a háznak udvarán: 500 e. Az ilyen nagyon jól néz ki, és hűvös, kellemes.

Kerítés: ez egy nagyon fontos, csak drága dolog. Egy megfelelő kerítést a földterület köré, egy olyan 1000 euróból lehetne felhúzni.

Kis farm, kerttel, tyúkokkal, kecskékkel:

- gyümölcsfák: avocado, mango, papaya, banán, mindezek nagyon olcsón kaphatóak: 0,2 e\seedling
-zöldségek: olcsó
-teaültetvény: olcsó
-tyúkol
-kecskék (ezekről már beszéltem korábban)
-komposzt

Játszótér gyerekeknek

Végül pedig nagy. kedvenc álmaim, az "okosságok":

- komposzt: kevés embernek van tudása errefelé a komposztról, pedig hihetetlenül megnövelné a termékenységet, és nagyon olcsó a költségvetése. Az interneten jó komposztrecepteket lehet kapni, akinek van ideje, állítson össze anyagot, tervet, költségvetést róla, s küldje át, hogy nekem már csak nyomtatni kelljen.

- vízszűrő: ezt is a meglátogatott projektnél láttam: 2 veder, egy alul, egy felül, a felső lyukas alul, benne szén, kavics, homok rétegenként, a rétegek között pedig kis-szemű háló. A tóból hozott vizet beleöntik a felső vederbe, és átszűrődik az alsó vederbe. A vizet előtte napon hagyják néhány órát, így a baktériumok 50 százaléka elpusztul. A víz szűrés után iható!!! Ez azért jó, mert én például szerekkel kezelt vizet iszok, ami hosszútávon nagyon egészségtelen. Így, szűréssel, a szerek nélkülözhetőek. Erről is nézhet valaki recepteket az interneten. A költségvetés nagyon olcsó, és ha meggyőzzük az embereket, hogy ezt használják, nagyot csökkenne a betegségek (giliszták, tífuszláz) száma. Az emberek errefelé csak úgy minden nélkül isszák a tó vizét, szereket pedig pénzhiány miatt nem vásárolnak.

- napenergiával működő sütő, vízforraló: akinek van ideje nézzen ehhez is ötleteket, nagyon sokat (tüzifát, gázt, időt) meg lehet spórolni ezzel az egyszerű szerkezettel. Jóformán csak egy nap fele fordított, napfényvisszaverő anyaggal borított tartályról, vagy "nagy tányérról" van szó, amibe akár húst sütni, akár vizet forralni is lehet.

-napelemek: kis napelemek: 90 e
nagyok: 400-500 e

- biciklitekervényes áramtermelő: erről az amerikai misszionárius mesélt nekem. Ha egy olyan órát tekered a szerkentyűt, utána 2-3 órán keresztül lesz áramod, valami ilyesmi.

Megj. az okosságokhoz: a www.instructables.com oldalon sok efféle hasznos dolgokat lehet kapni.

Na olvassátok, gondolkozzatok, hogy hogyan lehetne még segíteni.

A Sargy Center Rusinga Stars nagyon jó formában van, a purecek nagyon gyorsan fejlődnek. Nemrég a helyezést gyakoroltuk. A kapu sarkaiban elhelyezett lufikat kellett a labdával elkapniuk cukorka fejében. Nagy volt a törekvés.

Mostanában a suliban nem tanítok, csak délutánonként edzek. Délelőtt csákányozok, lapátolok. De a suliba is be kéne nézzek, mert a lányokkal mostanában nem foglalkoztam, és egy kicsit biztos haragszanak rám ezért. Úgyhogy valami origamit vagy gyöngyfűzést összedobok a közeljövőben.

Még mi történt? Tegnap s tegnap előtt meghívtak egy másik projekthez, hogy segítsünk egy játszótér felhúzásában. Ilyen közmunka volt. Nagyon jó élmény. Sokmindent eltanulhattam tőlük. Erről nemsokára fogok képeket feltenni.

A kamerám az utolsókat rúgja. Már csak úgy tudom bekapcsolni, ha előtte néhányszor felpofozom vagy odaverem valami keményhez és dudoroshoz. Nem tudom mi lesz.

Meghalt 26 évesen 2 diákomnak (testvérek) az anyja. Hétvégén temetés. Még 2 félárvából teljes árva lett. A nővel 1 hete beszéltem néhány szót, akkor azt mondta fáj a feje. A halál okát nem lehet tudni.

Ma este meccset nézünk a falu mozijában. Barcelona-Intermilan.

Na, nem tudom még mit írhatnék, úgyhogy most egyenlőre abbahagyom.

Szervusztok.

