Több sikertelen próbálkozás után végre sikerült a szülőknek telefonon elérni Balázst. Örömhírt mondó beszélgetés! A nemrég kapott támogatásból megvehette a focilabdát, és a háló anyagát, amiből szorgos halászok megfonták-kötötték a kapu labdafogóját... Nagy az öröm, minden lurkó (fiúk-lányok) focizni akar, alig bírja beosztani a csapatokat a testvérem. Éljen a sport!
Azt már láthattátok a képeken, hogy Balázs jól leégett (nem csak anyagilag:))! Most az égési sebeit kezeli(k), amik kezdenek leszáradni, és ebből a bajból is kilábalóban van.
Még történtek izgalmas kalandok ott a kis Rusingán az elmúlt szép vasárnapon, de majd erről ő fog beszélni bővebben. Megígérte, hogy Tanzániából majd hosszú leveleket ír, alapos beszámolóval csitítja kíváncsiságunkat.
Addig is maradok hűséges tudósítótok,
Krisztina
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most mar barki irhat, nem csak regisztralt tagok...