Szafari élesben

augusztus 19-21.

Péntek reggel fél hétkor elindultunk szafarizni a Masai Mara parkba egy bizonyos sebesség és időjárási körülmények teljesülése esetén felnyitható tetejű matatuval (=kisbusz), hatan az önkéntes csapatunkból, valamint Francis és a járgány soförje, Henry.

„Nehéz” volt elszakadnunk a suliépítéstől: a Maszáj Fennsík fele vezető úton először a kőkitermeléseket, kőrakásokat, sziklákat, markológépeket és talicskákat vettük észre.  Részünk volt vörös napfelkeltében gyönyörködésben, tea- és kávéültetvény közelebbi szemügyrevételében, sőt még bevásárlőközpontban is jártunk, ahol nem hittünk a szemünknek mikor sajtokat láttunk a polcokon. 

Ebédidőre a park egyik maszáj katonák által őrzött kapujához értünk.

Rekordidő alatt átrobogtunk a park első részén, így sikerült jónéhány elmosódott képet készítenünk.  Ezután lelassítottunk, teljesültek a feltételek és felnyithattuk az autó tetejét és egyenként pipálhattuk ki a megnézendő állatok listán szereplő tételeket: zebra, gnú, zsiráf, oroszlán, csimpánz, víziló, varacskos disznó, impala, bivaly, strucc, gepárd, keselyű. A lelassítás egyik következménye az is lett, hogy egy nedves területen beragadtunk a sárba, de gyorsan kiugráltunk az autóból, a fiúk kicsit megtolták, visszaugráltunk és nézhettük tovább az Oroszlánkirályból ismerős tájat, növényeket, állatokat, élvezhettük, hogy óriási távolságokat belátunk, hogy egyszerre éget a nap és simogat a szél. Szerintem kellemes volt. 

Éjszakánkat az Enchoro (ejtsd: encsóró  ) kempingben töltöttük... volna , de szervezési problémák miatt a szomszédos Flamingo táborban aludtunk háromszemélyes katonai sátrakban, melyekhez egy-egy melegvízes zuhanyzóval ellátott épület volt hozzácsatolva.

Szombaton fél hétkor keltünk, az Enchoro önkiszolgálós teraszán reggeliztünk, majd folytattuk a Masai Mara bonyolult úthálózatának bejárását, figyelve elefánt- és zsiráfcsaládok táplálkozását, gnú- és zebracsordák vándorlását, oroszlánok és gepárdok lustákodását, vízilovak fürdőzését. Útközben egy kerékcserére is sor került. 

Délutánra visszamentünk szállásunkra, sátrunk előtt üldögéltünk, beszélgettünk, söröztünk, szívtuk magunkba a D-vitamint. Összebarátkoztunk a tábort őrző maszáj srácokkal, akik a helyi viseletben voltak és megmutatták „oroszlánölő fegyvereiket” (kések és botok). Napunk tábortűz körüli beszélgetéssel zárult.

Vasárnap reggeli után egy maszáj falut néztük meg, ahol a lakosok megmutatták a tűzcsiholást, hagyományos táncukat, összekötözött karóból készült sárral tapasztott falu házaikat, általuk körömfényezésre használt leveleket és magukról meséltek. Ezután elindultunk hazafele. A soförbácsi nem kímélte az autóját visszafele sem, így utunk eléggé „szédítő-bódító”, össze-visszarázó volt. És hogy ebből a napból se maradjon ki az autós különlegesség, Henry megmutatta, hogy hogyan tud két keréken menni, majd hogyan tud kikászálódni a keréknyomból a kis matatu, persze nekünk is meg volt a feladatunk: az ide-odadülöngélésünkkel segítettünk az autó súlypontja helyzetének vátoztatásában és ezáltal stabilitásásnak megtartásában 

Este nyolc körül érkeztünk vissza Rusingára. A csapat itthon maradt tagjai a „Happy to see you,/Happy to meet you,/ Welcome, welcome our visitors!” újjongással és öleléssel fogadtak...azt mondták hiányoztunk... hittünk nekik!

Lázár Orsolya

Kirándulás Mfanganoba

augusztus 20.

Ma pentek. Szombatrol kell irjak beszamolot. Az mar reg volt. Nem volt idom, illetve nem szakitottam ra idot, de most Malaria baratom besegitett egy kicsit es pihenes meg gyogyszerszedes mellett idot hagyott nekem arra is, hogy megirjam a beszamolot. Kosz Mali (igy becezem).