2010. április 14., szerda

Informaciok, pontokba szedve

Naplementék és Obama.
Emlékeztek? Meséltem, hogy John barátom a szüleimről akar elnevezni eukaliptuszfákat. Hát a táblácskákat el is készítette, de a fákat még nem sikerült még megvennie. Addig is a gyerekek szórakoznak vele. Hát nem aranyosak? Becsületszavamra.......
A kalapomat Wilfrednek adtam, mert úgy néz ki benne, mint Tamás báttyó kunyhója. Legalábbis engem rá emlékeztet.
Egy kép a mostani családomról. Itt mindenki fáradt. A két feleség a két szélén.
Itt lesz a kunyhóóó... Hahhahahahaha... Nagy munk(h)a, valószínű május végéig mind csak ásni fogunk. Egy 15 x 30 láb méretű házacskát szeretnénk ide felhúzni.
Május végéig izmos leszek.
Füvet fogunk ültetni a kiásott, majd elhordott földbe. Az elhordott föld lesz a ház "terasza".
Itt lesz a ház + a terasz.
Döcög, burrog, recseg, kattog, nyikorog, énekel, kancsalodik, 30 kilós, de az enyém...
Ezeknek a könyveknek a gyerekek rendkívül fognak örülni, főleg a "story book"-oknak, melyek olvasásával könnyen fejleszthető angol nyelvtudásuk.
  • Szinte egy hónap szárazság után tegnap végre esett egy kicsit az eső, de ez még mindig nem elég a növényeknek. A papaya-fák száradnak. A víztank még mindig szinte teljesen üresen áll.


  • Elkaptam az első komolyabb betegséget: tífuszláz. (Pedig be voltam oltva ellene). Hála Istennek, időben elmentem orvoshoz a tünetekkel (hasmenés, gyengeség, fejfájás), így nem veszélyes. Kaptam 200 mg oltást, most meg 10 napos gyógyszeres kezelés alatt vagyok. Jól érzem magam. Egyáltalán nem durva. A gyógyszerek elég drágák voltak (11 euro). A támogatásból érkezett pénzt használtam fel, remélem nem haragudtok meg.

  • Megjavíttattam Samuel régi biciklijét.(13 euróba került). Ezt használom mostanában, így nagyon sok pénzt megspórolhatok, mert nem kell a pikipikit (motor) fizessem a városig, ami oda-vissza 1 euro. Ez hasznos mind nekem, mind Samuelnek, mind pedig a következő önkéntesnek. Nagyon vagány tekerni a poros, köves úton. Persze mindenki röhög rajtam, hogy a muzungu biciklizik.

  • A támogatásból 30 euro értékben könyveket vásároltunk a gyerekeknek: matek, szuaheli, meg angol könyvek. Ezenfelül történetes könyveket (Story books). Küldök Krisztinának képeket, ő majd felteszi.


  • 17 euro értékben 2 további labdát vásároltam a csapatnak. Így az edzés vagányabb, több labdakezelést tudunk oktatni.

  • 70 euro értékben megrendeltem a focimezeket, számokkal, csapat név felirással. Zöld, fehér gallérral, kapusoknak piros. Május elejére várhatóak.

  • További pénzeket internetre, pikipikire, gyógyszerekre költöttem.


A maradék pénz pedig valószínű az alábbi projektre fog menni


Ami NAGYON FONTOS ÉS TERVBE VAN VÉVE: Samuel nagyon aggódik, mert július elejére 20 önkéntest vár, és nem tudja őket hol elszállásolni. Ezért minden erőnket összeszedve nekikezdtünk egy meredek domboldalt kiegyenesíteni Sam háza mellett, csákánnyal, ásóval, amivel érjük. Erre az egyenes területre szeretnénk majd egy nagyon olcsó költségvetésű házat építeni (a szerkezet fából, falak fémlemezből, 4 ablak, 2 ajtó, 2 szoba). Keményen dolgoznák most is, csak a tífuszláz keresztbe tett. Ez a ház szintén nagyon fontos lenne a jövőre nézve, ha majd csapattal visszajövök ide a következő nyáron, lakhatnánk ott. Samuel most is viccesen azt mondja, hogy ez az én házam lesz, mert én vagyok az első önkéntes. Eléggé eregetjük az álmokat a főnökkel, mikor megállunk a munkából egy porridge-ra, hogy majd hogy fog kinézni a ház, szép kerttel, függőágyakkal a fák között, zöldséges kerttel, kecskefarmmal, stb. Jövő, jövő... Szóval ilyenekre szeretnék majd gyűjteni. Ez hosszútávon nagyon sokat segítene, mert a szervezet jövője tulajdonképpen nagyrészt önkéntesek kezében van, akiket valahogy el kell szállásolni.

  • Búcsúzom. Olvassátok az előző két újonnan írt bejegyzést.

