Önkéntes tábor Kenyában

Képek és beszámolók a Van egy téglám Kenyában projekt önkéntes táboráról.

2011. augusztus 17., szerda

A Balázs-keresztelőről bővebben

2011 augusztus 14. minden valószínűség szerint az első színes bőrű Balázs keresztelésének dátumaként fog bevonulni az afrikai történelembe. Érkezésünket követő este Halmen Balázs, vagy ahogy a helyiek nevezik, Ja Rusinga (Rusinga fia) átment egy rövid időre a Sargy Education Centre igazgatójának, Samuel Okomonak a házába, hogy az illem szabályai szerint szóba elegyedjen házigazdánkkal. Mikor visszajött, kissé megilletődve közölte: keresztapa lesz belőle, s a kisfiút róla fogják elnevezni. Ő Samuel második feleségének első kisfia, 2011 augusztus 1-én érkezett a rusingai világba, kis testtel és sűrű fekete göndör drótfrizurával. A keresztelő időpontját ittlétünk első vasárnapjára tűzték ki, s a transzilván név és transzilván keresztapa mellé transzilván lelkészt választottak a szülők a szertartás lebonyolítására, Berke Eszter személyében. Úgyhogy a nagy nap reggelén nagy volt az izgalom, Balázs csendes volt és vörös, s az átlagosnál kissé felelősségteljesebben nézett el a távolba fogmosás közben. Amikor aztán eljött az idő, kiköpte a Viktória tó vizével keveredett Colgate pasztát, felvette ünnepi szandálját, s elindult a bádogtetejű iskolateremből templommá avanzsálódott épület irányába. S mi is mindnyájan hasonlóképpen. A helyszínre érve egy sötét arcú, de színes ruházatú néni behúzta az első harangszót: kezéből tölcsért formált, s éneklő hanggal hívogatta népét Isten újdonsült házába. Mikor fél óra után ketten vagy hárman egybe gyülekeztek, elkezdődött a hangos énekléssel egybekötött tapsolás, mikor pedig már haton vagy heten is egybe gyülekeztek, elkezdődött a ceremónia. Meghallgattuk egy idős asszonyság energikus bizonyságtételét, majd Eszter következett és a tékozló fiú története, kicsit másképpen, mint ahogy azt megszoktuk. Az atyáról hallottunk, akinek Samuelhez hasonlóan két fia volt, és aki mindkettőnek megadja a lehetőséget a valódi értékek felismerésére. Erős és mély istentiszteletet hallottunk, ami után a nagy Balázs végre kézbe vette a kicsit. Látszólag kissé nehezére esett egy ekkora gyerek helyes bepozicionálása két kar közé, s ezt tovább nehezítette a tény, hogy a kis purec alig látszott ki a kék takaróból.
Egy adott ponton hősünk gyors és némileg kétségbeesett mozdulattal fel is rántotta a takarót a kis Balázs arcáról, attól félve, hogy keresztfia nem kap elég levegőt. Mikor aztán megbizonyosodott az ellenkezőjéről, feladatához híven fogta a gyereket, és betartotta a víz alá, ahogy azt megszokhattuk az Erdélyi Református Egyházkerület minden becsületes gyülekezetében lezajló hasonló jellegű alkalmakkor. A víz és a kis göndör haj találkozása után a keresztapa imádkozott. Ez volt az a pillanat, amikor e sorok írójának és más egynéhány jelenlevőnek férfiakarata feladta a könnycsatornákkal vívott harcot, s engedett az elérzékenyülés jótékony nyomásának. A ceremónia lezárta után a kíváncsi népség közelebbről is szemügyre vette az ifjú reménységet. Hasonlít, na. Állapítottuk meg mindnyájan nagy gyanakodva.

Ábel

2011. augusztus 16., kedd

Az első munkanap

augusztus 13.

Szombat reggel van. Szól az óra, de hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok. Ja, de talán mégis, mert Afrika szagot érzek, és Eszter is már lelkesen próbál minket ébreszteni. hiszen ma először egy egész napot dolgozhattunk. Az arcok gyűröttek, a szemek kicsik, de a szívekben nagy lelkesedést érzek és ez jó.
Reggeli nélkül gyorsan levonulunk a jó hűvösbe dolgozni: kőszedés a napi program.





Három órán keresztül gyűjtjük a köveket, talicskázzuk őket stb., de a helyzet egyre reménytelenebbnek tűnik. a terv az volt, hogy 1,5 métert kellene az alapból feltölteni, de egy női szemmérték szerint pár százalékot sikerült teljesíteni.


De szerencsére bekerült egy de a képbe. Rájöttem, hogy miért hasznos egy építő és egy építészmérnök egy csapatban.

A többet ésszel mint kővel elméletét átültetve, és persze egy új tervvel a hónunk alatt rájöttünk, hogy kevesebb kővel is megoldható az iskola-projekt. így hát a megkönyebbült mosoly mindenki arcára felmászott. De kivételek nélkül az élet unalmas lenne, úgyhogy a fundink arcára (ő az afrikai kőműves), a kétség ráült és szerintem kétkedve fogadta a terveinket. Szeme fehéren világítot, bőre meg feketén, de a blúza meg is
zonyú jól nézett ki, úgyhogy remélem minden jó lesz. Remélem kedves olvasók ti is jól vagytok, itt nálunk minden gyönyörű, és köszönjük, hogy gondoltok ránk.

