Tudni-illik a házépítésről (mindent). 4 rész.

Korántsem egyszerű egy ház építése, annak menedzselése pedig még annál is korántsem egyszerűbb…

Fáradt vagyok, stresszes vagyok, bizonytalan-határozatlan vagyok sok helyzetben, sokszor pedig reményt vesztett. Túl sok döntés, túl sok program, túl sok csákányolás, túl sok pénzről beszélés, túl sok találkozás fundikkal, túl sok alkudozás, túl sok biciklizés a városba és vissza, túl sok, túl sok…

A menedzselés szó feltüntetése a nevem mellett pedig egy mélységes paradoxon, kérem alás an, tudniillik, én sosem csináltam ilyet, és nem is vagyok valami jó ezekben a pénzes dolgokban, legszívesebben csak ásnák reggeltől napestig, de most rá vagyok kényszerülve… és csinálom kérem, meg tanulok nap, mint nap hibáimból, rossz döntésekből… Igazán próbálkozom, de azért kérlek hordozzatok csak tovább imádságaitokban, hiszen ez utóbbi hetek igencsak nehezek voltak, és a következők sem lesznek különbek.

…Versenyt futunk az idővel… de a kenyaiak jó futók, és én is próbálom tartani az iramot. A kenyaiak jó futók, sok olimpiai arannyal, de az idő, mint fogalom, kérem, sosem állt meg dobogón szegény. Hiszen kérem, abban a pillanatban, mikor az aranyérmet a kicsípett fiatal nőszemély az “idő” nyakába akarná akasztani, az csak egyszerűen a földre esne nagyot koppanva az olimpiai dobogó műanyag borításán… vagy miből készítik a dobogót? Cementből öntik? Vagy préselt lemez? Ha valaki tudja, kérem írja meg kommentben, mert rendkívül aggaszt ennek nem tudása.

Mert ha példának okáért cementből öntik, akkor az érme nem koppanna akkorát, és akkor az előbbi állításom sokat vesztene igazság tartalmából, szegény… Kérem alásan, bocsássatok meg a sok marhaságért, amit itt összehordok, tudniillik én csak nagyon fáradt vagyok, és én csak próbáltam logikusan levezetni, hogy az idővel való versenyfutást végső soron csak mi fogjuk megnyerni, mert azert na… értitek. Remény, remény hátán…

Tudni-illik a házépítésről (mindent). 3 rész.

Láthatjátok, hogy végülis nem az ideiglenes, olcsó bádogfalak mellett döntöttünk, hanem egy egész jópofa kis permanens téglaházat vettünk tervbe. Permanens, mint a karjóka, melyet nem fúj el a szél, nem mos el az örökös eső, de melyet meg a farkas lehelettye sem rendít meg, bármilyen régóta is nem mosott fogat szegény (ez marhaság).

Ez a döntés több szempontból is nagyon nehéz volt. Elsősorban azért, mert a budzsetből így nem biztos, hogy be tudjuk fejezni, másrészt pedig az idő nem biztos hogy elég lesz, mert a 20 önkéntes július 9.-én érkezik, a fal pedig még sehol. De azért őszintén remélem, hogy ez mégiscsak egy jó döntés volt, ami a jövőt illeti. HISZEN LESZ EGY VAGÁNYSÁGOS ÖNKÉNTES TÉGLAHÁZUNK!!! És azért még mindig reménykedünk, hogy hátha, hátha betudjuk fejezni még mielőtt én elmennék. Mert példának okáért, tudniillik, kérem alásan, errefelé a fundik azt mesélik, hogy ha minden építkezési anyag a helyszínen van, akkor 1 hét leforgása alatt a falakat felhúzzák. Durr bele, azt nekik. Hátha-hátha…Tehát úgy terveztük ha június 10-ig minden anyagot a házhoz szállítunk, akkor június 17-ig a falakat felhúzzák, az ablakokat és ajtókat is bemesterkedik.

És akkor már tényleg csak az ácsmunka marad hátra, mert a bádogtetőket már megvásároltuk. Jajjjjjajajajjajjajaaajjjjjjjjjjjaaaaaaaaaaaj... bratyok, bratyinák,…

Tudni-illik a házépítésről (mindent). 2 rész.