A kemeny Vasarnap

A prédikátor halkan, csendesen kezdett beszélni. Fordították nekem, de a furcsa akcentus miatt, csak keveset értettem. A levegő fülledt, forró volt, ki is voltam merülve, mert biciklivel jöttem templomba, s a csomagtartón főnököm egyetemista lányát, Sophiet, cipeltem izzadva, de férfi büszkeségtől vezérelve a faradtságnak apró jelét sem mutatva. Szóval efféle tényezők miatt nehezen ment az igehirdetésre való koncentrálás.
Az igehirdető egyre hangosabban, lelkesebben kezdett beszélni, majd mikor már a vége felé közeledett, valósággal ordibált, izzadva gesztikulált. A fordító úgyszintén. A gyülekezet pedig áthatva a szavaktól nagy lázban tört ki, mindenki letérdelt, sírt, jajgatott, üvöltött, esdekelt. A prédikátor meg próbálta túlkiabálni őket. Nagy felfordulás volt ez nekem. A kisgyerekek meg voltak ijedve, sírtak, nem értették mi történik. Összenéztem egy-két gyerekkel, s önkéntelenül megvontam a vállam, hogy én sem értem mi történik, és megpróbáltam mosolyogni nekik.
Aztán meg a nagy jajgatás közepette egyik nő önkívületi állapotban vergődni kezdett a porban s zagyvált valamiket anyanyelvén, vagy csak halandzsált, nem tudom. A gyülekezet körbeállta, tapsolva énekeltek, és drukkoltak a papnak, aki Isten nevében s sátánt próbálta kiűzni a vergődő nőből. Ez egy olyan 15 perces kemény menet volt.
Én meg csak ott álltam bambán, tétlenül, nem tudtam, mit tegyek. Egyik felem azt mondta, hogy seperjek félre mindenkit a nő körül, s segítsem fel őt, adjak neki egy pohár vizet. A másik felem pedig hinni próbálta, hogy valóban a sátán dolgozik benne, így néha önkéntelenül is tapsoltam egyet az éneklő, táncoló gyülekezettel. A harmadik felem azt mondta, hogy ez csak egy csúf érzelmi ráhatás a gyülekezetre, s hogy ez marhaság... A negyedik felem... Szóval össze voltam zavarodva.
Végül a nő megnyugodott, és csendesen, kimerülten üldögélt egy gyékényen. Én meg azon gondolkoztam, hogy most mi játszódhat le benne. Van-e szégyenérzete, szomorú-e vagy vidám, vagy mit érez egyáltalán. De az események annyira kimerítettek, meg bátorságom sem volt elég, hogy odamenjek és feltegyem neki ezeket a kérdéseket, pedig nagyon szerettem volna.
Utólag informáltak, hogy ez errefelé nagyon természetes, és gyakran megtörténik. A sátán megérzi az Isten jelenlétét a templomban, és beköltözik valakibe. És akkor Isten nevében ki kell űzni. Ezt úgy magyarázták nekem, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.

Hazatekertem a biciklivel. Vártam már az éjszakát, hogy aludjam ki magam.

A misszionáriusok, de tényleg

Ezektől az emberektől aztán tényleg tanulhatnánk. Ezekkel az emberekkel a Tanzániától hazáig vezető úton találkoztam. Egyedül bonyodalmas és félelmetes lett volna megtenni ezt a hosszú, éjszakai-átszállásos utat, de így meg se penderítettem. Ryannal, a mwanzai buszállomáson találkoztam. 31. életévét tapossa, és nagyon lelkesen beszél Istenrél. Persze egy kicsit amerikai stílusú lelkesedéssel, de ez most egyáltalán nem zavart, sőt irigylésre méltó volt a dolgokhoz való hozzáállása. Egészen Kisumuig beszélgettünk őszintén, érdekesen, mindenről. Amúgy ő is Kenyában önkénteskedik, szintén egyedül, egy Bibliaiskolában tanít huszonéveseket. Azért élvezem a pofáját, mert amelett, hogy farmgazdálkodással is foglalkozik, hogy javítson a bentlakó diákok étrendjén, attól sem riad vissza, hogy idegenekkel leálljon beszélgetni, és csak úgy csípőből hirdeti nekik Isten igéjét, mindent egyszerűen és jól elmagyaráz. Punktum.
Mikor megérkeztünk Kisumuba, buszon való beszélgetéseink témáit, meg kérdéseimet véve alapul, három könyvet vásárolt nekem egy keresztény könyvesboltban. Ezeket a szigeten már szétosztottam a barátaimnak, egyet megtartva magamnak. Majd miután mindenki befejezi sajátját, cserélünk magunk között. Nem Rejtő-könyvek ezek, de azért olvasgatom őket, igaz kissé nehézkesen.
Misszionárius barátomat meghívtam a szigetre, hogy kicsit nézzen körül, mivel is foglalkozunk, milyen az iskola, hogy edzem a bikficeket, efféle dolgok. Megtetszett neki a sziget, megígérte, hogy visszajön. Egy Jézus-filmet szeretne vetíteni a szigetlakóknak, majd beszélgetést kezdeményezni a látottak alapján.
Miután már elhagyta a szigetet, vettem észre, hogy szobámba felejtette az igehirdető-zakóját. Isten arról is gondoskodott tehát, hogy ígérete biztosan beteljesedjen. Mert az Ő útjai kifűrészelhetetlenek...Nem...kifürészke... elfürészelhetetlen... Nem, na... szóval jópofák.

