Az előző bejegyzésben már jeleztem, hogy a két Balázs (Halmen és Trásy), már július 29-én elindultak Budapestről. Céljuk az volt, hogy a csapat érkezéséig megmásszák a Kenya hegy 5000-es csúcsait. Mivel az internet-hozzáférésük eléggé szórványos, ezért a hazai háttércsapat besegít a munkába, szerkesztésbe. Beleegyezésükkel összeszedtük innen-onnan a facebook bejegyzéseket, hogy a blog-olvasó drukkerek is napirenden legyenek.
A Trásy Balázs elmúlt heti bejegyzéseiből:
2011. július 31., 13:23 - Isztambul
Péntek este felszálltunk a vonatra Balázzsal együtt és kb. minden OK volt Isztambulig, leszámítva a csóró francia fiatalok társaságát Belgrádig, akik kicsit megnehezítették az alvást a nagy lábaikkal, meg hogy néha összekevert a mellettünk ülő "kislány" a barátjával.... Kicsit helyre tett a 20 órás alvás. A vonat hibahatáron belül késett, csupán 5 órát, szóval nincs panaszunk :D
A mai terv: reggelig eljutni Dubaiba és valahogy kitalálni, hogyan redukáljuk le a cuccomat 30 kilóról 15-re.
Amúgy lelkesek vagyunk.
2011. augusztus 6., 18:27 - Lenana
Ma jöttünk le a hegyről, végül a Lenana csúcs jutott nekünk, 4985 m volt. A tervezett Batiant ebben a szezonban nem lehet mászni a sok hó miatt a normál úton. Az északi falából pedig minden parti visszajött, akivel találkoztunk a sok omladék és hideg miatt. Meg hát 1000 m mászás lett volna 4200-ról indulva. Amúgy aki esetleg arra adja a fejet, hogy Afrikába utazik semmiképpen se higgyen a földrajzkönyveknek, mert itt nagyon hideg van. De most, hogy lejöttünk 2000 méterre bízunk benne, hogy az 5 éjszaka szétfagyós sorozatnak vége szakad... Amúgy minden OK, a negrok jó-arcok csak nagyon sokan vannak, és ma már másodszorra hagytak a dzsungelben 1 hét alatt, ami elég ijesztő tud lenni. Ja, és felfele az esőerdőben találkoztunk elefántokkal, amikor a motor hátsó ülésén utaztunk kb. 20 km-t a 25 kg-os cuccokkal. A sofőr eléggé beijedt, de hát menni kellett. Majd összefüggőben is írunk, csak Balázs már noszogat, hogy keressünk egy hotelt (max. 2 euró errefelé), mert sötétedik és nem jó errefelé utcán lenni ilyenkor.
2011. augusztus 7., 15:49
Ma reggel Naro Moruban a vendéglőben elbambultam és feltűnt, hogy van másik fehér is szemben, ami meglepett mert elvileg fehérek oda nem szoktak bemenni. Gondoltam köszönök neki ott ülve és akkor vettem észre hogy az is én vagyok a tükörben. Csak hát Dubai óta nem láttunk tükröt és ennyi idő alatt átalakul az ember arca errefelé. Csak ilyenkor tűnik fel, hogy nem vagyok fekete. :D
2011. augusztus 8., 20:10 - Nairobi pihenés
Az átverésnek 3 fajtáját fedeztük eddig fel:
1, amikor nem vesszük észre, hogy átvernek, de valószínűleg sikerül nekik,
2, amikor utólag észrevesszük, hogy átvertek, de már úgy is mindegy,
3, tudjuk, hogy éppen átvernek, de nem lehet mit csinálni, mert annyit magyaráznak össze-vissza meg küldözgetnek ide-oda, hogy a végén annak is örülünk, hogy az útlevelünk megmarad... Amúgy ma pihenünk. Reggel eljöttünk a nyomornegyedből, Dixon barátunktól, ahol a motoros barátaink rossz helyre vittek ki, ezért fél órát kellett várni a mikrobuszra, amin egy pofa 70 percig térített valami új evangéliumi egyház nevében. Utána taxi most először, mert nagyon nagy tömeg volt és nagyon gáz arcok az utcán.
