Na de most már tényleg

Kedvesek,

mostmár elég hosszú idő eltelt hazaérkezésem óta, és én még mindig nem írtam semmit. Hát mit mondjon az ember? Bocsánat...És az a szomorságos, hogy most se tudok rendesen írni, mert nemsokára megyek bucsinra egy gyerektáborba segíteni...úgyhogy most ünnepélyesen megígérem, hogyha hazajövök, írok majd valamicske történeteket, meg valamicske képeket meg videjóóóókat is feltöltök, becsületszavamra...

Csókolom

MEGÉRKEZETT!!!

Tegnap déli fél kettőkor megérkezett Balázs a kolozsvári reptérre barnán, pirosan, koszosan, nadrágja madzaggal megkötve (akár egy Rejtő-csavargó)... Vártuk vagy húszan, danolásztunk neki, voltak velünk kérlek szépen hegedisták, gitáristák... Nagy ünnep volt...

Mostmár ő fog majd írni végre beszámolókat. Mesél.

Egy pontosítás az előző bejegyzéshez: Balázsnak azért kellett mindenáron elmennie a Heathrow reptérről, mert Kolozsvárra a Luton reptérről indult a gépe, ehhez meg be kellett vergődnie Londonba, és ehhez nem volt pénze...