A második misszionáriussal a határon találkoztam. Ő egy tanzániai rendőr, aki egy bizonyos csipogó masinériával mindenkit leellenőrzött, hogy nem-e hord magával fegyvereket. (A 20 centis késemet, mely a táskámban lapult, nem sikerült detektálnia). Igazi bohóc volt. Mindenkit megnevettetett, egytől-egyig. Viccesen benézett az emberek simléderes sapkája alá, hogy nem-e ott rejtettek el valamit, mindenkinek odamondott valami tréfásat. Igaz, nem értettem miket mondd, de én is a "közönséggel" együtt nevettem, mert még így is nagyon vicces volt. Felszállt a buszra, folytatta a műsort. Aztán egy idő után, miután már mindenki jól megkedvelte, és szívébe zárta ezt a "fülig jókedvű" embert, Jézusról kezdett beszélni. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy néhány sorral a hátam mögött egy nő elővesz egy Bibliát a bohóc kérésére, és felolvas valamit belőle. Majd a bohóc beszélni kezdett, egyszerűen, viccesen. Egy nő fordított nekem, így valamiket én is megértettem. Aztán odajött hozzánk egy keveset. Telefonszámot cseréltünk, megígérte, hogy majd egyszer felhív. Hát, most valamelyik nap fel is hívott, s csak annyit mondott: God bless you, my friend!

Ilyen volt a második misszionárius. Egy rendőr-bohóc, csipogó masinériával.

2010. április 9., péntek

Fergeteges kecskevadászat

Ingszakító, bőrhorzsoló, koránkelős kecskevadászat! A házigazdám egyik kecskéje (legyen neve: Idióta) késő este elszakította béklyóit, és nekirohant a szabadságnak. Sajnos este nem sikerült elkapnunk, így hát reggel fogtunk neki a vadászatnak. Nagyon fontos begyűjteni az elkóborolt kecskét, mert különben tönkreteszi a szomszédok kertjeit, lerág mindent, s akkor a szomszédok mérgesek lesznek, s akkor konfliktus helyzet esedékes, s akkor az nem jó.
Így hát ma reggel mindenki pizsamában és elszántan, stratégikus tervekkel a fejében sarokba próbálta szorítani, majd rávetni magát a szökevényre. Valahogy mindig kicsúszott vagy fürgén kiugrott kezeink közül (pedig már nagyon beleéltem magam, hogy rávetem magam, elkapom, és akkor én leszek az ünnepelt hős... sajnos az én kezeim közül is kicsúszott Idióta). Szóval miközben itt írok, Idióta, a rég várt, s most hirtelen patáiba pottyanó szabadságtól eszeveszetten ugrándozik valahol, és valószínű szomszédok káposztáit rágicsálja. Remélhetőleg délután elcsípjük a frakkját!

Ezen kalandos események gondolkodásra, ezt követően pedig álmodozásra késztettek. Kérdezősködni kezdtem a kecskékről, azok ügyeiről, bajairól, gondozásukról, stb. És igen, elhatároztam, hogy idővel a szigeten elindítok egy kecskebizniszt (ez lehet akar a jövő, vagy az azt követő év), ami mint nemrég kiderült, rendkívül jövedelmező tud lenni, ha az ember hozzáértően műveli.
Az egyik legfontosabb tényező, ami nagyban akadályozza a kecskék virágzó bizniszét a szigeten, az két dologból tevődik össze: a kecskék nem szeretnek megkötözve lenni! Ez sok mindenben akadályozza őket. Például a kötelekbe gabalyodás miatt a vemhes kecskék gyakran elvetélnek és emiatt nem tudnak megfelelő számban szaporodni. (Ez már kétszer is megtörtént a gazdám kecskéivel). A másik dolog, hogy nem szeretik az esőt, és ha nincs egy hely, ahol meghúzódhatnak az eső elől, boldogtalanok lesznek, és melyik az az élőlény, kérdem én, akinek boldogtalanul, záportól megverve, kedve van szaporodni.
Tehát az első lépés, ezen problémák megelőzésének fényében, egy nagy terület megfelelő körbekerítése (hogy a kecskéket ne kelljen megkötni, s szabadon ugrálhassanak), valamint egy eső elleni fedezék felépítése lenne. Összesen, ez nem kevés pénz itteni viszonylatban, ezért a szigeten csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.
Ha ezek a dolgok megvannak, már csak a kecskegidák megvásárlása marad hátra, amelyek ára, 6 és 9 euró között mozog. Egy felnőtt kecskét pedig 20-30 euróért lehet eladni. Tehát, értitek? Látjátok? Ez egy hosszútávú biznisz, ami a későbbiekben nagyon sokat segítene a közösségnek. Szóval ilyen terveim vannak. Ha az Öreg is megsegít, hátha összejön valahogy. Amúgy azért érdemesebb kecskékkel, és nem szárnyasokkal foglalkozni, mert a kecske sokkal rezisztensebb, és nagyon nehezen betegedik meg. Nahát, nocsak, ilyeneket tanul meg egy füstös városi ficsúr ezen a jópofa szigeten. Mit szóltok az ötlethez? Szaporodjanak azok a kecskék, nem? Há' de!

Most mennem kell, de nemsokára jelentkezem újabb történetekkel. Hogy hogyan ismerkedtem meg a folyton beszélő, de jó dolgokat mondó, elszánt és törekvő amerikai misszionáriussal, és hogy hogyan alakulnak a FC Sargy Stars dolgai, meg effélék.

