Önkéntes tábor Kenyában

Képek és beszámolók a Van egy téglám Kenyában projekt önkéntes táboráról.

2010. március 29., hétfő

Tanzánia



3 napja vagyok Tanzánia Mwanza nevű városában, ahol, embeeeer, rendesen hideg van. Éjjel fáztam, nappal is egy nagy kendőt magamra terítve járkáltam. De ez persze nem akadályoz meg abban, hogy reggelente és esténként ússzak egyet a medencében, majd forró vízzel letusoljak, végül pedig igyak egy jó kis kakaót, a chips, a csokipuding, vagy éppen egy kis megpucolt, felvágott mangó mellé, miközben hanyatt dőlve egy bőrfotelen az American Idolt nézem a TV-ben (A paradicsommadarat, aki mindennap délután/este felé megmártja tollait a medencében és Beethoven 5. szimfóniáját fütyörészi, jobb ha nem is említem) . Szóval elég durva valtas, nemsokara remelem kepeket is fel fogok tudni tolteni az itteni eletrol. A csalad akiknel lakom rendkivul kedves es gondoskodo. Egy orvos hazaspar el itt harom lanyaval. Az edesanya Magyar, az edesapa tanzaniai, a lanyok szepek es 4 nyelvet beszelnek(angol, szuaheli, Magyar meg az apjuk torzsi nyelve). Egy hetet toltok itt, husvet masodnapjan utazok vissza a szigetre.
Hogy hogy elem meg ezt a hirtelen eletszinvonal valtast? Elegge lazan veszem, aztan meglatjuk mi lesz, ha visszamegyek Utajo falucskaba. Mindenesetre most van mindennap internet hozzaferhetosegem es idom is boven, hogy beszamolhassak eddigi munkamrol, meg a jovobeli tervekrol.
Egyedul utaztam idaig, volt egy ket erdekes-felelmetes-vagany-csoda elmenyem. Eloszor is nagyon orvendtem es valosaggal felfrissitett amikor a kompon osszefutottam 3 feher emberrel: 2 amerikai srac, akik Mbitaban(ez a hozzam legkozelebbi varos) hirdetik Isten igejet egy 12 tagu csapattal, es egy angol pofa, aki 5 honapja utazik keresztul kasul Afrikaban(egyeduuuuul!!!!) es most ugy gondolta, hogy ideje hazaterni. Jokat beszelgettunk a kompon, az amerikaikkal tovabb, Kisumuig is egyutt utaztam.
Elegge felelmetes volt hallgatni, hogy az oltasok ellenere szinte az egesz csapatuk atesett a tifuszlazon meg a malarian. A srac aki meselte egyszerre kapta el a kettot, 10 kilot fogyott, 1 hetig forgolodott az agyaban lazasan, feleberen. Mindenesetre jobban kene vigyaznom, mert elegge batran iszok mindenfajta vizet, altalaban amivel kinalnak elfogadom, kezet nem mindig mosok, es furdok a toban. Ezeket a nemetek, akikkel korabban talalkoztam egyaltalan, es az amerikaiak sem csinaljak, vagy ha igen, ovatosabban.(A nemetek 3 nap alatt 60 palackozott, uzleti vizet fogyasztottak, ami nem keves penz).
Az utazas idopontjat elneztem. Azt hittem reggel 10:30kor van a buszom, aztan kiderult, hogy este. Egy eletre megtanultam a kulonbseget az “am” meg “pm” kozott.. Felhivtam az amerikaikat telefonon es megkertem oket, hogy tolthessem veluk a delutant. Elmentunk tehat fagyizni, setalni, beszelgetni. Orvendtem, halas voltam ezert. Miutan ok visszamentek egyedul tekeregtem a varosban, felultem ilyen kiparnazott csomagtartos biciklitaxira, azzal neztem egy kicsit korul a varosban. Majd miutan besotetedett beultem egy internetklubba. Azt hogy hol van az internet klub egy fiatal 15 eves srac mutatta meg, es kisert el odaig. Miutan befejeztem az internetezest, es keszultem a buszallomas varotermebe menni, csatlakozott hozzam ugyanaz a fiatal srac, egy baratjaval, es bajosan emlekeztetett, hogy o volt az aki megmutatta nekem az utat. Elkisertek egeszen a buszallomasig, sot a varoterembe is beultek mellem, es szinte megallas nelkul meseltek, hogy hogyan elnek az utcan, hogyan keresik nap mint nap a kajat, hogy lottek le az anyjukat a 2007es zavargasokkor, hogy halt meg az apjuk a bortonben, meg effele tortenetek. Aztan meg gyakran hangsulyoztak, hogy 20 shilling is milyen sokat segitene, amit akar celzaskent is ertelmezhettem volna. Elmondtam nekik, hogy egyetemista vagyok, es hogy fix penzem van az utazasra, nem tudok most segiteni. Aztan elkertek az emailcimemet, azt mondtak tartsuk a kapcsolatot, ismerkedjunk, ok majd irnak levelet, adjam oda masoknak is az emailcimemet, szoval egy europai kapcsolatban remenykedtek. Gondolkoztam, aztan odaadtam az emailcimem. Kezet fogtak, elbucsuztak. Szimpatikus kolykok voltak igazabol. De azert mikor a sotet utcan setaltam veluk a buszallomas fele, nem mondom , hogy nem feltem.
Kesett a busz. Felultem, elindultunk Tanzania fele. Egeszen a hatarig forgolodtam, nem tudtam rendesen aludni. Sajnos pont a hatarnal sikerult elszenderednem. Mire felebredtem, lattam, hogy a busz ures, mindenki elintezte mar az utlevelellenorzest, es tulajdonkeppen ram vartak, de felkolteni senki nem volt kepes. Rohantam a fulkebe, kitoltottem gyorsirassal a papirokat, aztan kiderult hogy a kenyai oldalon ataludtam a pecsetelest, tehat rohantam vissza az utlevelemmel. Kozben nehany ott lezengo barni segitokeszen rohant utanam, mutattak az utat, amit egyedul is konnyuszerrel megkaptam volna. A nagy sietsegben az apropenzem mind kihulott a taskambol. Kiseroim osszegyujtottek. A “foldon kapas nem lopas” kozmondast ugy latszik errefele is tanitottak az iskolaban. Megkaptam a pecsetet, rohantam vissza, rohantak utanam. Miutan megerkeztem idoben es a papirokkal keszen a buszhoz, 3 kedves es segitokesz barni baratom kertek, hogy fizessem ki oket, amiert segitettek. Csak hajtogattam, hogy I am a student, I don’t have money. Altalaban ezt szoktam mondani. Szoval kalandos utam volt. Delfele erkeztem, vartak az allomason, tovabb mar nem volt gond. Itt vagyok, elek, mint Halmen a vizben, a Husvet kozeleg, tegnap anglikan templomban voltam, kedves emberekkel talalkoztam, ilyenek. Ez mara. Holnap folytatom a szigeti esemenyekkel.
.

1 megjegyzés:

  1. nagyon rád fért ez a luxus balikám, örvendek!
    saskó

    VálaszTörlés

Most mar barki irhat, nem csak regisztralt tagok...

Related Posts with Thumbnails