Balázs Iringó

2011. augusztus 15., hétfő

Élmény-szilánkok (tallózás a facebookról)

2011. augusztus 13., szombat, 21:35 (Trásy Balázs)
Ma megalakult a Sargy Stones Kenya Ltd.!!
A cég első napját egész napos csákányozással ünnepelte.
E mellé 8db skorpiót termelünk ki, amiből 1 csípés is halálos :D

2011. augusztus 14., vasárnap 13:25 (Jozsó)
Tegnapelőtt megvertük "Kenyát" 3-2-re fociban... hepehupás focipályán vicces volt játszani és ha mellé rúgtál egy egész falu nevetett rajtad, de vicces volt :D.

Nincs olyan meleg mint amire számítottam, minden este esik az eső... de azért elég volt, hogy leégjünk rendesen.

Tegnap reggeltől estig dolgoztunk. Köveket hordtunk talicskával az iskola alapjára az afrikai melegben. Egyik ujjam szétroncsolódott, de sebaj mert bekentük aloé verával mert teli van ilyen bokrokkal. Láttunk vízilovat és skorpiót.

Ma volt kicsi Balazs Okomonak a keresztelője.

Balázsnak nevezte el a sziget-főnök (értsd az alapítvány igazgatója sz.m.) a legkisebb fiát és a focipályát.

Rendesen balázs-kultusz van. Énekeltünk és tapsoltunk a néger nénikékkel. Most megyünk a városba Tusker sört inni.

Afrika-shoping piki-pikivel

Mbita city shoping 2

Mbitai netkávézóban ... "Városban" vagyunk

ami azt jelenti hogy egy nagy ócskapiac... csomó érdekes dologgal és mindenki bámul hogy muzungu vagy...

a gyerekek szaladnak utánad, hogy fogjál velük kezet és megkérdi mindenki, hogy how are you...

kábé 600 how are you kérdésre válaszoltam már amióta itt vagyok úgy hogy i'm fine...

Nagyon finom itt a mangó, a banán és az ananász, teljesen más mint otthon

Szedik szét a "csokik" a gitárt

2011. augusztus 15., hétfő 18:25 (Jozsó)
Tegnap hatalmasat buliztunk egy lepukkant live music pubba...a csávó lyukas dobokon dobolt... nem dobütőkkel, hanem valami kifaragott ágakkal... a gitáros csávóval megbarátkoztam és engedte hogy játszódjak velük... nagyon nagy bulit csináltak és hatalmas élmény volt ilyen zenét játszani :D... van felvétel is róla :D...


2011. augusztus 14., vasárnap

Napi program

6:30 Ébresztő
6:45 Munka
9:00 Reggeli
10:00 Munka
13:00 Ebéd
16:00 Munka
19:00 Vacsora
Este: áhítat és a nap megbeszélése

Ahogy tetszik, avagy a napi beszámoló felnőtteknek és egy mese gyerekeknek



2011. augusztus 12.
Reggel korán keltünk, de mégsem eléggé. Mire kiértünk a konyhára, Samwel felesége már javában sütötte a chapattit. Ez a francia palacsinta és a lángos keresztmetszete- legalábbis a mi fogalmaink szerint. Jó tanulság: MÉG korábban kell felkelni, ha valóban dolgozni akarsz (legyen szó konyháról vagy építkezésről).
A nap nyomós részét egy WELCOME-ünnepség képezte: délelőtt elmentünk a sziget néhány iskolájába.A fogadtatás: lenyűgöző! Az asszonyok körbetáncoltak s a maguk jellegzetes dallamaival "megkántáltak".
A gyerekek verseket, énekeket tanultak meg! Nagyon szeretünk titeket, nagyon örülünk, hogy itt vagytok! Isten hozott benneteket! Sosem felejtünk el! Ezek és ehhez hasonlók hangzottak el. Miután megnéztük az osztálytermeiket (valóban bádogfalak+rafiazsák szemléltető-eszközök), elsétáltunk a tópartra.
Délután a focipályán felállított sátrak alatt ültünk: ismét énekek, táncok, üdvözlő-beszédek.
A nap fénypontjai a focimeccsek voltak. Előbb a gyerekek, majd az önkéntesek és a helyi fiatalok rúgtak labdába. 3-2-re nyertünk.
VACSI
Ami azt illeti, egyre jobban megszokjuk a helyi ételeket. Ami ennél fontosabb: lassan de biztosan, a csapat egyre összeforrottabb: a közös munka, az azonos vagy hasonló tapasztalatok, amit a helyiekkel megélünk, egyre jobban összekovácsolnak bennünket. Vacsi után lazítás, éneklés és áhítat. Ma a Mélységekben járatta őket c. könyvből olvastam 2 történetet Binci megtéréséről és a nagy kongresszusról.