Annyit még elárulok, hogy a támogatásból eddig sikerült könyveket (angol, szuaheli, meg matek) vásárolni, ezenfelül pedig hosszas alkudozás után, megrendeltem a focimezeket, és az összeg felét már ki is fizettem. Jajj, és még vettem két focilabdát, hogy az edzés gördülékenyebb legyen, és hogy a lurkók mosolyogjanak. Ezekről, meg a jövőbeli tervekről majd részletesebben és képekkel beszámolok a jövőhéten. Még egyszer köszönöm nektek teljes szívemből!

Ahojj. Szervusztok. Oriti.

U.I.: Remélem délután sikeresen elkapom (IGEN! ÉN!) Idiótát! Valamit kitalálok, hiszen annyit stratégóztam, rizikóztam, számháborúztam, capture the flag-eztem életemben, hogy egy kecske, ami amúgy nem csinál tavaszt, csak nem fog keresztbe tenni nekem! Muhuhauhuahuhauhaua...

2010. április 6., kedd

Újra Rusingán

Nemrég beszéltem Balázzsal telefonon. Megérkezett Rusingára. Bár félt egy kicsit az éjjeli utazástól (az előző kalandok miatt is, meg azért is, mert éjjel át kellett szállnia) Isten kitalált valamit, hogy minden sínen legyen. Megismerkedett egy amerikai misszionáriussal, és nagyon jót beszélgettek az egész út alatt... Most ott tölt a kedves idegen egy éjszakát Rusingán, majd terveik szerint vissza térne még Igét hirdetni "Balázs Szigetére". Nagyon jó volt a tesó hangját hallani. Öröm volt benne.
Üdv mindenkinek, k.

2010. április 4., vasárnap

Áldott Húsvétot!!!

Kisfiú otthon:
-Anya, anya az iskolában mindenki Rambonak csúfol!
-Hadd el, kisfiam, mert felmegyek az iskolába és szólok a tanítónéninek!
-NEM! EZ AZ ÉN HARCOM!!!

Csúfoljanak Jézusnak, Jézusosnak, kereszténynek, pocaitnek (milyen messze állok ezektől!) és legyen a mi harcunk megvívni ezt! Legyen hát példa előttünk a kis Rambo harca!

Áldott Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!!! És köszönet a támogatóknak! Íme a lista: Balogh Sámuel-Vásárhely, Belényesi Gabi- Vásárhely, Barabás Levente - Szalontai család, ifj. Berke Sándorék - Szalonta, Deák Mária- Vásárhely, Kovács Boriék - Udvarhely, id. Halmen István- Vásárhely, R. Szabó István-Vásárhely, Philotea- Vásárhely.
Es kulon koszonet azoknak akik nevtelenul, titokban utaljak(ekezetek nelkul ez felreertheto) a penzt a bankszamlamra. (Ezt a mondatot a szerkesztő nem javítja, hogy a poén el ne ússzon, megj. szerk. Krisztina. :))
És kösz azoknak, akik imában támogatnak!
Áldott Húsvétot! Szervusztok!
Balázs




2010. április 2., péntek

Levél (hosszú levél)

Kedves család, bratyok, bratyingerek, testvérek, marha barátaim, jópofa ismerősök, zilahi gengszterek (mondtam, Ganna), támogatók, philothea, genifi, Halmen, Visky, évfolyam, Etus néni (tessék megkérni Alpárt, hogy mutasson képeket), Tata, Mama (Sasko, vagy valamelyik unoka pattanjon), drágák, szervusztok. Ígéretem, mint szép szó, betartásra kötelez. Olvassátok tehát újabb beszámolóm pofamosollyal, szomor-komoran, kacsintósan-vidáman, zsebkendősen, álmélkodva, legyintősen, káromkodva, kompjútert csapkodva, vagy ahogy éppen őszinte kedvetek diktálja.

Levélben kapott néhány vagányságos kérdésre engedtessék meg válaszolni: Hallottam már szomorú nőt énekelni (hát inkább dúdolni). Élvezem, mikor a reggeli vagy esti sétám alatt számtalanszor minden szomszéd, falubeli, saját nyelvén köszöni a jó reggelt (OJAORE), s én visszaintek, vagy visszaköszönök mosolyogva, kacagva is néha. A kezeik egytől egyig kérges munkáskezek, kirívó vagyok errefelé törékeny, zongorázásra alkalmas (hahhahahhahahhhaha), hosszúkás, sápadt, szélben kecsesen hajladozó ujjaimmal, puha tenyeremmel. A gyerekek gyakran csodálják kezemet, tapintják bőrömet, simogatják szőrös lábamat (ilyenkor egy mérges “Don’t touch me again!”-t hallatok, amivel egy 14 másodperces szünetet nyerek, aztán kezdődik minden előröl). Amúgy gyakran látni fiúkat, férfiakat hosszabb ideig egymás kezét fogva sétálni, ez itt a jó barátság, a kedvesség jele. Mikor először kézen fogott engem egy fiú, s úgy sétáltunk, beszélgettünk, azt se tudtam hova nézzek, aztán diszkréten zsebre vágtam a kezem. De csak velem,velünk van a baj, mi gondolkozunk összevissza a fejünkkel, össze van firkálva, pecsételve minden gondolatunk, okosságomban még arra is rájöttem , hogy gátlásaink nagy része is a túlinformáltságunkból származik. (dwaaaaaa, ez remek)

