Na de most már tényleg

Kedvesek,

mostmár elég hosszú idő eltelt hazaérkezésem óta, és én még mindig nem írtam semmit. Hát mit mondjon az ember? Bocsánat...És az a szomorságos, hogy most se tudok rendesen írni, mert nemsokára megyek bucsinra egy gyerektáborba segíteni...úgyhogy most ünnepélyesen megígérem, hogyha hazajövök, írok majd valamicske történeteket, meg valamicske képeket meg videjóóóókat is feltöltök, becsületszavamra...

Csókolom

MEGÉRKEZETT!!!

Tegnap déli fél kettőkor megérkezett Balázs a kolozsvári reptérre barnán, pirosan, koszosan, nadrágja madzaggal megkötve (akár egy Rejtő-csavargó)... Vártuk vagy húszan, danolásztunk neki, voltak velünk kérlek szépen hegedisták, gitáristák... Nagy ünnep volt...

Mostmár ő fog majd írni végre beszámolókat. Mesél.

Egy pontosítás az előző bejegyzéshez: Balázsnak azért kellett mindenáron elmennie a Heathrow reptérről, mert Kolozsvárra a Luton reptérről indult a gépe, ehhez meg be kellett vergődnie Londonba, és ehhez nem volt pénze...

A londoni reptér és az illetékes angyal

Két rohanás közepette felléptem a netre, hogy nézzem meg a leveleim, és éppen akkor küldött Balázs egy SOS levelet, miszerint beragadt a londoni reptérre (Heathrow), mert azt hitte, hogy van még húsz euró a kártyáján, de közben úgy tűnik, nincs. És még a létező tízet sem adja ki a fösvény automata... Szóval írta, hogy ha valaki olvassa a családból, küldjön neki egy kis segélyt!!!

Gyorsan felléptem a mess-re, és váltottunk néhány hirtelen és mélyenszántó szót, hogy van-e ennivalója (van még rusingai "fánkó", azt mondta, azzal kihúzza holnapig), mennyi ideje van a internet előtt (néhány perc), hogy történt a pénz-csőd... A "macskakaparással" firkantott válaszok egy kis időre elakadtak, majd egy döbbent sort írt Balázs: "Huhh, az előbb valaki húsz fontot nyomott a kezembe..." Az illető angyal éppen egy reptéri illetékes személyében nyújtotta a gyors-segélyt. Valószínűleg feltűnt neki a fel-le koslató reptérbe szorult féreg... Aki közben arról érdeklődött egy-két embertől, hogy hogyan lehet gyalog bejutni Londonba?

Szóval a mennyei posta gyorsabb, mint a banki átutalás (mert közben mi is akcióba léptünk már, apa, Isti-tesó ugrott...)

Balázs tehát bemegy egy picit Londonba, majd éjszakára vissza. A repülőtéren alszik, mármint a váróteremben, és holnap érkezik Kolozsvárra a déli órákban!!! Alig várjuk!!!

Bejegyezte: Krisztina-tesó:)

Útban hazafelé

Balázzsal beszélgettem telefonon. Éppen kompon-ál(l)t, és a szigetről a szárazföldre tartott. Ma éjjel utazik Nairobiba. Aztán Londonon keresztül szerdán érkezik Kolozsvárra.

Az utóbbi időben, az utolsó nagy hajrá, aztán meg a búcsúzkodások miatt, nem volt ideje írni nekünk, és képeket azért nem töltött fel, mert az internet rém lassú volt (majd lassacskán a főnök elküldi őket, megígérte - hiszen a gép ott maradt nekik, használatra). De mondta, hogy öntöttek koszorút, és feltették a bádogtetőt a házra...

A kilencven gyerek szülőstől (már akinek van) elbúcsúzott tőle. Majd a barátai is, egy barátságos tábortűz fényénél. Ír ő bővebben, ha megérkezik.

Csak azért tudósítalak, hogy gondoljatok rá! Gond-mentes, "mentett" útja legyen hazáig!
Üdv mindenkinek, Balázs tesója, Krisztina.

Sok-sok euró...

Képzeljétek! A támogatás összértéke, melyet vagy a szülőkön keresztül, vagy direktbe eljuttattunk Kenyába 3244 Euro!!! Ez csak azt példázza, hogy Hála Istennek nem vagyunk szegények!!! Csupán az a klasszikus kérdés, hogy mire nézünk. Naná, ha egy amerikai vagy akár németországi (maradjunk Európában) színvonalra fáj a fogunk, akkor csak a panaszra telik, de ha a kis Rusingára nézünk, akkor sok fölöslegünk van, ami a más mínuszát pótolhatja!!! Ebbe jó "beledöbbeni"...

És köszönet az újabb támogatóknak (Nagy Erzsébet, Paniti ifi, Kolozsvári evangélikus ifi) a segítségért!

Egy kölök

az iskolából: