Malária meg a gilinyóóóóóók

...Túl smekker voltam az elején… Azt hittem erős, edzett kelet-európai szervezetemről visszapattan minden, még a lándzsa is, de lám, lám…Nevettem a nyugatiak túlzott óvatosságán, most meg ejsze ők nevetnének rajtam, ha látnák, hogy nyögdécselek, mint egy kisgyermek, forgolódva álmatlanul az ágyamban, két betegségtől is sújtva: a híres malária, amit eddig csak Rejtő-könyvek leírásaiból ismertem, meg a gilinyóóók a gyomromban, amit valószínű a tóból halásztam össze.
A állami kórházba mentem kivizsgálásra, a magánkórház, ahová általában a fehérek járnak nagyon drága. Mikor betegen sétálok a városban, a kellemetlen szagok felerősödnek: az erős halszag, a romlott hús-szag, a mindenféle szemét körül keringő “illat”-felhők, amiket eddig egzotikusnak találtam, most hányingert és rosszullétet idéztek elő.
A malária nem kellemes, a giliszták még annyira sem. A malária magas lázzal, álmatlansággal, étvágytalansággal, kedvetlenséggel, fejfájással, ízületi fájdalmakkal jár. A giliszták diktálta nagyon híg, nyálkás székletem miatt pedig a szervezetem nagyon sok folyadékot vesztett, ezért az első nap járni is alig tudtam. Sam kísért karonfogva a latrináig meg vissza valahányszor mennem kellett, még a mosakodásban is segített. Este meg az ágyam mellett imádkozott elég hosszasan. Igazan gondoskodóak voltak velem ezekben a napokban.
Mielőtt valaki túlzott aggódásba kezdene, közlöm, hogy most már sokkal jobban vagyok az erős gyógyszerek miatt. És nem is volt olyan vészes, mint amilyennek hangzik. A maláriának már vége, most csak a férgekkel háborúzok….
Az utóbbi három napom tehát erről szólt… Túl smekker voltam az elején…