Amúgy a motorosok nem tudtak átverni, mert tudtuk az árakat (nem mintha nem próbálták volna meg...), a buszon se, mert volt aprónk, és mondtuk, hogy ennyi és kész. A taxisnak sikerült 2,5x árat fizetni, pedig 7x-ről indultunk. Utána lecuccoltunk 1 hostelben, majd beültünk kajálni, meg elintézni pár dolgot, vásárolgatni, buszt intézni, stb. Megvettük a szúnyoghalókat az ágyra, pár pólót, de én meg gyúrok egy Obamasra mindenképpen! Most pedig befoglaltuk a netcafét és hazai ízlésnek megfelelő (!) zenét hallgattatunk mindenkivel, ja és néha táncolunk a gépek között....
2011. augusztus 8., 20:36 - Kenyai gasztro + egy találós kérdés!
Végre én is megtudtam így 1 hét után, hogy a kenyaiak a rizsen, a babon és a krumplin kívül más kaját is ismernek. (Nem beszélve persze a banánról, amit még a hegy felé vettünk a busz ablakából menet közben, kb. 1 kg-ot 30ft-ért) Szóval, ahogy leértünk, bementünk Naro Moruba, ahova elvileg fehérek nem szoktak, de nem bántuk meg, találtunk egy "vendéglőt" ahol mi azt néztük, hogy létezik hely a Földön ahol 0.8 euróból ketten jóllaktunk, pedig kb. egy napja nem ettünk csak a kis húscafatokat, amit a néger serpáktól vettünk, akik a patronáltjaik kajáját adták el nekünk, majd minket otthagytak az esőerdőben kb. 3500 méteren. Pedig arról volt szó, hogy terepjáróval elvisznek a Nemzeti Park kapujáig. Szerintem azt a pillanatot fogom legkésőbb elfelejteni, amikor az egyenlítő mellett a délutáni zuhogó esőben egy eresz alatt megmondja a helyi arc, hogy a serpák mind elmentek nélkülünk... Visszatérve, nem bírom ki, hogy ne írjak árakat: itt a Fanta meg a Cola olcsóbb, mint ha a víztisztító tablettánkat használnánk. Egy üveg üdítő 20 és 40 ft (!) között van. Rántotta palacsintával kb. 50ft, nagy fánk 25 ft, stb.. A teát tejjel és néha csokiporral isszák 10ft-ért. Persze Nairobi jóval drágább, de még itt is jobban megéri étteremben enni, mert olcsóbban jön ki, mintha levesport csinálnánk krumplipürével...
A
NAP KÉRDÉSÉRE helyesen válaszolók közül valakit ajándékkel jutalmazunk meg.
Miért van az, hogy a rántott csirke+hasábburgonya kombóhoz villát adnak és kanalat, míg a hotdogot nagy tányéron hozzák ki paradicsom karika-dísszel és villát meg kést adnak hozzá??
A válaszokat itt várjuk kommentben (meg persze SMS-ben is a +36 20 828 9797 -as számra, mert elég nehezen viselem, hogy hiába kapcsolom be a Nokiámat... :)
Hogy milyen volt az első kulturális sokk? Érdekes módon nem volt olyan vészes, mivel nagyon sok minden hasonlít Romániához. Szegénység, káosz, de sok-sok fantasztikus ember. Rendkívül barátságosak a helyiek és úton-útfélen ordítják utánunk, hogy muzungu. Az volt az érzésem, hogy van egy föld, amelyen az emberek csak úgy elvannak, nem tudni honnan jönnek és merre mennek, hanem küzdik a mindennapi életüket.
Így utazott tehát sok-sok fáradt muzungu Kisumuig, amely várostól nem messze a 16 fős csapat beszállt csomagokkal együtt egy csónakba!!!! Rusinga szigete felé eveztünk. Azt az élményt, ahogyan a csónak szeli a Viktória-tavat, a kenyai levegőt szívod be mélyen, és körös-körül, már a sötétben, szigetecskék körvonalait látod, nem tudják ezek a szavak eléggé kifejezni. Csodálkoztam, hogy Balázs miért nem áradozott többet a szigetről - mert én egyfolytában áradozom - szerintem azért, mert ezt LÁTNI KELL!
Miután felszereltük a szúnyoghálót, hálát adtunk mindenért és mély álomba szenderedtünk...
