„Nehéz” volt elszakadnunk a suliépítéstől: a Maszáj Fennsík fele vezető úton először a kőkitermeléseket, kőrakásokat, sziklákat, markológépeket és talicskákat vettük észre. Részünk volt vörös napfelkeltében gyönyörködésben, tea- és kávéültetvény közelebbi szemügyrevételében, sőt még bevásárlőközpontban is jártunk, ahol nem hittünk a szemünknek mikor sajtokat láttunk a polcokon.
Ebédidőre a park egyik maszáj katonák által őrzött kapujához értünk.
Rekordidő alatt átrobogtunk a park első részén, így sikerült jónéhány elmosódott képet készítenünk. Ezután lelassítottunk, teljesültek a feltételek és felnyithattuk az autó tetejét és egyenként pipálhattuk ki a megnézendő állatok listán szereplő tételeket: zebra, gnú, zsiráf, oroszlán, csimpánz, víziló, varacskos disznó, impala, bivaly, strucc, gepárd, keselyű. A lelassítás egyik következménye az is lett, hogy egy nedves területen beragadtunk a sárba, de gyorsan kiugráltunk az autóból, a fiúk kicsit megtolták, visszaugráltunk és nézhettük tovább az Oroszlánkirályból ismerős tájat, növényeket, állatokat, élvezhettük, hogy óriási távolságokat belátunk, hogy egyszerre éget a nap és simogat a szél. Szerintem kellemes volt.
Éjszakánkat az Enchoro (ejtsd: encsóró ) kempingben töltöttük... volna , de szervezési problémák miatt a szomszédos Flamingo táborban aludtunk háromszemélyes katonai sátrakban, melyekhez egy-egy melegvízes zuhanyzóval ellátott épület volt hozzácsatolva.
Szombaton fél hétkor keltünk, az Enchoro önkiszolgálós teraszán reggeliztünk, majd folytattuk a Masai Mara bonyolult úthálózatának bejárását, figyelve elefánt- és zsiráfcsaládok táplálkozását, gnú- és zebracsordák vándorlását, oroszlánok és gepárdok lustákodását, vízilovak fürdőzését. Útközben egy kerékcserére is sor került.
Délutánra visszamentünk szállásunkra, sátrunk előtt üldögéltünk, beszélgettünk, söröztünk, szívtuk magunkba a D-vitamint. Összebarátkoztunk a tábort őrző maszáj srácokkal, akik a helyi viseletben voltak és megmutatták „oroszlánölő fegyvereiket” (kések és botok). Napunk tábortűz körüli beszélgetéssel zárult.
Vasárnap reggeli után egy maszáj falut néztük meg, ahol a lakosok megmutatták a tűzcsiholást, hagyományos táncukat, összekötözött karóból készült sárral tapasztott falu házaikat, általuk körömfényezésre használt leveleket és magukról meséltek. Ezután elindultunk hazafele. A soförbácsi nem kímélte az autóját visszafele sem, így utunk eléggé „szédítő-bódító”, össze-visszarázó volt. És hogy ebből a napból se maradjon ki az autós különlegesség, Henry megmutatta, hogy hogyan tud két keréken menni, majd hogyan tud kikászálódni a keréknyomból a kis matatu, persze nekünk is meg volt a feladatunk: az ide-odadülöngélésünkkel segítettünk az autó súlypontja helyzetének vátoztatásában és ezáltal stabilitásásnak megtartásában
Este nyolc körül érkeztünk vissza Rusingára. A csapat itthon maradt tagjai a „Happy to see you,/Happy to meet you,/ Welcome, welcome our visitors!” újjongással és öleléssel fogadtak...azt mondták hiányoztunk... hittünk nekik!
Lázár Orsolya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most mar barki irhat, nem csak regisztralt tagok...