Na szoval a szombati nap eleg durvan kezdodott. Felkeltunk reggel hatkor. Ez azert durva. 7kor indultunk motorcsonakkal Mfangano szigetere.

Gyonyoru napfelkelte, sok muzungu a lyukas motorcsonakban, klasszikus giccses fenykepezesek, Obamas teli sapka nem tul vekony soforunkon, ugy is mondhatnam hogy feletebb izmos soforunkon (aki erejet aztan par nappal kesobb be is bizonyitotta az Mbitai MEETING POINT kocsmaban amikor is interju keszites alatt egyik reszeg barni kotozkodni kezdett a mi asztalunkkal. Csonakos baratunk felkezzel racsapott a reszeg csoki kezere, az meg rogton megfordult es eltavolodott es egy vad kezmaszirozasi projektnek fogott neki....ennyit az Obamas teli sapkas soforunk erejerol). Szoval kiszalltunk Mfangano szigeten egy 2 oras menet utan Viktorian (haha) es elindultunk a barlangrajzok fele.

Mfangano kicsit jobb allapotban levo sziget mint a mi Rusingank....jatszoteres iskolakkal, kicsi repuloterrel, meg arammal is talalkoztunk...

Mentunk mendegeltunk, mig egy muzeumhoz nem ertunk (pedig en azert ertek egy kicsit a muzeumokhoz - haha).

Itt kiderult hogy a mi kis barlangunk meg 1 ora csonak ut innen. Gondolkoztunk mi legyen, de hat ha mar ennyit jottunk csak elmegyunk a barlangrajzokig. Ezt is tettuk. Ismet megjelent soforunk (akinek Obamas teli sapkaja volt) s elindultunk. Ez az 1 oras csonakut volt az egyik legszebb elmenyem itt Kenyaba. Gyonyoru ido volt, igazi afrikai kilatasban lehetett reszunk (eskuszom teee... mintha a discoverybe neztuk volna embeeee): palmafak, meg csomo

exotikus novenyzet aminek csak latinul tudom a nevet...

de sokan nem ertenetek ugy hogy maradunk csak az exotikus novenyzet kifejezesnel, jo kis toparti nyaralok

(valoszinu mzunguke... mert eleg penzes helyeknek neztek ki), itt-ott megjeleno pucer uszkalo neger gyerekek, illetve kamaszodo halaszok akik ugyanugy mint a gyerekek nem szegyelltek ferfi mivoltukat es lobaltak fel s ala....a halaszbotjukat. Kozben az ido egyre melegedett es kiertunk a partra...ahol szokasos fogadtatasban volt reszunk: innen onnan erkezo "Mzungu, HOW ARE YOU ???-k (ezekre az elso napokban eroltetett mosoly nelkul tudtam valaszolni, de kb a 6 ezredik ilyen utan nagyon nehezemre esett visszavalaszolni... hogy "hey, i'm fine") meg egy csomo csoki gyermek aki csodalkozva bamul minket.
EL is indultunk a barlangok fele arkon-bokron at, olyan igazi dzsungel feelingem volt, sok banan meg mango fa, roviden: olyan helyeken jarkaltunk hogy egyfolytaban kattingattam Daninak a fenykepezogepevel, mint vmi japan turista. Nem is telt el sok ido amig megjelent egy reszeg neger testes emberke aki szent meggyozodessel allitotta magarol, hogy o az idegenvezetonk aki felvezet minket a barlangig. Szabo Peter megtudakolta reszegsegenek az okat: az emberunk egy expedicion volt, ahol bekellett rugni. Hat igen... itt Afrikaban van egy-ket erdekes expedicio. Ido kozben talalkoztunk az igazi idegen vezetonkkel, de reszeg csoki baratunk nem adta fel....a barlang elotti berjatnal szerencset probalt es megprobalta o osszegyujteni a belepo arat. Szegenynek nem sikerult.

