Önkéntes tábor Kenyában

Képek és beszámolók a Van egy téglám Kenyában projekt önkéntes táboráról.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: égési sebek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: égési sebek. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. március 27., szombat

Én meg a sziget (kaja, tó, táj, suli, stb.)

Szobám, házam, kilátásaim a szobából, s az életben, kaja, család...
Ugali (puliszka), tojásrántotta, hal, chapatti (palacsinta), finom, finom, de tényleg...
Csak semmi pánik, már jól vagyok... begyógyult... Nap égette sebek. AKI IDEJÖN, HOZZON MAGÁVAL NAPOLAJAT!!!! És ez nem a seggem, hanem a nyakam, mert egyesek már össztévesztették...:))

Maggie, hatodikos, nagyon vagány csaj, okos, szép, stb... szinten család.

...reggeli séta közben...

Ugyancsak reggeli séta.

...ablakomból... mindig virágzik...

...kompról...

A szobám. Sosem vagyok egyedül. Gyíkok, denevérek, hangyák, csótányok, dongó, sok-sok barát...

...kényelmes...

...nappali, ebédlő... sok sok fotel, minden házban. Így van errefelé... sok sok fotel...vendégszeretet.

Nasakkor itt vannak az ábrák, amiket szinte mindennap felolvasnak, ismételnek...

...ez szuahéli nyelven. Az iskolában luo nyelven (luo, a torzs) nem szabad beszéljenek. Ha valaki beszél, azt beköpik a tanárnak: "Teacha', Teacha', Sheldon is talking mother tongue!". S akkor Sheldont megszidják, vagy büntetést kap. Azt hogy "mother tongue" a furcsa akcentusuk miatt eleinte úgy értettem, hogy madatang, és azt hittem, az egy külön nyelv, amit beszélnek.


Ez a szervezet. Nagyon friss. Nagyon kezdetleges. Nagyon tapogatóznak. Nagyon nincs támogatás. Nagyon lelkesek. Nagyon Aidsesek. Szomorú. Vidám. Mosoly. Halál. Amióta itt vagyok, tizenvalahány temetés volt. Egyiken én is részt vettem. Samuel Okomonak (a főnök) az unokaöccse távozott el fiatalon. Aidses volt, alkohol problémái miatt elfelejtette, vagy talán nem is akarta szedni a gyógyszereket, amik meghosszabbíthatták volna életét néhány esztendővel. Halála előtt néhány nappal meglátogattuk őt a kórházban, de aludt, nem tudtunk vele beszélgetni.

2010. március 24., szerda

Megvan a focilabda

Több sikertelen próbálkozás után végre sikerült a szülőknek telefonon elérni Balázst. Örömhírt mondó beszélgetés! A nemrég kapott támogatásból megvehette a focilabdát, és a háló anyagát, amiből szorgos halászok megfonták-kötötték a kapu labdafogóját... Nagy az öröm, minden lurkó (fiúk-lányok) focizni akar, alig bírja beosztani a csapatokat a testvérem. Éljen a sport!

Azt már láthattátok a képeken, hogy Balázs jól leégett (nem csak anyagilag:))! Most az égési sebeit kezeli(k), amik kezdenek leszáradni, és ebből a bajból is kilábalóban van.

Még történtek izgalmas kalandok ott a kis Rusingán az elmúlt szép vasárnapon, de majd erről ő fog beszélni bővebben. Megígérte, hogy Tanzániából majd hosszú leveleket ír, alapos beszámolóval csitítja kíváncsiságunkat.

Addig is maradok hűséges tudósítótok,
Krisztina
Related Posts with Thumbnails