Tudni-illik a házépítésről (mindent). 4 rész.

Korántsem egyszerű egy ház építése, annak menedzselése pedig még annál is korántsem egyszerűbb…

Fáradt vagyok, stresszes vagyok, bizonytalan-határozatlan vagyok sok helyzetben, sokszor pedig reményt vesztett. Túl sok döntés, túl sok program, túl sok csákányolás, túl sok pénzről beszélés, túl sok találkozás fundikkal, túl sok alkudozás, túl sok biciklizés a városba és vissza, túl sok, túl sok…

A menedzselés szó feltüntetése a nevem mellett pedig egy mélységes paradoxon, kérem alás an, tudniillik, én sosem csináltam ilyet, és nem is vagyok valami jó ezekben a pénzes dolgokban, legszívesebben csak ásnák reggeltől napestig, de most rá vagyok kényszerülve… és csinálom kérem, meg tanulok nap, mint nap hibáimból, rossz döntésekből… Igazán próbálkozom, de azért kérlek hordozzatok csak tovább imádságaitokban, hiszen ez utóbbi hetek igencsak nehezek voltak, és a következők sem lesznek különbek.

…Versenyt futunk az idővel… de a kenyaiak jó futók, és én is próbálom tartani az iramot. A kenyaiak jó futók, sok olimpiai arannyal, de az idő, mint fogalom, kérem, sosem állt meg dobogón szegény. Hiszen kérem, abban a pillanatban, mikor az aranyérmet a kicsípett fiatal nőszemély az “idő” nyakába akarná akasztani, az csak egyszerűen a földre esne nagyot koppanva az olimpiai dobogó műanyag borításán… vagy miből készítik a dobogót? Cementből öntik? Vagy préselt lemez? Ha valaki tudja, kérem írja meg kommentben, mert rendkívül aggaszt ennek nem tudása.

Mert ha példának okáért cementből öntik, akkor az érme nem koppanna akkorát, és akkor az előbbi állításom sokat vesztene igazság tartalmából, szegény… Kérem alásan, bocsássatok meg a sok marhaságért, amit itt összehordok, tudniillik én csak nagyon fáradt vagyok, és én csak próbáltam logikusan levezetni, hogy az idővel való versenyfutást végső soron csak mi fogjuk megnyerni, mert azert na… értitek. Remény, remény hátán…