Várom már , hogy visszamenjek és folytassam a fociedzést, tanítást, kertészkedést. Ráakadtam egy nagyon hasznos weboldalra (footy4kids.co.uk), ahol kezdő edzőket látnak el hasznos tanácsokkal, játék-, és edzésötletekkel. Már így is nagyon látványos a kölkök fejlődése, mi lesz még ezután, hahahhaha. Nemsokára felrakok egy videót az első, rongylabdás edzésről, ahol a labdát jóformán nem is látni, csak annyit, hogy egy nagy ember-bog szalad valami után. Nem gyakorlott szem könnyűszerrel összetévesztené egy tömeges küzdősporttal vagy éppen a rugbyvel. Mára már passzolgatnak, gólokat rúgnak, az ügyesebbek cselezgetnek, kanyarognak. Az a baj, hogy a fociban nagyon fontos “look up” parancsot legtöbbször félreértik és ilyenkor a kék eget, vagy a felhők játékát kezdik csodálni és leáll a játék. Jó lesz, jó lesz. A fociedzéssel kapcsolatosan meg annyit, hogy közben megérkezett a kártyámra a következő támogatás (225 ajrooooo! Ennyi pénz nem is létezik, ahogy Wagner úr mondaná… Hálás köszönet a támogatóknak, akiket nemsokára név szerint is fel fogok sorolni, ha megérkezik a lista… Kedvesek, drágák vagytok…), és ebből tudunk majd venni sportmezeket, további labdákat, edzői kellékeket, esetleg cipőket, ha arra is futja. A pénz további részét tankönyvekre (ami rendkívül fontos), iskolai eszközökre, meg kertészeti dóóógokra szeretném költeni. Két héten belül, az ünnepélyes, pálya- és csapatavató mérkőzésre is remélem sor kerül (immáron a tettek mezején, avagy a mezek tetején), ahol egy másik iskola csapatával mérjük össze az erőnket, és az összegyűlt nagy tömeget (szülők, falu népe, kecskék, tehenek) kihasználva szpícseket tartunk majd (vagy tart Samuel, mert ő gyakorlottabb az ilyesmiben) az AIDS és maláriamegelőzésről, meg efféle aktuális témákról... Fényképes beszámoló érkezik majd! APROPO (hogy utálom ezt a szót)…megjavult a kamerám! Az utóbbi időben mind hülyéskedett a kijelzője, meg gyakran magától kikapcsolt, és nagyon kezdtem aggódni, mert kamera nélkül nemsokra megyek. Aztán egy báttyusi jótanácsra formatáltam a kártyát, és most megy rendesen, olajosan. Hála!

A palyakeszito munkalatokrol lathattatok nehany fenykepet, egy olyan 2 hetes munka lehetett. Ebben az volt a nagyon erdekes, hogy Wilfred es John, akik nagyon sokat es kemeny munkaval segitettek ebben, a falu bolondjaiva, Noeiva(pffffffff) valtak ezaltal, mert nekem ugye nem volt mibol fizetnem oket(nem is vartak el amugy), es mert errefele az onkentesseg fogalma nem teljesen tisztazott. Tehat gyakran talalkoztunk olyan helyzettel, hogy az ott lezengok gunyoros megjegyzeseket hallattak, vagy nevettek, hogy mit dolgoztok ingyen ennek a muzungunak. De olyan is tortent neha, hogy valakik bealltak segiteni. Ezek a megjegyzesek persze legtobbszor anyanyelvukon szoltak, s mikor megkerdeztem a segitoket, hogy miket mondanak, csak annyit valaszoltak nekem , hogy “useless thinks”. Mire befejeztuk a palyat, es mindenki latta a munka eredmenyet, a tamadasok, kinevetesek csitultak, a falu apraja nagyja orommel hasznalja most ezt a palyat, igaz edzeni csak a suli diakjait edzuk. De ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy ezek a lelkes onkentes segitok, titokban remelik, hogy majd egyszer valahogy meghalalom nekik valamilyen formaban munkajukat(mert szemukben en vagyok az europai kapcsolat remenycsillaga), es neha pl. John elmeseli, hogy a multkor a nemetek a kornyezetvedelmi munkassagaert(rengeteg fat ultetett) hogyan es mivel jutalmaztak meg(napelemekkel), vagy hogy ha mar o nem is, de legalabb a fiai szeretne ha kijutnanak Europaba, meg ilyen celzasszeru megjegyzesek. Vagy azt ne is emlitsem, hogy nemreg vasarolt 3 eukaliptuszfat, es azt szeretne, hogy ezeket en ultessem el, es egyiket rolam szeretne elnevezni, a masik kettot pedig a szuleim utan(Eukaliptusz Istvan es Eukaliptusz Hugi), es ezeket kiirni vizhatlan papirra, es fenykepeket kesziteni rola, majd elkuldeni nekik. ‘You are very tricky, veeery tricky!’ mondtam neki. Nem mindig tudom , hogy kezeljem az ilyen helyzeteket, valamikor idegesitonek tartom emiatt, valamikor aranyosnak, valamikor nagyon megertem, hogy remenykednek, valamikor hagyom is, hogy remenykedjenek, mert tenyleg terveim kozt van meghalalni munkajukat, szeretnem a kapcsolatot tartani veluk. De ugyanakkor egyszer osszeszedetten, okosan, oszinten, es megaldott, szajuregben jol forgo nyelvvel el szeretnem magyarazni nekik, hogy vannak ennel fontosabb dolgok is, pl. az Istentol jovo bekesseg, stb…Meglatjuk, ki tudja…Amugy Wilfreddel nem teljesen ez a helyzet, o orul, hogy van mit csinaljon szabadidejeben, szivesen tekereg velem, beszelget, kivancsi sokmindenre, sok kerdese van, ilyenek. De o is szeretne ha megmutatnam neki, hogy kell Facebookot csinalni, es hogy majd toltsunk fel kepeket rola, meg ajanljak neki baratokat, stb…Szivesen megteszem. Osszefoglalva, igen, neha ugy erzem, hogy baratkozasuk, segitseguk, nem teljesen erdektelen, de becsuletszavamra teljesen megertem ezt a fajta hozzaallast, es tullepve ezen probalok baratkozni veluk, es ugy amugy jofejek, jopofak, jol egyezek veluk.

Hetvegi csaladlatogatasok…pffiiiiijjj, ejj meg hajjjjjjjjjjj, nagyon erdekes, elmeny volt. Kar, hogy a kameram pont akkor nem ment rendesen. Egy hosszu szigetvegi seta kereten belul vagy 5-6 csaladot latogattunk meg, az iskolaban tanulo gyerkocok szuleit, nagyszuleit, rokonait, gyamjait, esete valogatja. Diakjaim kiszaladtak elem, koszontottek, korbevettek, orultek nekem. Aztan beultunk a sokfoteles, huvos sarkunyhokba, beszelgettunk(forditassal), meseltek, panaszkodtak. Samuel elmeselte, hogy a projekt inditasakor, ezek az emberek nagyreszet o gyozte meg, hogy vallaljak fel betegseguket, beszeljenek rola, fogadjak el a gyogyszereket(sok esetben azt hiszik a betegsegrol, hogy valaki megatkozta oket, es ez ellen nincs mit tenni, nem mennek el szuresre, nem veszik a gyogyszereket, meghalnak), adjak be gyerekeiket az iskolaba, stb…Ezert ezek az emberek nagyon halasak Samuelnek, tisztelik ot, megbiznak benne. (konfidencialis beszelgetesek ezek).
Szeretnem folytatni ezeket a csaladlatogatasokat, fontosnak latom, esetleg ha batorsagom lesz hozza, egy ket iget felolvasni nekik, torteneteket meselni,(Krisztotezsver, a daily breadben van egy ket szep, egyszeru tortenet) imadkozni veluk, effele vagany, jopofa cselekedetek.

