Kedvesek,
mostmár elég hosszú idő eltelt hazaérkezésem óta, és én még mindig nem írtam semmit. Hát mit mondjon az ember? Bocsánat...És az a szomorságos, hogy most se tudok rendesen írni, mert nemsokára megyek bucsinra egy gyerektáborba segíteni...úgyhogy most ünnepélyesen megígérem, hogyha hazajövök, írok majd valamicske történeteket, meg valamicske képeket meg videjóóóókat is feltöltök, becsületszavamra...
Csókolom
Önkéntes tábor Kenyában
Képek és beszámolók a Van egy téglám Kenyában projekt önkéntes táboráról.
2010. július 20., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csak akkor bocsájtunk meg, ha nem csak "valamicske" lesz az a történet, hanem valami nagyobb, hosszabb dolog :P
VálaszTörlésAzt igerted, irsz... Nagyon varjuk elmenyeidet. Oszd meg oket a nagyvilaggal!
VálaszTörlésKedves Panni