Szoval, tehat, namarmost pediglen ez a nagy barlangos kiruccanas kise csalodas v

olt szamunkra....ugyanis mindossze ket harom spiralis napocska volt egy nagyobbacska sziklan, amit a helyiek egy ket meteres bemelyedes miatt barlangnak neveztek. Az idegenvezeto mondott egy par szot az ottani torcsekrol es pontosan korulhatarolta a barlangrajzok keletkezesenek idejet (1000 vagy 4000 evvel ezelott valamikor)... Az idegenvezetonk speeche alatt ami reszeg csoki baratunk felmaszott az 1000 vagy 4000 eves barlangrajzok melle, kenyelembe helyezte magat, majd ragyujtott egy fuves cigire es nagy nyugodtan elszivta( :)))))) zarojel bezarva). Ezek utan elszallt erdeklodessel, meg mosolyogva kovette o is velunk egyutt az idegenvezetonk erdekfeszito speechet. A speech lejarta utan megerintette mindenki a Blessed Stonet majd felmentunk a szikla tetejere es par percig gyonyorkodtunk a kilatasban. Egy kis ido eltelte utan indultunk is vissza a falucskaba es mivel, hogy mindenki ehes volt vad etteremkeresesnek fogtunk neki. Eleg erdekes helyet kaptunk....a hely kb akkora volt mint az otthoni szobam fele... ide gyomoszolodtunk be tobb mint 10-en es a valtozatossag kedveert halat, ugalit (puliszka), es chapattit ettunk... meg 1995-ben lejart kolakat ittunk, de azt hiszem soha nem esett ilyen jol a kaja ez a harom het alatt. A nagy lakmarozas utan kovetkezett a legjobb resze a napnak, a reg vart furdes. Megkertuk soforunket (akinek Obamas teli sapkaja volt), hogy szokdecselhessunk a csonakbol es onnan uszkaljunk fel s ala... a nagy vizezodes kozben tamadt egy otletunk es felmasztam Peter nyakaba... Balazs pedig a

z Abelebe es vizes birkozast kezdemenyeztunk (az veszit aki leesik). Ez vmiert nagyon megtetszett a nem messze levo parton lubickolo pucer neger gyerekeknek es rendesen letamaadtak minket...

masodpercek alatt begyultek a csonak kore es kiabaltak hogy muzungu es mutattak hogy ok is akarnak nyakba maszni... es akkor kezdodott is a nagy haboru... Abel es Balazs nyakaba sorra masztak a kicsi neger lurkok es visibalva, kiabalva, nevetgelve, orditozva, pucerkodva birkoztak es nagyon elveztek, Balazsek meg nevettek mert elveztek es meg mert egyfolytaban csiklintotta a nyakukat vmi :P. Hat a furdes utan meg meglatogattuk a hires Tom Mboya, a kenyai hos muzeumat.... azutan meg egy hosszu-hosszu csonakut vart rank haza... es vegul mindenki elegedetten fekudt le a jo meleg agyaba.

Jozso

Beszámoló egy másik munkanapról - levél formájában

augusztus 18.

Drága Eszterkém!

Az a jó ebben a szigetben (az is jó), hogy akárhányszor nézek körül az önkéntes ház verandájáról, romantikus érzelmektől túlfűtve állíthatom (és nem sarkítva), hogy sosem látod ugyanolyannak a tavat és a belőle emelkedő szigetet (szigetecskéket).

Egyszer írtál nekem a béke szigetéről, mint állapotról, amit bárhol felfedezhetsz (ha már érzelgős szálon indultam el, folytatnom is kell), ez tényleg sziget és néhány eseten kívül békésnek tűnik és az is. Ma is az, a korai ébresztő ellenére, akkor is, ha chapatti nincs reggelire, csak édes kenyér és tojás, de még akkor is ha nem volt túl kellemes az alvás, ha fáradt a munka és még a főzés sem vidámít. Lényegében van munka csak a fehér-fekete tábor összedolgozásában akadnak hiányosságok, ami miatt több időnk van bambulásra.

Nekem nem jelent nehézséget. Ez sem. A fal épül, a mi segítségünk nélkül is (önmagát építő fal - csak viccelek, a meleg miatt, lehet).

Délután izzadtan és koszosan, fáradtan és bágyadtan, de megelégülten merültünk egyet a tóban, a szórakozási lehetőségek igen szűkösek, de élvezni, azt tudjuk.

Drága Eszter - Vegyszer - Kegyhely - Szvetter, bár ezt a poént már elütöttem párszor, nem tudok leszokni róla.