Ez alatt a seta alatt sikerult 3 kulonbozo templomot is meglatogatni, ezalatt ertsetek azt, hogy kifeszitett ponyvak, vagy eppen nagy kaktuszfak arnyekaban ulo emberek koze ulni, enekelni, imadkozni, hallgatni az igehirdetest. Samuellel mentem, szoval mindegyik helyen bemutatott, elmeselte milyen projektekbe fogtunk bele, aztan en is beszeltem egy keveset, megkoszontem vendegszeretetuket, kedvesseguket, aztan enekeltek nekem, aztan meg tovabballtunk. Az enekeket tapssal, dobbal kiserik, kozben mozognak olyan afrikasan-kenyasan-rusingasan, erzik a ritmust egeszsegesen. Amugy templomba kevesen jarnak, akik jonnek, azok vagy oregek(inkabb asszonyok), vagy gyerekek. Fiatalok, ferfiak, vagy halasznak, vagy tekeregnek, vagy lezengenek valahol, es radiot hallgatnak..
Az utolso kaktuszfa-templomnal(ez Samuel protestans gyulekezete) a bemutatkozas utan arra is megkertek, hogy hirdessem az iget, tanitsam oket. Brrrrrrrrr. Varatlanul ert. Elkezdtem nyelni nagyokat, a kaktuszfak is hirtelen megnottek, az arnyek sotetseg lett, es en kicsinek ereztem magam.(mint mikor Gandalf merges lesz es “megno”, Frodo meg megijjed). Fene(vagy a Brant, nem tudom melyik) gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe kerulok errefele. En meg azt hittem meguszom egy kis fociedzessel, tanitassal, gyerek foglalkozassal. Eszembe jutott az utolso, bucsuztatos-faggatozos genifi, mikor megkerdeztek, hoy mit csinalok majd, ha ilyen helyzetbe kerulok, s valami olyasmit mondtam, hogy foggalmam nincs, de majd csak dormogok valamit Istenrol, Jezusrol, magamrol. Pont igy tortent: foggalmam sem volt, de csak dormogtem valamit Istenrol, Jezusrol, magamrol. Nagyon benanak ereztem magam, osszefuggestelenul beszeltem, nem jutottak eszembe az angol szavak(hogy is, ha meg a magyar sem), felolvastam egy iget(nagyjabol ahova kinyilt, plusz egy ket lapozgatas, mig valami “konnyut” kaptam, azt is addig olvastam, mig “nehezze” nem valt. Valami olyasmirol volt szo, hogy a vilag mindig is a keresztenyek ellen lesz, es hogy ez nem konnyu, sotmitobb nehez. Nahat elmondtam, hogy a kereszteny elet becsuletszavamra nehez, nekem is voltak/vannak harcaim az Oreggel(persze nekik nem ilyen szlengekben beszeltem). Mondtam egy hasonlatot, ami a beszedem fenypontja volt(woooooooow), hogy a hivo elet, olyan mint egy hegymaszas, tele akadalyokkal, kigyokkal, nehezsegekkel, de fentrol a kilatas nagyon elvezetes. Ha egy europai hallgatta volna ezt, azt mondta volna, hogy ez az ember nem eppen igehirdetesre szuletett(es teljesen igaza van az europainak), de ezek a barnik hihetetlen halasak voltak a beszedemert, es ismetelgettek ott mind nekem, hogy milyen jo hasonlat volt, es hogy meg maskor is jojjek, szoval ilyenek. Brant(vagy a Fene, sosem tudom) gondolta volna, hogy ilyen nehez helyzetbe kerulok. Mert nekem ez nehez helyzet…A talicskat konnyebben kitolom, a Folddel benne(ertitek a humort?). Meglatom, mi lesz. Ha legkozelebb jovok beszelni, keszulok elotte, de nem is tudom…jobban kedvelem en a szemelyes beszelgeteseket, esetleg csaladlatogatasokat, a focit. Talan hasznosabb is vagyok ezekben. Majd predikal az a bizonyos europai, aki ott fentebb kritizalt.(es igaza volt). Na ehhez a temahoz meg annyit, hogy ezek a gyulekezetek nagyon nyitottak egy testvergyulekezeti kapcsolatra(hat persze, hogy igen), ugy hogy ha valaki fantaziat lat ebben, esetleg megteremthetem a kapcsolatot, de most igy hirtelen belegondolva ez korantsem egyszeru(marmint a kapcsolat fenntartasa).

Meg egy erdekes tema: a poligamia. (ami nem egy soklabu, tappancsos Viktoria-tavi szornyeteg neve…habar ha jobban belegondolok…). Vagyis amikor valakinek nem egy, nem ket felesege van, hanem harem. (Wicc-wicc, na jo ez nem ugyanaz). A fonokomnek is 2 felesege van, tehat eleg kozelrol vizsgalgattam a helyzetet. Kotelezoen kulon hazban kell lakjon a ket feleseg, addig nem is hazasodik meg senki masodjara, mig egy kulon hazat nem tud biztositani uj felesegenek. Legtobb esetben ugyanazon ferj felesegei nem egyeznek. Samuel felesegei joforman nem is kommunikalnak, nem is koszonnek egymasnak. Az is megtortent, hogy az elso feleseg egyszer sirva odajott hozzam, es panaszolta, hogy a Gamia nevu polip masodik tappancsos nyulvanya, Betti, ellopta a fozeshez kikeszitett vizet, es hogy neki nincs kulcsa a viztartalyhoz, mert nem tudja miert, de Samuel a kulcsokat az uj felesegre bizza, es hogy o elszokik, es itthagy mindent. A en szobalakatkulcsom amugy nyitja a viztartaly lakatjat is, szoval en kisegitem neha titokban a kulcsommal, hiszen neki van 6 gyereke, az ujnak egy sincs meg, es a gyerkocoknek kell a viz. Nem tudom, mennyire jo , ha igy “beleszolok” a csaladi zurokbe. Az uj felesege egy osztalyteremben, parhuzamosan tanit velem mindennap. Jo tanarno, jol magyaraz, csak egy kicsit szigoru, es kulonosen szigoruan, mostohan banik Samuel elso felesegenek 3. lanyaval, aki szinten ott tanul. Csipkedi az arcat, vagy pofozgatja, mert egy kicsit lassu a felfogasa. Amugy a masik osztalyterembol neha athallatszik a diakok sirasa, akiket eppen palcaval seggen suhintanak.(Ott is egy elegge kemenykezu tanarno tanit). Amugy Betti sem egy szornyeteg, ne ertsetek felre, nagyon kedves velem meg minden, csak Lilliant egy kicit jobban kedvelem.
Johnnak is 2 felesege van, ok nagyon tavol laknak egymastol. Ok sem kenyeres pajtasok. John azt mondta ha ujra kezdhetne, csak egy feleseget tartana. Wilfred is eltokelte, hogy egy lesz neki. Hiszen ha tobb feleseg van, valameyik feleseg felesLegge valik. Amugy a valasok nagyon ritkak errefele. Es ha a ferj csalja a feleseget, azzal nincs gond, de ha forditva tortenik, akkor a szegyen s a szenvedes az asszonye. Igy van ez.

Valahogy be kell fejezni,

Szervusztok.
Related Posts with Thumbnails