augusztus 13.
Szombat reggel van. Szól az óra, de hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok. Ja, de talán mégis, mert Afrika szagot érzek, és Eszter is már lelkesen próbál minket ébreszteni. hiszen ma először egy egész napot dolgozhattunk. Az arcok gyűröttek, a szemek kicsik, de a szívekben nagy lelkesedést érzek és ez jó.
Reggeli nélkül gyorsan levonulunk a jó hűvösbe dolgozni: kőszedés a napi program.
Három órán keresztül gyűjtjük a köveket, talicskázzuk őket stb., de a helyzet egyre reménytelenebbnek tűnik. a terv az volt, hogy 1,5 métert kellene az alapból feltölteni, de egy női szemmérték szerint pár százalékot sikerült teljesíteni.
De szerencsére bekerült egy de a képbe. Rájöttem, hogy miért hasznos egy építő és egy építészmérnök egy csapatban.
A többet ésszel mint kővel elméletét átültetve, és persze egy új tervvel a hónunk alatt rájöttünk, hogy kevesebb kővel is megoldható az iskola-projekt. így hát a megkönyebbült mosoly mindenki arcára felmászott. De kivételek nélkül az élet unalmas lenne, úgyhogy a fundink arcára (ő az afrikai kőműves), a kétség ráült és szerintem kétkedve fogadta a terveinket. Szeme fehéren világítot, bőre meg feketén, de a blúza meg is
zonyú jól nézett ki, úgyhogy remélem minden jó lesz. Remélem kedves olvasók ti is jól vagytok, itt nálunk minden gyönyörű, és köszönjük, hogy gondoltok ránk.
Balázs Iringó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most mar barki irhat, nem csak regisztralt tagok...