Az ásást úgy néz ki, befejeztük. Megvásároltuk már a 28 zsák cementet és a bádogtetőket. 6 zsák cementből, meg a tóból kilapátolt homokból már elkezdték formálni azt a kétszáz valamennyi követ (blocks… hogy mondják azt magyarul?), amivel az alapot fogjuk építeni. Az alapot még ki kell ásni, és fizetett munkások kavicsot kell törjenek a kövek (blocks) alá (kb. 24 talicskányi), ezeket mind ezen a héten szeretnénk elintézni.
Aztán jön a nehéz része… mert tudniillik (kérem alásan) a házhoz vezető út igencsak nyomorék és kezdetleges, szóval jármű megközelíteni álmában se merné. Egyedül a pikipiki tudja megközelíteni, de ő se teszi ezt szívesen. Pl. a cementet így szállítottuk, kettőt egyszerre, de mind a pikipiki, mind a sofőrje, mind pedig én ki voltunk készülve a végére, mert helyenként, meredekebb helyeken lökni kellett hátulról, aztán meg cipelni az ötven kilós zsákokat a házig. De a pikipiki a téglákat, a köveket, a homokot meg a vizet nem tudja felhozni, ezért szamarakat kell béreljünk, azok pedig nagyon komótosan mozognak. Vizet meg homokot nagyon sokat kell szállítsunk. Ha jönne eső, jó lenne, mert a tankból használhatnánk a vizet, de úgy néz ki, beköszöntött a száraz évszak. (brant).
Szóval erre a hétre meg a következőre marad a téglák megvásárlása (3200 darab), amit elég messziről kell hozatni, szóval megint utazni fogok. Meg kell még vásároljuk kérem a következőket is: R6 round bars, binding, polythen paper, twisted iron, wall pass. Azért írom angolul, mert magyarul fogalmam sincs, mik ezek, tudniillik én nem vagyok egy fundi (így nevezik a helyiek az ezermestereket). Az 6 vasablakot meg vasajtót már megvásároltuk. Szép munkát végeztek a vasasok. A vasajtó nem éppen a legbarátságosabb, de biztonsági okokból rá vagyunk kényszerülve…
Ha ezek mind megvannak, akkor mar csak a fundik meg a kőművesek fizetése marad hátra, ami korántsem olcsó mulatság itt Kenyában. Persze ebből a támogatásból összegyűlt pénzből nem fogjuk tudni befejezni a házat, mert még hátra marad a gerendák megvásárlása a tetőzetnek, a föld cementezése, meg a vakolás, a későbbiekben festés, és egyéb luxusságok. De az hogy ennyi összegyűlt, valamiféle különös és vagány csoda, amiért hálás a falu. Csoda, csoda hátán…

Tudni-illik a házépítésről (mindent). 1 rész.

(Balázs többoldalas levelét, melyet megkért, hogy tegyek fel a blogra, csak részletekben közöljük, hogy megkönnyítsük számátokra a befogadást:)! A hét folyamán minden felkerül. Kitartás, Győzelem!)

Kérem alássan tudniillik...

...itt, a semmi közepén házépítés folyik. Minden a házról szól manapság, a mi kis önkéntes házunk körül forog fejünk minden gondolatttya… Mi vagyunk a csontbrigád. Soványan, forróságban izzadva két hétig folyamatosan sziklát csákányoztunk, és az újonnan vásárolt vésőkkel meg kalapácsokkal okoskodva meg erősködve nagy darab köveket gurítottunk a mélybe. Fociedzés, iskolában tanítás elmaradt.

Kérem alássan, tudniillik, Wilfred meg John barátom nagyon örültek annak a kevéske pénznek, amivel fizettem őket (10 euró per hét). Wilfred azt mondta, hogy ezt a pénzt vagy az egyetemre fogja megspórolni, vagy pedig arra használja fel, hogy engem elkísérjen Nairobiig, egészen a repülőig, hogy integessen fehér tenyerével. Izmos emberek ezek a fiatal halászbarátaim, nagyon keményen dolgoztak, tudniillik Wilfrednek első alkalommal életében izzadtak az alsó lábszárai. Meg volt lepődve, hiszen eddig még sose látta a lábát izzadni. Azt mondta ez Kenyában történelem. Lehet, hogy a közeljövőben az érettségi kérdések között fog szerepelni, hogy kinek a lába izzadt 2010 májusában, miközben önkéntes szolgálatot végzett. És a diák meg se várja, hogy a tanár befejezze a kérdést, máris rávágja, hogy Sir Wilfred Omondi James. Vicces ember ő, így beszél.

Balázs a transindexen...

Nemrég megjelent egy cikk Balázsról a transindexen, itt:
http://think.transindex.ro/?p=2305

Sok mindent elmesélt ezekből már a blogjában, de voltak számomra is új dolgok.

Ezen felül még azt mondhatom :), hogy Balázs ígérte: hétfőn ír a blogba és igyekszik képeket feltenni.

Üdv nektek, Balázs tesója, k.

És köszönöm

...a szülinapi köszöntéseket, natttttyon jól estek.