A kövek nehezek, a munkanélküliség is az, a víz bilharziával tele, de üdít, a levegő kellemes, ha fúj a szél és nincs kánikula.

A szúnyogok biztos csípnek, de meg tudnám számolni egy kezemen, hogy hány csípéshez hasonló folt van a kezemen.

Pár napja Samu bácsi és népes családja is velünk áhítatoskodik és a befejező ének utáni csend, ami Pétert ugyan zavarja, engem a legjobb érzésekkel töltött el, főleg amikor a kis Balázst egy lüktető, lélegző kis lurkót tarthattam a kezemben.

Édes leány. Gondolok rád, és a szilvás gombócodra.

Szeretettel,

Ré

U.I. Bővített változatát majd, amikor hazaértem, akkor olvashatod.

Molnár Réka

Épül az iskola

augusztus 16.

A tegnapelőtti napról írok ma este, 18-án, végre csillagos ég alatt, néhány kolléga, keksz, halász és 300 kerozinlámpa társaságában. A kerozinlámpák billegnek a hullámok kedve szerint leírt mozgásban és bizony szívesebben írnék a mai napról, de az sajnos mások dolga.

Végül is két nappal ezelőtt ugyanúgy keltünk, mint ma reggel. Kevésbé voltunk idegesek és úgy jött ki a lépés, hogy bal lábbal ünnepelem az újabb szutykos fél hetet. Ezért elnézést kértem, hogy aztán legyen minden megengedve, majd el lehetett indulni dombot cipelni egyik helyről a másikra. Ez most csak saját szempontból fogja iratni magát, tehát igazából. Nem tudom mik s hogyan zajlódtak a bizonyos közös történések kezdetéig, de biztos vagyok ízzadtságcseppektől áztatott kövek gördülésében, a könnyekkel itatott "maram"-föld döngölésében és a talicskák keserves csikorgatásában. A domb lábánál erős kezek rendezik újra a természetet, mert ez itt már csak így történik.

Jómagam a cooking comitee jeles társaságában próbálgatom az iskola néhány elemét újrarendezni múlt időben. Kedves az a gondolat minden ittlévőnek, amikor csónakba lehet ülni, márpedig reggeli után csónakban vette kezdetét a már említett közös történés. Elindultunk, a sziget egy másik szakaszát behálózó falucskába, Luanda Rombo községbe, látogatni. A motorcsónak dél tájékán üt partot, és a gyermeksereg az Aleki iskola sárga brandjének megfelelően beruházva énekel welcomingokat, majd elvezet az iskolába.

Ennek a községnek már van téglaiskolája, mely kellemesen emlékeztet az otthoni falvak elhagyatott vasútállomások kis kajibáira, ahol kecskék vannak, és még a vonat se jár.

Francis itt az igazgató.

Sátor alatt speechek. Rutinprogram. írni róla nem lehet (pedig esküszöm, megpróbáltam), esetleg annyit, hogy szerettük baba faithless Dixont, aki retired but not tired és hasonlít, vagy tényleg előadó-művész. Mindenki beszélt egy-két szót luo módra, kaptunk papucsokat és szoknyákat (mert a receiving a givinggel kezdődik), majd megvendégeltek úgy, ahogy az elő van írva.

Érdekes, hogy néhány szó milyen hosszúra nyúlik, amikor az itteniek beszélnek, így hát csak sötétedésre értünk újra ismerős vizekre. Közel nőttünk ehhez a mi falunkhoz, az az igazság. És a falu is hozzánk talán, mert a kedd esti közösködés volt az első ami áthozta Samwelt elnököstül, Balázsostul, családostul énekelni meg Master Esthert hallgatni.

Ez azóta minden este így van. Jó itt lenni.

Szabó Péter

Vasárnapi prédikáció a tékozló fiúról

Lukács ev. 15. 11-23.

Arra gondolhatunk a történet kapcsán, hogy milyen rossz volt a kisebbik fiú. Mennyire utálta az apját ha erre képes volt. Képzeld el, hogy az apád még él, s te odamész és ezt mondod: apa, add ide azt, ami az enyém lesz, ha meghalsz. És mit tesz az apa? Odaadja! Szerintetek ki pazarolt: a fiú? Szerintem inkább az atya.

