Fergeteges kecskevadászat

Ingszakító, bőrhorzsoló, koránkelős kecskevadászat! A házigazdám egyik kecskéje (legyen neve: Idióta) késő este elszakította béklyóit, és nekirohant a szabadságnak. Sajnos este nem sikerült elkapnunk, így hát reggel fogtunk neki a vadászatnak. Nagyon fontos begyűjteni az elkóborolt kecskét, mert különben tönkreteszi a szomszédok kertjeit, lerág mindent, s akkor a szomszédok mérgesek lesznek, s akkor konfliktus helyzet esedékes, s akkor az nem jó.
Így hát ma reggel mindenki pizsamában és elszántan, stratégikus tervekkel a fejében sarokba próbálta szorítani, majd rávetni magát a szökevényre. Valahogy mindig kicsúszott vagy fürgén kiugrott kezeink közül (pedig már nagyon beleéltem magam, hogy rávetem magam, elkapom, és akkor én leszek az ünnepelt hős... sajnos az én kezeim közül is kicsúszott Idióta). Szóval miközben itt írok, Idióta, a rég várt, s most hirtelen patáiba pottyanó szabadságtól eszeveszetten ugrándozik valahol, és valószínű szomszédok káposztáit rágicsálja. Remélhetőleg délután elcsípjük a frakkját!

Ezen kalandos események gondolkodásra, ezt követően pedig álmodozásra késztettek. Kérdezősködni kezdtem a kecskékről, azok ügyeiről, bajairól, gondozásukról, stb. És igen, elhatároztam, hogy idővel a szigeten elindítok egy kecskebizniszt (ez lehet akar a jövő, vagy az azt követő év), ami mint nemrég kiderült, rendkívül jövedelmező tud lenni, ha az ember hozzáértően műveli.
Az egyik legfontosabb tényező, ami nagyban akadályozza a kecskék virágzó bizniszét a szigeten, az két dologból tevődik össze: a kecskék nem szeretnek megkötözve lenni! Ez sok mindenben akadályozza őket. Például a kötelekbe gabalyodás miatt a vemhes kecskék gyakran elvetélnek és emiatt nem tudnak megfelelő számban szaporodni. (Ez már kétszer is megtörtént a gazdám kecskéivel). A másik dolog, hogy nem szeretik az esőt, és ha nincs egy hely, ahol meghúzódhatnak az eső elől, boldogtalanok lesznek, és melyik az az élőlény, kérdem én, akinek boldogtalanul, záportól megverve, kedve van szaporodni.
Tehát az első lépés, ezen problémák megelőzésének fényében, egy nagy terület megfelelő körbekerítése (hogy a kecskéket ne kelljen megkötni, s szabadon ugrálhassanak), valamint egy eső elleni fedezék felépítése lenne. Összesen, ez nem kevés pénz itteni viszonylatban, ezért a szigeten csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.
Ha ezek a dolgok megvannak, már csak a kecskegidák megvásárlása marad hátra, amelyek ára, 6 és 9 euró között mozog. Egy felnőtt kecskét pedig 20-30 euróért lehet eladni. Tehát, értitek? Látjátok? Ez egy hosszútávú biznisz, ami a későbbiekben nagyon sokat segítene a közösségnek. Szóval ilyen terveim vannak. Ha az Öreg is megsegít, hátha összejön valahogy. Amúgy azért érdemesebb kecskékkel, és nem szárnyasokkal foglalkozni, mert a kecske sokkal rezisztensebb, és nagyon nehezen betegedik meg. Nahát, nocsak, ilyeneket tanul meg egy füstös városi ficsúr ezen a jópofa szigeten. Mit szóltok az ötlethez? Szaporodjanak azok a kecskék, nem? Há' de!

Most mennem kell, de nemsokára jelentkezem újabb történetekkel. Hogy hogyan ismerkedtem meg a folyton beszélő, de jó dolgokat mondó, elszánt és törekvő amerikai misszionáriussal, és hogy hogyan alakulnak a FC Sargy Stars dolgai, meg effélék.

Annyit még elárulok, hogy a támogatásból eddig sikerült könyveket (angol, szuaheli, meg matek) vásárolni, ezenfelül pedig hosszas alkudozás után, megrendeltem a focimezeket, és az összeg felét már ki is fizettem. Jajj, és még vettem két focilabdát, hogy az edzés gördülékenyebb legyen, és hogy a lurkók mosolyogjanak. Ezekről, meg a jövőbeli tervekről majd részletesebben és képekkel beszámolok a jövőhéten. Még egyszer köszönöm nektek teljes szívemből!

Ahojj. Szervusztok. Oriti.

U.I.: Remélem délután sikeresen elkapom (IGEN! ÉN!) Idiótát! Valamit kitalálok, hiszen annyit stratégóztam, rizikóztam, számháborúztam, capture the flag-eztem életemben, hogy egy kecske, ami amúgy nem csinál tavaszt, csak nem fog keresztbe tenni nekem! Muhuhauhuahuhauhaua...