Minden nap más volt. Egyik meglepőbb mint a másik. De egy dolog elég hamar világossá lett számomra: mérhetetlenül sokat kaptunk és tanultunk a helyiektől emberi méltóságban, tiszteletben, vendégfogadásban és persze szeretetben.

Mese

Ismeritek a herceget? No... Legalább egyet! ... Tessék? Egyet sem? Ez lehetetlen. Körülöttem ma nagyon sok volt. Egyik különlegesebb mint a másik. Volt közöttük bátor és erős, volt, amelyik odajött, megfogta a kezemet és mosolygott. De olyan is akadt, amelyikhez ha én mentem oda, s barátságosan megkérdeztem: Hello, whats your name, csak ennyit mondott: YES! Ami azt illeti: sok dologban különböznek, de egyben biztosan: mindannyiuk szeme csodálatosan ragyog. Hogy mitől? -kérded. Épp ezt szeretném elmesélni. A kis YES-hercegek (ahogy én nevezem őket), egy szigeten élnek, nincs sok játékuk, de annál több testvérük és nagyon szeretnek énekelni, táncolni és focizni. Ha megsimogatod őket, előbb-utóbb barátaiddá válnak: közvetlenek és rengeteg szeretet van bennük. A hozzájuk érkezőket különleges bánásmódban részesítik. Az egyik YES-herceg bambuszból készített egy kis halász-hajót. Papír-csíkokkal és némi enyvvel összeragasztotta, majd ráírta a nevemet. Odajött és egy hatalmas mosoly kíséretében átadta. Meglepetten álltam és csak csodálkoztam: miért adja ezt nekem? Vagy: miért pont nekem? Hisz semmit sem tettem ezért. Nem érdemlem meg ezt a nagy szeretetet... Ráadásul csak én kaptam. Ez még inkább emeli az értékét. Hosszasan elgondolkoztam ezen. Idő kellett, amíg megértettem a titkot: MINDENT FÉLREÉRTETTEM. A szeretet nem rólam szól. A szeretet nem az, hogy kapok valamit, mert tettem érte. A szeretet elsősorban arról beszél, aki adja (és csak másodsorban arról, aki kapja). Ez a kisfiú, vagyis az egyik herceg nem azért szeret, mert kapott volna tőlem egy csokit, vagy mert jót tettem vele. Szeret mert ő ilyen. És nem: Szeret, mert én ilyen vagy olyan voltam vele. Hát így találkoztam én (életemben talán először), hercegekkel (és hercegnőkkel). Ma már tudom: hercegnek lenni annyi, mint csillogó szemmel mosolyogni, bőkezűen ajándékozni, s végtelenül szeretni. Mert a hercegek a Király gyermekei, s ez a magatartás teljes mértékben Királyhoz méltó...

Berke Eszter

2011. augusztus 12., péntek

RETRO2: Az utazás

2011. augusztus 6. szombat, 18:20
Kenya, are you ready? We're comin!

2011. augusztus 7. vasárnap, 23.42
Isztambul ... a policok Mini Cooperrel és Nissanokkal járnak a főtéren ... és az ablakokból vedreken emelik fel a narancslevet ... furcsa ... és a sok ember az nem kifejezés :)... a bárányos kebab finom volt:) ... vagány a hotel :D ... holnap reggel megint várost nézünk (Jozsó)

2011. augusztus 10. szerda, 10:44
Nairobi buszállomás ... várjuk a buszt ami kivisz a szigetre ... már vagy 4 órája mind érkezik csak meg nincs itt :P... láttunk egy taxit amin azt írja hogy Airforce 1 :)) és egy csavi tolta a szekeret egy Freedom Fighters nr 12 táblával :)) ... nagyon vicces és fura minden ... Mindenki bámul ... egy bog fehér ember a 10 milliós lakosú néger városban :P (Jozsó)
2011. augusztus 11. csütörtök, 18:44
Gyors helyzetjelentés tegnap estéről: 11 órányi buszozás után megérkezünk a Viktória tó partjára, vár egy jó öreg motorcsónak és két harcedzett fekete, akiket a sötétben csak a hangjuk alapján lehet beazonosítani. Beülünk mind a 16on+csomagok, nekivágunk a nagy víznek. Félúton az egyik Kárón sűrűn merengetni kezdi az egyre gyarapodó vizet a csónak aljából. Semmi pánik, megyünk tovább, öreg a jármű. A távolban feltűnik néhány vízilóárnyék. No problem. Egy órányi út után kikötünk, vár Mr. Okomo, két felesége, és számos hozzátartozója. Mondják, hogy sit down, dont worry. Szép sorban kipakolják az összes csomagjainkat, mi közben ülünk, mint a fehérek általában. A feleségek szépen a fejükre veszik a zsákjainkat, s nekiindulnak a hegynek. Hakuna matata. (Ábel)
2011. augusztus 12. péntek, 17:44
Tegnap ilyenkor: ülök egy ehhez hasonló netkávézóban, bejön Francis (a tulaj) egy sötét arcú, de jókedvű barátja, kezet fogunk. Én: Hello, I'm Ábel. Ő: Hello, I'm fine. Itt a hakuna matata tényleg alapállapot. (Ábel)

Related Posts with Thumbnails