Itt ez az üveg víz (szemlélteti). Ez a napi adag vizem. Ezt kell egész napra beosszam. Ha vigyázok rá, elég lesz a mai napra. Egy okos ember jól dönt: vigyáz a vízre, vigyáz az idejére, vigyáz az életére. De mi van ha nem ügyel? (kiönti a vizet egy lavorba) íme: ezt jelenti, ha valaki pazarol. Mára nincs több vizem. Ennyi! Nincs több!

Tudjátok kihez hasonl0t az apa? Istenhez, az Atyához, aki odaadta amije volt, az egyszülött fiát, Jézus Krisztust. Van itt egy másik történet is. Van itt közöttünk egy apa, akinek szintén 2 fia van. És a kisebbiket most fogjuk keresztelni, a kis Balázst. Egyelőre nem tudjuk milyen ember lesz a kicsi Balázsból. Ha megnő, majd lehet így szól: VAN EGY TERVEM A SAJÁT ÉLETEMMEL ÉS EZ SZERINT A TERV SZERINT AKAROK ÉLNI... És majd elkezd járni a saját útján. Egy napon - és ezért imádkozunk- találkozik egy másik úttal, jön Valaki és azt mondja: VAN EGY TERVEM AZ ÉLETEDDEL. EGY SOKKAL JOBB TERVEM, MINT AMIT TE VALAHA EL TUDNÁL KÉPZELNI. AKAROD EZT A TERVET? AKARSZ EZEN AZ ÚTON JÁRNI? NEM EGYEDÜL, HANEM VELEM! Ez a valaki az Atya.

Egyetlen dolog változtat meg minket: az amikor megértjük, Isten, a mi atyánk Jó és SZERET MINKET. A SZERETET MEGVÁLTOZTATJA AZ EMBEREKET.

Berke Eszter

Próbaparti Mbitában

A keresztelőt követően pogányság lett volna dolgozni, úgyhogy jobbnak láttuk, ha bemegyünk a közeli Mbita nevű nagyobb településre szétnézni. Egy rövid sörözést és internetezést követően egyik helyi barátunk úgy döntött, hogy leteszteli a partiképességünket, és elvisz egy klubba, ahol esténként fergeteges bulik zajlanak. Érkezésünk óta tudjuk, hogy ahol megjelenünk, ott a fekete gyerekek száma is rohamosan szaporodni kezd, és ez nem történt másképp a klubba vezető pocsolyás úton sem. Íme a bizonyíték:

Délután öt volt, ilyenkor az éjjeli zenét szolgáltató együttes tagjai normális esetben éppen átfordulnak a másik felükre, de a befolyásosnak tűnő kísérőnk közbenjárására egy-egy sör fejében kézbe vették hangszereiket, s bemutatták, hogy mit értenek errefele great partymusic alatt. A néhol kompromittáló videófelvételeket csak később hozzuk nyilvánosságra, egyelőre álljon itt két kép az esemény hitelességének alátámasztására.

Tény ami tény, a zene ellenállhatatlan végtagmegmozgató hatásának maga Csiszér Balázs sem tudott ellenállni, s fittyet hányva szépen felépített imidzsének, bemutatta otthonról hozott csekélyke tudományát: az európai beütésekkel is rendelkező afrikai partizenére nekiállt legényest táncolni. Fekete barátaink sem akartak alulmaradni, úgyhogy a boogie ritmusára ők is illegetni kezdték magukat, lehetőleg minél közelebb újdonsült fehér lányismerőseik bájosan ringó idomaihoz. Egy adott ponton Jozsó úgy gondolta, hogy neki is van itt megmutatnivalója. Úgyhogy szólt délebben élő kollégájának, hogy mostár kézbe venné a gitárt, ha ezzel nem sért meg senkit. Bátorításképpen le is fényképezte magukat, ha hit útján nem, hát látás útján bizonyosodjatok meg állításom igaz volta felől:

Ez után már a helyi együttes gitárosa kénytelen volt átadni helyét, és Jozsó megmutatta, hogy egy adott akkordsorozatra akár kétkétféle szólót is lehet játszani, amiért kenyai kollégája igen hálás is volt. Így telt a délután, kedves pajtásias hangulatban, vendéglátóink nem csalódtak partiképességünkben, a főpróbán átmentünk, mi pedig megígértük, hogy egyik este visszajövünk egy valódi bulira.

Ábel